Képviselőházi napló, 1869. IV. kötet • 1869. deczember 3–1870. január 26.

Ülésnapok - 1869-105

898 105. országos Illés Január 26. 1870. idézett számokat helyre igazítsam, voltam kénytelen felhozni. Tegnapi beszédében ugy látszik a múltkor ©lejtett fonalat ismét fölvette, midőn áttért azon mulasztások felsorolására, melyek a csatornák körül történtek. E tárgy más oldalról is szóba hozatott s én bátor leszek a ház engedelmével röviden előadni azokat, miket a minisztérium a közigazgatás ezen ágában tett. Való igaz, hogy a kölcsön, melyet a t. ház megszavazott, nem csak vasutak, de egyszersmind csatornák építésére is lett felvéve; de az is igaz, hogy a minisztérium e teendőihez képest több csatorna tervet vett tárgyalás alá, nevezetesen a jövő hazai csatorna rendszernek fővonalait, mondhatom alapjait, képezik a következő csatorna vonalak: 1 -szőr a pest-csongrádi csatorna, 2-szor a tiszalök-gyomai, 3-szor az Ermellék-berettyó, vagy — ugy hiszem — szatmár-gyomai csatorna. A mi az első csatornát illeti a pest-csongrádit, ennek rendeltetését a minisztérium minőig ugy fogta fel, hogy az első sorban hajózási czélokra épüljön, hogy a Tisza és Duna közt Pest alatt minél rövidebb összeköttetés létesíttessék. Azonban a közbeneső területnek confíguratiója oly nehézségeket mutatott, hogy körülbelül 92 lábnyi bevágással lehetett volna csak ezen csatornát létesíteni; minek következtében találkoztak külföldi válalkozók, kik azt mondák, hogy fognak segíteni a bajon, hogy alkalmazni fognak csöveket és gőzgépeket és Pesten 100 lábbal fogják felemelni a vizet, hogy ugy táplálják a csatornát. Nem tagadom, szép elmélet ; magam is gyönyörködtem a tervekben, — de bocsánatot kérek, hogy ha e viztáplalásra szolgáló és javaslatba hozott mód gyakorlati kivitelére nézve én magam részéről némi aggodalmakat tápláltam ; mert részemről ily módon a csatorna elő állítását némileg problematicusnak tekintettem s azért nem érezem magamat indítva arra, hogy ily körülmények közt jó lélekkel a miniszternek javaslatot tegyek. (Helyeslés jobb felőli) A mi a többi csatornát illeti, azokra nézye azon nézetben voltam, hogy azok inkább öntözési, mint hajózási czélokra lesznek építendők. Különösen a tiszalök-gyomai vonal oly közel és tökéletesen párhuzamban fut a Tiszával, hogy ott hajózási csatornát előállítani nem szükséges. De annál több fontosságot tulajdonitok a földmivelés és mezőgazdaság szempontjából annak, hogy hasonló recipiensek előállíttassanak az alföldön és ezek által a földmivelőknek mód nyújtassák földjeik öntözésére. De kénytelen vagyok e tekintetben is bevallani, hogy némi aggály lyal tekintettem ezen tervek valósítására, mert nem találtam törvénykönyvünkben oly intézkedéseket, melyek a készített recipiens szomszédos lakosságát azon helyzetbe tették volna, hogy a recipiensből nyert vizet biztosan felhasználhassák a föld öntözésére. Méltóztassanak fölvenni, hogy nincs törvényünk, mely biztosítaná a földmivelőket, hogy egyik vagy másik szomszédja, kinek földén keresztül kellene a vizet vezetni, nem fog-e ez ellen oly akadályokat gördíteni, melyeknél fogva az egész törekvés illusoriussá válnék. (Közbeszólás: Tett volna törvényjavaslatot!) Mindaddig, míg ily intézkedésekről gondoskodva nem lesz, sok tekintetben időelőttinek tartom ily nagyszerű vállalatokba nagy országos költségeket befektetni. (Helyeslés jobb felől.) Említést tett még t. képviselőtársam a Tisza szabályozásáról is, és fölhozta mindazon mulasztásokat, melyek a magyar kormányt e tekintetben terhelik. Engedje meg a t. képviselő ur, hogy e részben is némi felvilágosítással szolgáljak. Talán az egész kontinensen nincs második mű, mely kiterjedésére oly nagyszerű és eredményeiben ily sikeres lett volna, mint a Tiszaszabályozás. Bárhol a világon létesültek hasonló nagy szabályozási művek, az első volt az, hogy az előállítási költségekkel létrehozott müvek fentartására nézve alkalmas intézkedések tétettek. Ha nézzük más államok gyakorlatát, be kell vallanunk, hogy felügyelet és fentartás tekintetében nagyon hátra vagyunk, más országokhoz képest. És mégis mit látunk? Nem egy eset mutatja, hogy a legjobb coneeptióval készült és a legszabatosabban keresztül vitt munkálatok mindamellett elemi eshetőségeknek mindig ki voltak téve. Példa arra az éjszak-németországi Élbe szabályozása, példa a Loire szabályozása Francziaországban. Emlékezünk még mindnyájan azon nagy veszélyekre és károsodásokra, melyek magát a császárt a helyszínére vezérelték, a honnan keletkezését vette azon jeles franczia gátrendszer, melyet Ivánka képviselő ur felemlített. Emlékezünk Lombardia kitűnő vizimüveire és tudjuk, hogy néhány év előtt mégis mily nagy csapásokról hoztak hírt az onnan jött tudósítások. Ellenben a Tiszára nézve mi történt? Nem emlékszem, hogy Tokajtól Titelig csak egyszer is állott volna elö eset, a hol nagyobb veszélynek lett volna kitéve a lakosság. Történtek némely áradások, de hol? Ott, hol a kormány ezt maga előre látta, és hol a bekövetkezett események okait ismerte, és midőn ezen okok elhárítására nem egy ízben, különösen mindjárt kormányzata kezdetén 18,67-ben, a kellő intézkedéseket megtévén, javaslatot terjesztett a ház elé; közönségesen tudva van, hogy a ház, tekintettel pénzügyi viszonyainkra, a kívánt költségeket a pénzügyi bizottság javaslata folytán megtagadta. Ha tehát ezen 1,600,000 írt költségre szükségünk van — és bizony bátran merem állítani, hogy igenis