Képviselőházi napló, 1869. IV. kötet • 1869. deczember 3–1870. január 26.

Ülésnapok - 1869-104

104. WMifM Ilit JMMir 25. 1870. 363 ítéletek joghatályát megszüntette; végre mint ezek természetes következését, a kormány elis­merte azon kötelezettséget is, hogy a vagyon visszaadassék. Jelen esetben azon okoknál fogva nem lehetséges a visszaadás, melyeket épen a t. miniszter urak fölhoztak, t. i. mert különféle investitiók történtek, és mert időközben az ura­dalom oly czélokra használtatott, a melyeknél fogva most csak a kincstár kárára lehetne ismét az illető tulajdonosokra visszaszállítani. Kétségtelen, t. ház, hogy még azon esetben is, ha nem szorosan vett formális vételről volna is szó, például akkor, ha azon okmányban, mely­nek alapján az illető család a tényleges birtok­állapot jogosításába beleegyeznék, más kifejezés használtatnék, és ezen kifejezés „vétel" nem használ­tatnék : azért itt mindenesetre a tulajdon jog átru­házása forogna fen a családról a kincstárra. Es e tekintetben kétségtelen az, hogy Győrffy Gyula kép­viselőtársam határozata alá tartozik ezen üzlet, melyet a t. ház határozata tesz indokolttá. De meglepett engem a t. miniszter urnák azon nyilatkozata is, miszerint a másik két csa­ládbeli birtok tekintetében transactiónak különösen azért kellett megtörténni, mert a fejedelem fae­tumának alterálása állott volna elő. mit a mi­niszter ur veszélyesnek tekint. En nem szeretem, hogyha csak egy szó hangzik is el a házban, mely az én felfogásom szerint nem alkotmányos. Hogy ő felsége azon faetumai, melyeket utóbbi factuma által maga hatálytalanított, alte­rálhatók az által, hogy törvénytelen faetumai helyébe törvényesek léfjenek, azt -- ugy hiszem — senki kétségbe nem vonhatja, és épen azért nem látom át. hogy Siklós és Somodor tekinte­tében miért kellett volna az egyességnek épen azon szempontból megtörténni, hogy ő felsége factuma ne alteráltassék. De akármiként álljon is a dolog, a házat illeti elhatározni nem csak azt, vajon az 1.700,000 frt legyen-e a váltsági összeg, hanem egyszers­mind a házat illeti jogosan elhatározni: meg akarja-e egyátalában váltani? és épen abban, hogy e tekintetben nem terjesztetett a kormány részéről a ház elé semmisem, épen abban rejlik a hibás eljárás, épen ez az, minek kiigazítására Gi-yőrffy Gyula határozati javaslata irányozva van. Azt hiszem, ha e jog a tiszt, házat nem illeti, akkor a kormánynak plein pouvoireja van tu­lajdonokat szerezni, szerződéseket kötni, a vétel­árakat az illető felekkel megállapítani, s nekünk — a háznak — kiknek, mint a jelen alkalom­mal is, nincs elég időnk és tudomásunk, hogy a dolgot teljesen megismerjük és megbíráljuk, nem marad egyéb hátra, mint vagy megszavazni az 1.700,000 frtot, vagy azt meg nem szavazni; ellenben utóbbit még sem tehetjük, mert átalá­ban tudjuk, hogy e vétel szükséges, és csak azt akarjuk, hogy jövőre mindig azon helyzetben legyünk, hogy alaposan megvizsgálva, egyszers­mind tiszta meggyőződéssel szavazhassuk meg. Ez okokból én Győrffy Gyula határozati ja­vaslatát elfogadásra ajánlom. (Élénk helyeslés bal felől.) Horvát Boldizsár igazságügy­miniszter: A t. képviselő ur meg lehet arról győződve, hogy azon esetben, ha Batthyány Káz­mér örökösei a siklós-somodori igényeikről nem mondanak le. én tárczámat kötöttem volna ah­hoz, hogy a törvényes örökösöknek e birtokok visz­sza adassanak; más részről azonban meg fogja engedni azt is, hogy midőn az illető örökösök önként hajlandóknak nyilatkoztak a fejedelem factuma compromittálását elkerülni és a siklós­somodori igényeikről lemondani, én állásomnál íogva nem tartottam kötelességemnek, őket ezen elhatározásukban megingatni. Ez egyesség, mely az állam és néhai Bat­thyány örökösei közt történt egyrészről Siklós és Somodorra, másrészről Kisbérre vonatkozott. Ha tehát az ügyletet vételnek méltóztatnának venni, akkor tulajdonkép Siklós és Somodor is a vétel tárgyául volna tekintendő, holott Siklós, Somodor maradt azok birtokában, a kiknek a birtokokat a fejedelem az alkotmány visszaállítása előtt adományozta. Az 1.700,000 írtban benfoglatatik az elállás dija azon urodalmakra vonatkozólag is, melyek tulajdona nem ruháztatott az államra. Én ré­szemről ismétlem, nagy különbséget látok egy egyszerű adásvétel, és oly transactio között, melyben — mint a jelenben — külön termé­szetű ügyletek foglalnak helyt, és ez okból kérem a t. házat, méltóztassék elfogadni azon szerkezetet, melyet Szentiványi képviselő ur indítványozott: (Bal felől ellenmondás) mert csakugyan nincs másról szó, mint néhai Batthyány örököseinek kielégítéséről. Zsedényi Ede: T. ház! Én a napirenden levő kérdést igen egyszerűnek tartom t. i. elis­meri-e a minisztérium azt, hogy a háznak felha­talmazása nélkül meg nem vehette azon jószágot. Erre a minisztérium csak azzal felelhet: igenis, elismerem! Tehát én is azt hiszem, hogy a mi­nisztérium a ház előleges fölhatalmazása nélkül ily vételbe nem bocsátkozhatik. Azt tartom, e kérdés oly tisztán áll és a minisztériumnak tett korholás nélkül azt mondhatjuk, hogy a vételhez előleges felhatalmazást kellett volna kérnie.' (Bal felől helyeslés) Azt gondolom, a ház e tekin­tetben egyhangúlag fog határozni. Hoffmann Pál: T. ház! Én nem va­gyok képes átlátni ezen discussió szükségességét. Belátnám szükségét azon irányban, melyben Mát­46*

Next

/
Thumbnails
Contents