Képviselőházi napló, 1869. IV. kötet • 1869. deczember 3–1870. január 26.

Ülésnapok - 1869-104

366 104. országos Ülés január 25. 1870. jogait némileg fentartani nem akarnám. . Azt mondja a határozati javaslat, hogy a Battyány Kázmér elkobzott birtokainak megvételére lesz fordítva azon összeg, mely ezen birtok megszerzésére szól. De leendő megvételnek nem a költségvetésben kell- előfordulni, hanem a kormány által előterjesztett ez iránti törvényjavaslatban ; ha ez történnék és azon összeg a költségvetésben a megvétel végett igényeltetnék, akkor tökéletesen belenyugodnám és elfogadnám Justh József képviselőtársunk határozati javaslatát. De mivel ez nem történt, ez okból a nemzet és a ház jogának fentartása tekintetéből mulhatlanul szükségesnek látom, hogy azon határozati javaslatot, melyet Győrffy képviselőtársunk beadott a ezélból, hogy a kormány ez érdemben törvényjavaslatot terjeszszen be, elfogadtassák. Ha ez megtörténik, akkor biztosítva van a nemzet joga, akkor bizonyos lehet a kormány is, mikép azon esetben, ha e tárgyban egy törvényjavaslatot terjeszt elő, a ház előleges egyetértését adja *a megvételre: mert mindenesetre megvétel ez, és transactiónak mondani csak elkeresztelése a dolognak. Transactiót ki köthet ? Transactiót köthet a tulajdonos, és köthet azzal, ki azt megvenni akarja. Ki akarja megvenni ? A magyar nemzet. E magyar nemzetnek és képviseletének beleegyezése nélkül transactiót kötni nem lehet: mert a kormány nem a maga számára akarja megvenni, hanem a nemzet számára. Ha a nemzet számára akarja megvenni, akkor a nemzetnek tudnia kell, hogy mit és hogyan vesz. Ennek belegyezését kell kii^erni, ha a kormány akár transactio, akár egyenes megvétel utján a nemzet számára valami vagyon megszerzésére törekszik. Azért itt, t. ház, felfogásom szerint kizárólag és egyedül csak arról lehet szó, hogy a nemzetnek joga elismertessék és tényleg életbeléptettessék. Már a múlt évi deczember hóban határozatilag is ki volt mondva, hogy se vételt, se eladást a nemzeti vagyonból a kormány addig ne tegyen, míg a ház beleegyezését ki nem nyerte. E tekintetben tehát, t. ház, én ragaszkodom Győrffy Gyula képviselőtársam határozati javaslatához, és sem a Justh József, sem a Szentiványi Károly indítványát, a kié amazé val csaknem összhangzó, nem fogadhatom el. Kuduay István: T. ház! Nézetem szerint nem az a kérdés, hogy akarjuk-e a ház határozatát fentartani, vagy nem ? mert azt mindnyájan kívánjuk. Itt legfőlebb csak arról lehet szó, vajon adásvevési szerződésnek vagy vételnek tekintessék-e, vagy nem ? Én, megvallom, azok után, miket a miniszter úrtól hallottam, nem vagyok képes, azt adásvevési szerződésnek tartani. Nem azért, mert itt az adás ve vés tárgyát sehol nem látom. Az igazságügyminiszter nr azt hozta föl, hogy itt nem csak Kis-Bér, hanem a siklósi és somodori urodahnakról is van szó. Már kérem, a siklósi és somodori urodalomnak sem a vevő, sem az eladó birtokában nem voltak. Kérdem, vajon a kis-béri urodalom az azt különben jogosan igénylő Batthyány-örökösök birtokában volt-e? Azt hiszem, a helyzet az volt. hogy nem volt; pedig igen is jogos igényeik voltak a kis-béri, somodori és siklósi urodalmakra, melyek az államjavak közé soroztattak, a gr. Batthyány család ezen igényeiről bizonyos összeg fejében lemond. Én ezen lemondást sehogy sem nevezhetem adásvevési szerződésnek, nem a kormány részérőli vételnek; hanem igenis transactiónak, és mert annak tekintem, épen azért elfogadom, t. képviselőtársam, Szentiványi Károlynak módosítását, illetőleg határozati javaslatát. Berzenczey László: T. ház! Valóban a buzgóságban tovább megyünk, mint Rómában a concilium, mert mi a miniszteri csalhatatlanságot hamarébb kimondjuk, mint Rómában a római pápa csalhatatlanságát. (Derültség.) Annyira megy a buzgóság, hogy ha felmerül valamely kérdés, azt mondják, hogy mi abból politikai kapitálist akarunk csinálni. Ezt mondják a kisbéri vételről is, pedig ezen oldalról senki sem hozta elő Batthyány Kázmér gróf nevét; több kíméletet és loyalitást mutatott ezen oldal, midőn ezen nevet nem akarta előhozni, és nem akarta a múltról a fátyolt letépni, mig a másik oldalról csak azért, hogy a miniszter budgetének számait igazolja, beleelegyedik, és elkezdi a 49-es időket emlegetni, előhozza Batthyány Kázmér gr. nevét, és mind azt, a mit a múlt kormány csinált. íme tehát ők csinálnak kapitálist ebből a kérdésből. De tovább mennek, és azt mondják: nem akarjuk megvenni, hanem csak legalizálni azt az eljárást, mert már az államé volt, és rendbe akarják hozni azt a törvénytelen birtokot, é3 azt törvényessé akarják tenni. így mondják. Bátor vagyok erre röviden csak azt megjegyezni, hogy azzal az inditványnyal, a melyet Szentiványi képviselő ur tett, épen azért, mert nem akarok politikai kapitálist csinálni, nem tarthatom a kérdéssel összeköthetőnek a Batthyány örökösök nevét. Az a kérdés is jöhet elő, hogy mért nem tették azt mindjárt akkor, mikor a fejedelem kegyelmi ténye történt, és mért nem kárpótolták másfelől ? Csakhogy akkor mi száműzöttek igen sok kárpótlást követelhettünk volna, a pénzügyminisztérium pedig igen kurtán utasított vissza, ha kért valaki valamit a múltból, mert úgymond, hazafiságból mindazt el kell hallgatni, a mi a múltban történt.