Képviselőházi napló, 1869. IV. kötet • 1869. deczember 3–1870. január 26.

Ülésnapok - 1869-105

10S. ortEÍgos Illés január 26. 1870. 397 kozom, hogy, valamint a magánéletben ugy a közéletben is áll a szabály, hogy a ki egyszerre nagyon sokat akar, tulajdonképen semmit sem végez. Tudnivaló; hogy midőn Mikó Imre gróf a közmunkák vezetését ezen országban átvette, a teendők igen nagy sora állt előtte; gondoskodni kellett arról, hogy a vasúti hálózat kiegészíttessék; gondoskodni kellett arról, hogy utaink javuljanak és kiterjedésben nyerjenek; gondoskodni kellett arról, hogy folyóink a hajózás és mezei gazdaság érdekében szabályoztassanak. Ezt mind egyszerre egy erővel felkarolni bizonyára oly nagy munka, hogy azt legalább a most rendelkezésre álló erőkkel megbírni teljesen lehetetlen. Ertem nem csak azon közegeket, melyek miniszter urnák rendelkezésére állanak, de értem az egész nemzeti erőt; mert sokkal nagyobb erőfeszítésre kellett volna számítani, mint ez különben nemzetgazdasági viszonyainkkal helyes arányban állana. Ismétlem, hogy midőn most az utak tekintetében felszólalok, épen nem lehet szándékomban az utak tekintetében most fenálló állapotot dicsérni és kiemelni, mint olyat, mely semmi kívánni valót főn nem hagyna. Magam is jól ismerem a hiányokat, csak amennyiben a t. képviselő ur némely tételeket hozott fel és azokat idézetekkel támogatta, ezekre nézve leszek bátor helyreigazító megjegyzéseket tenni, mert nem akarom, hogy az országgyűlési tárgyalások feljegyzésében ily tételek helyreigazítás nélkül maradjanak. Közbenvetőleg megjegyzem, hogy képviselő ur egy idegen nyelven szerkesztett jelentést hozott fel, pedig szolgálhatott volna magyarral is, mert tudva levő dolog, hogy a közlekedési miniszter ar felterjesztése, ő felségéhez magyar nyelven van szerkesztve, és a háznak tagjai közt szétosztatott és azért felesleges volt a franczia szerkezetet idézni. Ezek után bátor vagyok még felhozni azon észrevételeket is, miket múltkori beszédében az átalános vita alkalmával felhozott. Azt mondta ugyanis, hogy a mostani kormány 606 mértföldnyi utakat vett át, melyek a provisorium alatt építtettek. Hogy a korábbi kormányok útépítésre, fentartásra és kezelésre évenkint egyre-másra két millió negyvenhét ezer forintot fordított volna, hogy ellenben a mostani kormány az 1867, 1868, 1869 és 1870-ki budgetek szerint csupán fentartásra 2 millió 860,000 forintot fordít; tehát 813,000 forinttal többet költött volna évenkint, s e mellett csak 10 mértfölddel szaporította az úthálózatot, hogy tehát egy harmaddal több költség mellett az utak egyatalában sokkal roszabbak, (Iga3 •' bal felől.) Engedelmet kérek, a, képviselő ur a miniszter ur jelentéséből vette * idézetét; legyen szabad őt figyelmeztetni ugyanezen ydentésnek 7-ik lapjára, melyből tételeit merítette. I»á.tni fogja ott, hogy kifeledett valamit, ami az ő állításait nagyban megváltoztatja. Látni fogja ezen táblázatból — mert meg kellett volna néznie a jegyzeteket is — hogy nem foglaltatnak ott az utfentartási költségek közül azok, melyek a bánáti ut fentartására fordíttatnak; (Bal felől: De benfoglaltatnak!) láthatta volna, hogy ezen tételek csupán és tisztán az anyagra vonatkoznak és a kezelési költségek benne nem foglaltatnak, s hogy a Bánságban útépítésre fordított költségek szintén kimaradtak. Helyesebben ugy áll a dolog, hogy 1851-től 56-ig a provisorium alatt körülbelül 7 — 800,000 forint fordíttatott utak építésére; csak 1856-ban, midőn Bruck vette át a kormányt, akkor az évi adomány egy esztendőben azonnal 3,000,000-ra emeltetett és Bruck kormánya alatt ezen tétel nem igen ment alább, csak 1860-tól kezdve, midőn a fedezet nem volt elégséges, az akkori provisoriumok ismét megszorították az évi adományokat és így látjuk, hogy 1,800,000, 1,600,000 írt fordíttatott az utak fentartására. Nem helyes azon idézete sem, mely szerint a magyar kormány a provisoriumtól 606 mértföld utat vett volna át; mert ugyanezen jelentés hatodik lapján látjuk, hogy igenis 606 mértföld van ott; de ott van tisztán kimutatva egyszersmind az is, hogy e 606 mértföld közül 71 mértföld egyatalában kiépítve nem volt, hogy igy arra semmiféle költség előirányozva nem volt. A mi pedig a magyar kormány által felhasznált összegeket illeti, bátor vagyok a képviselő urat arra figyelmeztetni, hogy ezek nem ugy, mint ő állította 2,860,000 ftot tettek, hanem volt igen is tényleg 1867-ben 1,839,886 frt, 1868-ban 1,750,908 frt, 1869-ben, ha a ház által megszavazott póthitelt még hozzáveszszük 420,000frttal, összesen 2,590,469; frt. Ezek a helyes tételek. Bátor vagyok arra is figyelmeztetni, hogy az éppen most tárgyalás alatt levő budgetben 1870-re a magyar korona területén tehát a közmunka miniszternek kezelése alatt levő utak hossza egészben 821% mértföldet tesz, ha t. i. hozzáveszszük az erdélyi és horvátországi utakat, melyek szintén az itteni kezelés alatt állnak, s hogy ezen utfentartási költségek — mindent öszszevéve: kezelést és fentartást —2,962,059 írttal vannak előirányozva, tehát sokkal kevesebb arányban, mint a minőben azt Simonyi ur a maga tételeiből felderíteni méltóztatott. Ezek volnának azon észrevételeim, melyeket, mondom, csak azért, hogy a képviselő ur által