Képviselőházi napló, 1869. IV. kötet • 1869. deczember 3–1870. január 26.

Ülésnapok - 1869-104

362 104. crtzágM lift január 25. 1170. mely e tétel ellen intéztetett Nagyvárad érdemes képviselője által, nem intézhető oly alakban, a milyenben történt: mert Kis-Bér megvétele tulajdonkép nem oly megvétel, milyen iránt hivatkozás történik a ház határozatára; ez nem egyéb, mint a Batthyány-örökösöknek Kisbér iránti követeléseik kielégítése. Meg vagyok győgődve, ha e tétel ily alakban jött volna a budgetbe: „a Batthyány-örökösök követeléseinek kielégítése Kisbér iránt," a t. házban talán senki ellene szót nem emelt volna. Azt hiszem, a t. előttem szólott minisztertársam a kérdést jogi szempontból tökéletesen felvilágositá. Kis-Bér az állam birtokában van már 1849 óta; arról volt tehát szó, hogy ezen birtok az ország számára biztosíttassák. Mindnyájan tudjuk, mert a t. képviselőház előtt nem először fordul meg a lótenyésztés, a ménesek kérdése; hogy az egész ország megelégedéssel és örömmel fogadta, hogy valahára a lótenyésztés a katonai kezelésből polgári kezelés, a magyar kormány kezelése alá jött; a kisbéri ménes fentartása már az 1868 —69-ki budgetbeu is előfordult, mi által a t. ház kimondta azt is, hogy Kis-Bér a lótenyésztés czéljaira alkalmaztassák. A kis-béri lótenyésztő intézetről magáról , meglehet, különböző nézetek vannak, hanem nem hiszem, hogy bárki is előnyösnek ne tekintse. Megjegyzem, t. ház, hogy itt 14,000 és néhány száz hold megvételéről van szó. Kis-Bér maga a vasút mellett van, közel fekszik a Dunához, és a lótenyésztésre igen kedvező égalji viszonyokkal bír. Méltóztassék továbbá azt is megfontolni, hogy midőn bizonyos törvényes és igazságos követelések kielégítése fordul elő, és midőn azok kielégítése az állam részéről biztosíttatott, ez oly dolog, mely annál kevésbbé jöhet kifogás alá, mert 1.700,000 frtot Kis-Bér maga bőven megér. Ennélfogva a minisztérium kérése az : méltóztassék ezen összeget talán más czim alatt, körülbelül ezen czim alatt: „a Batthyány-örökösök Kis-Bér iránti követeléseinek kielégítésére" megszavazni. Soha kétségbe nem vonta a házban a kormány részéről senki, hogy a ház határozatait, melyekhez a kormány ez esetben maga is hozzájárult, a kormány megtartani is köteles; ellenkező föltevésre a kormány okot nem adott, sőt kötelességünknek tartjuk figyelemben tartani azokat is, mikre nézve a házban észrevételek merülnek fel. Ennélfogva kérem ezen rovat megszavazását. (Helyeslés.) Simonyi Lajos b.: T. ház! Az igazságügyminiszter ur ezen kérdés tárgyalásánál igen subtilis distinctiót tett váltság, trausactio és vétel közt. Nézetem szerint ezen subtilis distinctio itt nem alapos. Azt hiszem, senki sem tagadja, és az igen t. miniszter ur is megegyezik velem abban, hogy ezen uradalom a Batthyánycsaládtól jogtalanul vétetett el, az soha a magyar államnak jogos birtoka nem volt, tulajdonát nem is képezhette, és ha az absolut kormány alatt több évig még telekkönyvileg is az államra volt irva, azért — mint előbb is emlitém — a magyar államnak soha birtoka nem volt. A magyar állam tehát ez urodalmat máskép nem is szerezhette meg, mint egyszerűen vétel utján, a mint a budgetben is igen helyesen ugy neveztetik, és a mint az igen t. földmivelési miniszter ur is beszédében számtalanszor megvételt emiitett. Legkevésbbé sem fogadhatom el az igen t. földmivelési miniszter urnák azon nézetét, hogy azon esetben, ha e tétel nem jönne a budgetbe mint vétel, hanem mint Batthyány örököseinek kielégítése, az egyszerűen elfogadtatott volna; én semmi esetre sem fogadnám el e kifejezést, mert az némileg a vétel tényének jogosultságát mondaná ki. Itt nincs arról szó, hogy a család kielégittessék-e vagy nem, hanem arról, hogy egy jószág, mely előbb jogtalanul elvétetett a Batthyány-csáládtól, ennek beleegyezésével megvétetett az országgyűlés hozzájárulása nélkül. Ennélfogva én a háznak előbbeni határozatát ez esetben is alkalmazni s azt fentartani kérem. (Helyeslés a bal oldalon.) Szentiványi Károly: Azt hiszem, a vitának véget lehetne vetni azzal, ha a helyzetnek tökéletesen megfelelő kifejezéssel élünk; ez pedig volna, ha a tételben előforduló mostani kifejezés helyett e czim alatt: „A néhai gróf Batthyány Kázmér örököseinek kielégítésére" vennők fel az 1.700,000 frtot. (Felkiáltások bal felől: így roszabb!) Máttyus Arisztid: T. ház! Habár Simonyi Lajos b. t. képviselőtársam azon téves állításra, melyet a t. igazságügyminiszter ur tett és mely engemet is felszólalásra késztet, a helyes észrevételt már megtette, mind a mellett bátor vagyok a tárgyaláshoz néhány fölvilágosító szót én is szólni. Engem meglepett a t. igazságügyminiszter urnák azon állítása, hogy itt nem vételről van szó, hanem megváltásról vagy transactióról, mert mind a kettőt felváltva használta. En szorosan jogilag véve a dolgot, itt semmi egyebet nem látok, mint vételt. A t. igazságügyminiszter ur maga sem tagadja, hogy a kincstár jogos tulajdonosa ezen birtoknak soha nem volt; a kormány maga is mint elkobzott vagyont ismeri el, elismeri, hogy jogtalanul birtokolta évek során át, és hogy ő felsége kegyelmi ténye az illető