Képviselőházi napló, 1869. IV. kötet • 1869. deczember 3–1870. január 26.
Ülésnapok - 1869-104
104. országáé ötét ]amir 25. 1670. 361 viselőtársamnak igaza volt, hogy szemben már a háznak hozott határozatával, mely határozat semmit sem mond egyebet, mint a mi az alkotmányos elvekből tisztán és természetszerűleg kell, hogy folyjon, minek eleget kellett volna tenni még a határozat keletkezése előtt is tökéletesen igaza van, hogy e határozatnak megfelelőkig kellett volna az előterjesztést tenni. Miután ez nem tőrtént, és miután ez pótolható, a ház csak saját határozatához lesz következetes, ha azt fogja mondani, hogy történjék meg mindaz, a minek meg kell történni. Különben magam részéről biztosithatom a miniszter urat, hogy minden nehézség nélkül meg fogom a költségeket szavazni. Horvát Boldizsár igazságügyminiszter: Engedje meg a t. ház, hogy a fenforgó tárgyban némi fölvilágositásokat ad hassak. Itt nem annyira vételről van szó, mint a kincstár részére ezen uradalom megtarthatásáról s az azért fizetendő váltságsommáról. Az 1867. évi legfelső kegyelmi tény folytán tudniillik, mindazon elkobzott javak, melyek az illető tulajdonosoktól a hadi törvényszékek ítéletei következtében, annak idejében elvétettek, azoknak vagy törvényes örököseiknek visszaadatni rendeltettek. Ezen jószágok közé tartozott Kis-Bér. Kis-Bérre nézve, mely néh. Batthyány Kázmér birtokaihoz tartozott, még más körülmények is forogtak fen. Midőn t. i. az örökösök bejelentették igényeiket, nem csupán Kis-Bérre nézve, hanem Siklósra és Somodorra nézve is kijelentették, mint oly jószágokra nézve, a melyek az alkotmány visszaállítása előtt oly egyéneknek adományoztattak, kik nem tartoztak gr. Batthyány Kázmér közvetlen örökösei közé, a kiktől tehát a szoros jog szempontjánál fogva ezen javak reclamáltathattak volna. Itt a kormánynak egyezkedésre kellett lépnie az illető örökösökkel, nehogy a fejedelem oly factuma alteráltassék, mely az alkotmány visszaállítása előtt történt. A transaetió csakugyan létre is jött, a mennyiben az örökösök Siklós- és Somodorra nézve a fejedelmi adományozást érvényesnek elismerték, és azokra való igényeikről lemondottak : ez volt a transaetiónak egyik része; másik részét szükségessé tette az, hogy Kis-Bér a kincstár birtokában megtartásaik. Méltóztassék felfogni azon körülményt, hogy midőn a kincstár ezen jószágot átvette, az addigi gazdasági rendszert teljesen megszüntette, az nrodalmat a ménes ezéljaira, átalakíttatta, és több mint egy millióra rugó oly beruházásokat tett, melyek csakis a ménes fentartása esetében voltak hasznosak. Ha természetben, in natura adta volna vissza KÉPV. H. NAPLÓ 18f4 i?. a kormány ezen javakat az örökösöknek, a mint tartozott volna visszaadni, akkor először mindazon átruházásokat meg kellett volna térítenie, melyeket az előbbi gazdasági rendszer felhagyása alkalmával megszüntetett, ellenben elvesztette volna mindazon beruházásokat, melyek a ménes czéljaira történtek. Hogy tehát ily jelentékeny károsodástól a kincstár megóvassék, nem volt más ut, mint az örökösökkel egyezkedésre lépni, hogy ezen jószágok visszakövetelésétől, melyek telekkönyvileg is a kincstár nevére voltak bekebelezve, elálljanak és váltságösszeget fogadjanak el. Nem tudom, a pénzügyminiszter ur miképen vette bele a költségvetésbe; hanem kénytelen vagyok kijelenteni, hogy, ha vétel czime alatt akkor improprie történt: mert ez tulajő önkép transaetió, mely a kis-béri uradalom megtartása iránt történt. így állanak a ténykörülmények. Tisza Kálmán képviselő ur is kijelenté, hogy a történt transactiót helyesnek tartja, a mint nem is lehet egyébnek mint helyesnek tartani: mert a kormány csak szoros kötelességét teljesítette, az illető örökösöknek visszaadván az elkobzott urodalmakat, csakhogy nem természetben, hanem transaetió folytán, pénzben; ha pedig a megtérítési összeget a javaknak 14,000 holdon tul terjedő terjedelmével méltóztatnak összehasonlítani, azon meggyőződésben lesz a t. ház, hogy itt a kormány inkább kevesebbet, mint többet adott az illető örökösöknek . Méltóztassanak fontolóra venni továbbá még azon körülményt is, hogy azon 1.700,000 írtban, mely itt van felvéve, benne foglaltatnak már a kamatok is, miket a kormány tartozott volna megtériteni az interealaris haszonélvezet fejében : és ha mindezt tekintetbe méltóztatnak venni, akkor bizonyára el fogják ismerni, hogy ezt transaetiónak lehet mondani, de vételnek egyátalában nem. A kifejezés talán improprie történt a költségvetésben, hanem a tény álladók az, a melyet szerencsém volt előadni. (Helyeslés jobb felől). Tisza László: T. ház! Azt hiszem, miután sem jogi, sem közgazdasági oldala ezen ügynek nem lett megtámadva eddig senki által, enaek magyarázgatásával az időt vesztegetni tökéletesen fölölseges ; miután annyiszor meg volt támadva a t. ház ezen oldala az idővesztegetés vádjával, bátor vagyok a t. elnök urat megkérni, méltóztassék egyszerűen a decz. 4-ikén kelt 913. számú végzést fölolvastatni, s a t. házat egyszerűen megkérdezni: fen akarja-e tartani saját végzéseit, vagy nem? (Helyeslés a bal oldalon.) Gorove István közgazdasági miniszter : Igen t. collegám, az igazságttgyoiiniszter épen azt fejtegette, hogv a megtámadás, 46
