Képviselőházi napló, 1869. IV. kötet • 1869. deczember 3–1870. január 26.

Ülésnapok - 1869-81

81. országos Ülés deczember 4. 1869. 45 Tovább megyek e dologban. A jelen esetben, őszintén bevallom, azok után, a mik mondattak, tekintve magát azon kérdést is, hogy forgott-e fön zaklatás vagy nem, teljesen kideritettnek nem látom; nem látom pedig azért, mert ha áll az a két dolog, a mi itt fölhozatott, hogy azon beperelt czikkek nem szólanak egyébről, mint azon bizonyos balásfalvi pronuneiamentóról, ha még hozzá áll az, hogy ezen czikkek ama kegyelmi tény előtt és nem utána Írattak: akkor részemről valóban azt látom, hogy zaklatás esete forog fön, midőn azok, kik valójában a bűnös cselekvényt, mely a sajtóper alapját képezi, elkövették, fölmentettek, és valaki csak azért, mert ugyanezt közölte, elitéltetik. Én — mondom — ezen pontra nézve nem látom teljesen kiderítve azt: volt-e itt helytelen zaklatás vagy nem ? Természetesen — mert ismétlem, hogy a törvényszékek, különösen az esküdtszékek tekintélyét bántani nem akarnám — ha a képviselőház azt derítené ki, hogy volt zaklatás, és azért képviselőtársunk kiadatását megtagadná: ez ismét a törvényszék eljárására és ítéletére befolyással nem bír, az miránk, ez alkalommal legalább, nem tartozik. Kénytelen vagyok egy más tekintetben is elmondani nézetemet, mert különböző oldalról történt erre hivatkozás. (Halljuk!) Az egész zavarnak e perczben — azt hiszem — alapja le van téve azon kegyelmi tényben, mely nem hiszem, hogy helyesen és alkotmányos utón jött létre. Szabad ezt itt minden vétség nélkül kimondanom, mert — miként igen jól •méltóztatnak tudni — a kegyelmi jog, igaz, tisztán fejedelmi jog; de mint a fejedelemnek minden nyilvános tényeért, ezért is tanácsadói felelősek. Tehát e tekintetben is szabad véleményünket elmondani. En, t. ház, azon meggyőződésben vagyok, hogy a kegyelmi tény gyakorlásának ideje akkor következik be, mikor már ítélet van hozva. De ha az összes bűnügyi eljárást, egyfelől a haza polgárainak jogát, másfelöl a hazai törvényszékeknek törvényes eljárási kötelességét kijátszásoknak kitenni nem akarjuk, ha nem akarjuk, hogy ezek illusoriussá legyenek: nem lehet szokásba hozni azt, hogy a kegyelmi tény olyként gyakoroltassák, hogy a függő vizsgálatok megszüntettessenek. A kegyelmi tény a büntetést elengedheti, de a vizsgálatot nem szabad fölfüggesztenie. (Helyeslés.) Nem szabad pedig, a? általam elmondottakon kivül, még azért sem fölfüggesztenie a vizsgálatot, mert ha fölfüggeszti oly esetben, midőn valóban bűnről van szó, ez megsértése az ország többi polgárainak; oly esetben pedig, midőn a vádlott ártatlan, megfosztja őt attól, hogy ártatlanságát bebizonyíthassa. (IIelyeslés.) Ez indokoknál fogva — elmondván ezekről nézetemet — én, t. ház, kénytelen vagyok határozottan kimondani, hogy, ha ma, e perczben, méltóztatnak ezen kérdés fölött szavaztatni: én, ellenkezőleg a mentelmi bizottság véleményével, arra fogok szavazni, hogy illető képviselőtársunk ki ne adassék (Helyeslés bal felől); azonban szívesen hozzájárulok Máttyus képviselőtársam és barátom azon indítványához, melynél fogva ő ezen ügyet a homályos körülmények kiderítése végett a mentelmi bizottsághoz visszautasittatni kívánja. (Helyeslés bal felől.) Elnök : Máttyus képviselő ur írásban is beadta előbb csak szóval előadott indítványát. Jámbor Pál jegyző (fölolvassa Máttyus Arisztid módositványát:) „Nem levén a ház azon helyzetben, hogy azon körülmény valódisága fölött, vajon a Komán Sándor ellen hozott sajtóbirósági ítélet által büntetett tényre ő felsége kegyelmi jogát gyakorolta-e ? ugy szintén, vajon a sajtóvétség, mely miatt Román Sándor elitéltetett, ő felsége kegyelmi tényét megelőzte vagy követte-e ? mely körülménynek előleges kiderítése nélkül a ház ez ügyben határozatot hozni magát illetékesnek nem tartja : ennélfogva jelen ügy a fenemiitett körülmény kiderítése végett a mentelmi bizottsághoz visszautasittatik." Horváth Döme: T. képviselőház! Epén t. képviselőtársam, Máttyus Arisztid, hivatkozott volt meggyőződésére, és pedig jogászi meggyőződésére. Azt hiszem, mindnyájan meggyőződésünket követjük. Én magam is, megkérdve jogászi meggyőződésemet, nyilvánítom, hogy a központi bizottságnak eljárását (Bal felől: Nem központi! Mentelmi!) és indokait correcteknek és helyeseknek találván, egyszerűen nyilvánítom, hogy a mentelmi bizottság véleményéhez képest, részemről igenis Román Sándor képviselő ur kiadásába beleegyezem. Ugyan kérdem, lehetett-e, szabad volt-e a mentelmi bizottságnak másról tanakodni, mint egyszerűen megvitatni azon kérdést, vajon az illető képviselő az illetékes bíróság által lett-e megidézve és elitélve, és második sorban, vajon oly vétségért, bűntényért, vagy bárminek nevezzük, lett-e elitélve, melyet mint képviselő, vagy mint magán ember követett el ? Miután azonban ezzel tisztában volt a mentelmi bizottság, nem volt más teendője, és nem lehetett más eredménye tanácskozásainak, mint az, hogy a kiadatásba belenyugva, nekünk ezen véleményét tolmácsolja: nekünk sem lehet más föladatunk, mint ezen kérdéseket meghatolni. íme, a mentelmi bizottság eléggé megvizsgálta a tárgyiratokat, ime, a mentelmi bizottság eléggé correcte indokolja, hogy mindezek megtartattak és rendben találtattak.