Képviselőházi napló, 1869. IV. kötet • 1869. deczember 3–1870. január 26.
Ülésnapok - 1869-81
44 81. országes iiiés deczember 4. t869. összejövetelben részt vettek, a vizsgálatot kegyelem utján megszüntette, mihez a magyar királynak gyakorlati joga van, (Zaj) de joga van törvény szerint is. . . (Zaj.) Nem. tévedésből mondom ezt: mert vannak oly esetek, midőn csak gyakorlatilag gyakoroltatik a fejedelem által a kegyelem. (Zaj.) Ugyan törvényeink értelmében a hétszemélyes tábla ítéletét magának a törvényes királynak sincs joga megváltoztatni, és mégis vannak esetek, midőn a fejedelem a hétszemélyes tábla ítélete ellenére is kegyelmet ád; (Fölkiáltások: Azt is szabad!) és igy ez a gyakorlaton alapuló oly jog, mely nem a törvényből merittetik. Ezért mondtam én azt, hogy a gyakorlatnál és a tőrvénynél fogva illeti e jog a fejedelmet. Ha tehát ezen jogot a fejedelem gyakorolta, és az ítéletet minden következményével egyetemben megsemmisítette, és azok ellen, a kik a balásfalvi gyűlésben részt vettek, a vizsgálatot megszüntette : akkor nem zaklatás-e az, ha a fiseus ennek ellenére sajtóbiróság elé idézi Román Sándort? Es nem zaklatás-e ez, ha tekintetbe veszszük azon másik kérülményt, a mely itt fölhozatott, hogy tudniillik épen azon napra, t. i. márczius 18-ra tüzetett ki a sajtóbiróság előtti végtárgyalás, a mely napra Bihar megye azon kerületében, hol Román Sándor mint jelölt föllépett, a választás ki volt tűzve, a melyben pedig Román Sándornak, mint jelöltnek, szerepe volt. Itt tehát ez is világos zaklatás, mer arra czélzott, hogy Román Sándor választói elszéledjenek. Ha tehát két ily tény merül föl, mely a zaklatásnak világos bizonysága, akkor a képviselőház azon határozata szerint, hogy, a hol valamely képviselő ellen zaklatási esetet lát fölmerülni, azon képviselőt nem adja ki, nem lehet mást tenni, nézetem szerint, mint a kiadást megtagadni. Ehhez képest én is, nem akarván hosszas lenni, (Éljenzés jobb felől) oda nyilatkozom, hogy a kiadásnak helyét nem látván, a mentelmi bizottság véleményét mellőztetni óhajtom. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Tisza Kálmán: A vitatkozás jelen stádiumában részemről is szükségesnek tartom, lehető legrövidebben adni elő nézetemet és azon álláspontot, melyet e tárgyban elfoglalok. Legelsőbben is előre bocsátom, hogy ha tekintetbe veszem azokat, a mik hasonló körülményekre nézve a házban, a mentelmi bizottság eljárását illetőleg, mintegy utasitásképen helyeseitettek, bármi legyen is különben nézetem a ház teendőire vonatkozólag, a mentelmi bizottság eljárását, mondom, tekintve azon utasítást, tö- | kéletesen helyesnek és kifogás alá nem éghetőnek találom, és igy a mentelmi bizottság eljárását, ha a ház teendőjére nézve más is véleményem , meggyőződésem szerint egyátalában semminemű megrovás vagy roszalás nem illetheti: mert ö eljárt azon utón, me]y az ügy által eléje szabva volt. Tökéletesen igazsága van Justh képviselő urnák, midőn azt mondja, hogy a ház határozhat saját bölesesége és belátása szerint. Simonyi Ernő t, képviselőtársam az eljárásnak törvényességét támadta meg, t. i. a sajtóügyekben ítélő bíróságot. Én részemről elvileg neki átalában azokban, a miket mondott, igazságot adok, mert én is azon hitben vagyok, hogy sokkal helyesebb, törvény által rendeztetni, sőt, igazság szerint, törvény által kell rendeztetni minden ily bíróságoknak, és ha olykor nevezetes átalakulások perczeiben rövid időre igazolható is oly eljárás, a minő követtetett, valóban nem helyes, hogy most, majdnem három év múlva, ugyanazon stádiumban vagyunk, melyben akkor voltunk. Mondom, én ezt elvileg tökéletesen helyeslem , bár nem szeretnék azután az országgyűlés két háza által hozott határozatok tekintélyére nézve épen oly kicsinylőleg vélekedni , mint az előttem szólók közül többen tevék. De hogy áll a kérdés most? Ugyanazon bíróságok ítélnek a sajtóvétségeknél nem képviselők fölött; már pedig azt nem lehet állítani föl — mit nem hiszem, hogy szándéka lett volna Simonyi képviselőtársamnak — hogy csak a képviselőkre nézve ne fogadjuk el az Ítéletet: mert azon birák Ítéletét nem tartom oly eljárásnak, mely ne vohia megegyeztethető akár a jogegyenlőséggel, akár a képviselői állással: mert én legalább azt hiszem, ha nincs is positiv törvény rá, de a régi gyakorlat is igazolja, hogy a képviselőnek kell bizonyos mentelemmel bírni; de a nem képviselői teendőkre nézve privilégiumnak a képviselőségnek lenni nem szabad. (Helyeslés.) A ház természetesen tovább mehet eljárásában, mint azt a mentelmi bizottság teheti, és én részemről soha sem fogadnám el azon indokolást, hogy a háznak rendes törvényszék által hozott ítélet folytán már kötelessége legyen tagját kiadni; én azt tartom, nincs oly törvényszék, nincs oly törvényes fórum, mely ítélete által a képviselőházat kötelezhesse valamely tagjának kiadására, valamint, ha a képviselőház tagját ki nem adja, ez is nem azt teszi, hogy a törvényszék ítéletét megsemisiti, mert ehhez a háznak joga nincs; hanem azt teszi, hogy az ítéletet mindaddig, míg az illető a háznak tagja, végrehajtani nem lehet; ehhez pedig a képviselőháznak souverain állásánál fogva jogának lenni kell.
