Képviselőházi napló, 1869. IV. kötet • 1869. deczember 3–1870. január 26.
Ülésnapok - 1869-101
101 országos illés január 21. 1870. 301 vat második tételében előforduló miniszteri tanácsosi fizetés emelésére van észrevételem. Ugy látszik, a t. minisztérium elfogadta azon mind magán, mind közgazdasági téren helyes elvet, nem adni ki ott 2 frtot, hol 1 frt elég, ,és ez volt oka annak, hogy miután látta, hogy azoknak végbeviteléhez, a mik ezen minisztérium teendői, elegendő annyi személyzet, mint most az előterjesztésben foglaltatik: nem töltötte be az államtitkári állomást. Valamint helyeslem, és gondolom, helyesli mindenki. e nemét a meggazdálkodásnak, bátor vagyok azon kérdést tenni: van-e szükség a miniszteri tanácsosi fizetés fölemelésére? maga azon miniszteri tanácsosi fizetés 5600 frt; oly fizetés, melyből egy tisztviselő rangjához méltóan megélhet. Hogy elvégezheti mindazon teendőket, miket előbb az államtitkárral együtt végzett el, mutatja a tapasztalás; az, ha 1000 írttal több fizetést kap, képességét nem emeli: következőleg, vélekedésem szerint, valamint helyes volt az államtitkári állomást üresen hagyni, ugy nem helyes, hogy a miniszteri tanácsosnak, ki mindazon teendőket elvégezheti, és ki ilykép van dijazva, fizetése emeltessék. Annálfogva az 1000 frt kitörlését indítványozom. (Helyeslés a bal oldalon.) Ifj. Zichy József gr. előadó: T. ház! A pénzügyi bizottság ezen tétel megítélésénél azon szempontból indult ki, hogy az államtitkári teendők de jure nem tartoznak a miniszteri tanácsosi teendők sorába. A mennyiben az államtitkári állomás be nem töltése által 8000 frt ugy is megtakarittatik, a miniszteri tanácsos pedig nem csak több teendőt végez el, hanem épen azon időt kénytelen ezen teendők elvégzésére fordítani, melyet különben, ha az államtitkári állomás be volna töltve, szabadságon tölthetne; ezen saját körén tul végzett munkáért külön dijat megszavazni — azt hiszem — nem fölösleges. (Helyeslés jobb felől.) Irányi Dániel: Tiszt, ház! A minisztérium, melynek költségvetése előttünk fekszik, az, mely a rangok, czimek és rendek osztogatásával foglalkozik. Én elismerem, hogy ezt, és pedig az 18 48-ki törvények alapján, jogosan teheti, mert az 1848-ki törvényhozás egy, szerintem, szerencsétlen lapsusnál fogva azon iránynyal ellenkezőleg, melyet követett, ezen középkori megkülönböztetéseket és kitüntetéseket fentartotta. (Zaj jobb felől.) De midőn ezt elismerem, egyúttal emlékezem arra, hogy* van egy régibb törvény, a mely a hivatalképességet a születésre Yaló tekintet nélkül megállapította. És bár a rangok, czimek és rendek nem nevezhetők is hivatalnak, én mégis hasonlatosságnál fogva és a 48-ki törvények szellemébői indulva ki, azt gondolom, nem kivánok időszerűtlent, nem kívánok rendkívülit, midőn azt óhajtom, hogy mindazon megkülönböztetések, melyek a magyar állam, a magyar király nevében történnek, születésre való tekintet nélkül történjenek. Nem tudom, melyek azon rendek és melyek azon rangok, a melyeknél születésre tekintettel kell lenni; megvallom, azt sem tudom, hogy a kamarások előterjesztése a t. miniszter ur hatás-? köréhez tartozik-e? hanem azt igen is tudom, hogy mi, a magyar törvényhozás, nem ismerhetünk törvényesnek oly kitüntetést, mély a születésre _ való tekintettel történnék; annálfogva szabadságot veszek magamnak •— mielőtt ennek alapján egy határozati javaslatot terjesztenék a t. ház elé — azt • a kérdést intézni a t. miniszter úrhoz: vajon azon előterjesztések között, a melyeket ő tesz ő felségének, vannak-e olyanok, a hol születésre tekintet van? és másodszor — ha a kamarások kinevezése nem az ő hatásköréhez tartozik is — van-e tudomása arról, hogy ennél a születésre még van tekintet? En nem tagadom a király ő felségének azon jogát, hogy a maga személye körül azokat alkalmazza, a kikhez bizodalma van, ha ezen alkalmazás, ha ezen szolgálat csakis épen személyes, ós semmi törvényes következésekkel, törvényes tekintélylyel és törvényes elismeréssel nem jár; de azt gondolom, ha azt kívánják a kamarás urak. hogy Magyarországon hivataluk elismertessék, ugy az ő kinevezésüknél, ugy a 48-ki törvénynél, valamint a kor szelleménél fogva a születésre tekintet nem lehet; minél fogva bátor vagyok kérdésemet a t. miniszter úrhoz ismételni, (Fölkiáltások jobb felől: Dologra! Nem ide való!) Elnök: T. ház! Engedje meg a t. képviselő ur, hogy, mint elnök, a házszabályokra figyelmeztessem. A házszabályok 121 -ik §-a ezt mondja: „A napirendre kitűzött tárgy fölötti tanácskozás megkezdetvén, attól eltérve, más tárgyról szólani a ház különös engedelme nélkül nem szabad." Kétségkívül minden képviselő urnák joga van interpellatiót beadni, de meghatározza a házszabály, mikor; szabadságában áll. bármely tárgyat megpendíteni, akár indítvány, akár interpellátió alakjában, akár más módon, de csak. mikor a házszabály megengedi. Most a napirenden az ő felsége személye körüli minisztérium költségvetése van. Ehhez a t. képviselő ur hozzászólhat; de a tárgy, melyről a t. képviselő ur szólott, egészen más, méltóztassék tehát azt annak idejében behozni, mert most más tárgyra, milyen a jelenlegi, nézetem szerint, csakis a háznak különös engedelmével szabad áttérni. (Helyeslés jobb, ellenzés bal felől.) Tisza Kálmán: A házszabály magyarázatához kivánok szólani.
