Képviselőházi napló, 1869. IV. kötet • 1869. deczember 3–1870. január 26.

Ülésnapok - 1869-104

104. országos üli* január 25. 1870. ggtj vonatkozik, megszavazni méltóztassék. (Helyeslés jobb felől.) Justh József: T. ház! A dolognak kellő megismerésére föltétlenül szükséges, hogy az egész helyzet föltüntessék ugy, a mint áll. Itt nincs semmiféle közjogi kérdés, hanem tisz­tán factum áll. Méltóztatik emlékezni a t. ház, hogy midőn minisztériumunk megalakult, egy bi­zonyos faetummal szemben állott. Az tagadha­tatlan, hogy a jószágok el voltak kobozva, má­sodszor, hogy be voltak kebelezve ; nem mon­dom, hogy jogosan, a világért sem, hanem be voltak kebelezve az államjószágba. Akkor nem a volt tulajdonossal, t. i.a kitől ajószág elkoboz­tatott, hanem örököseivel szemben kellett ezen kérdést megítélni, és pedig először jogosultságu­kat, másodszor látván, hogy az örökösök hajlan­dók e nagy uradalmat az államnak átengedni, és az jelentékeny investitiókat tett, a megvál­tás feltételeit. Most tehát e tekintetben önök (A bal oldalra mutat) sem gáncsolják e vételt, hanem azt mondják, hogy helyes volt. Annyiban történt azonban hiba, hogy ez a háznak előleg be nem jelentetett; én azt gondolom, hogy ha ezt méltóztatnak kívánni, akkor a ház jogának absolute nincs praejudicálva: hisz hatalmunkban áll most mondani azt, hogy nem helyes; tehát a ház / joga semmikép sincs sértve. Én tehát uj szerkezetet bátorkodom java­solni t. ház, mely némely tekintetben ki fogja a t. házat elégíteni. Ez következő (Halljuk! Ol­vassa:) „Gr. Battyány Kázmér hazai törvényeink­kel ellenkező haditörvényszék ítélete folytán el­kobzott kis-béri urodalmának a magyar állam számára az illető örökösöktől leendő megvásár­lására 1.750,000 írt." E kifejezésben „leendő megvásárlására" foglaltatik egyszersmind az, hogy a t. ház előre szánja ez összeget a meg­vásárlásra. Ajánlom e szerkezetet a t. ház figyel­mébe. Széll Kálmán jegyző (újra fölolvassa Justh József módositványát.) Huszár Imre: Bátor vagyok, t. ház, némely megjegyzést tenni arra, mit Hoffmann Pál képviselő ur előadott, mert beszédében oly észrevételek is foglaltattak, melyekre nézve nem volna kívánatos, ha ellenészrevétel nélkül ma­radnának. A t. képviselő ur mindenekelőtt azt kér­dezte: miért vitatkozik a t. ház e kérdés felett, mely bizonyos tekintetben csak is másod rendű kérdés ? Én azt hiszem, a ház azért vitatkozik, mert ezen oldalról fölszólalás történt az iránt, vajon a ház a saját maga által hozott határoza­tot respectálja-e vagy ne ? A képviselő ur azt mondta, hogy ő szíve­sen beleegyezik a szerkezet elfogadásába a „meg­vétel" szó mellett is, melytől a kormány elál­lott, mint ezt épen a kereskedelmi miniszter ur kijelentette. Ha képviselő ur beleegyezik a „meg­vétel" szóba, akkor ő maga lép legelőször azon térre, hogy a ház határozatát nem respectálja: mert 1869-ik deczember 9-én hozott határozata a háznak épen azt hagyja meg a kormánynak, hogy minden vásárlást elébb törvényjavaslat alakjában a ház elé terjeszszen mielőtt a meg­vétel megtörténnék. Azután azt mondotta a képviselő ur, hogy hiszen a transactiő megtörtént az érdekeltek és az állam közt. Nagyon csodálom, hogy a kép­viselő ur az „állam" szót használta, holott neki mint kitűnő jogtudósnak tudnia kell, hogy a kormány factuma csak akkor lesz az állam fac­tuma, ha ahhoz a törvényhozás hozzá járul. Hoffmann Pál: Természetesen ! Huszár Imre: Arról pedig, hogy a törvényhozás már is hozzá járult volna, nekem legalább tudomásom nincs. A mi a Justh t. képviselőtársam által be­adott szerkezetet illeti : azt kész vagyok elfo­gadni azon esetre, ha „megváltás" helyébe „meg­vétel" tétetik, mert csak az által látom tiszteletben tartását a deczember 9-ikei határozatnak. (He­lyeslés bal felől.) Csanády Sándor: T. képviselőház! Különösnek tűnik fel előttem, hogy épen a mi­niszter urak, kiknek kötelessége volna oda mű­ködni és jó példával menni elő, hogy a ház mindeu határozata a legszigorúbban tartassák meg, a ház határozata ellenében kivannak vég­zést kimondani. Meggyőződésem szerint jelenleg a kérdés csakis az, hogy a t. ház meg akarja-e tartani előbbi határozatát vagy nem? mert én meg vagyok győződve arról, hogy a jelen eset­ben még a kormányt támogatni szokott többség sem osztozik a kormány nézetében. Kérem tehát a t. házat, méltóztassék a felett szavazni! vajon meg akarja-e tartani előbbi határozatát, vagy nem 1 Jankovics Antal: Ugy hiszem, sen­ki sem lesz e házban, ki az előbbi határoza­tot megtartani ne akarná. Hanem ugy hiszem, lehetetlen, hogy ezen vétel, vagy nevezzük azt transactiónak vagy megváltásnak, az utóbbi na­pokban jött volna létre. Az bizonyosan a ház azon határozata előtt történt, és azon esetben a minisztérium azon határozat következtében nem volt köteles azt bejelenteni, és én azt hiszem, ha ez iránt legkisebb felvilágosítást nyerünk, abban tökéletesen meg fogunk nyugodni. Csiky Sándor: Nem szólottam volna a tárgyhoz, ha Justh József t. képviselő ur hatá­rozati javaslata nem tűnnék fel igen plausibilis czimben, és ha az ország képviselő testületének

Next

/
Thumbnails
Contents