Képviselőházi napló, 1869. IV. kötet • 1869. deczember 3–1870. január 26.
Ülésnapok - 1869-101
3Q2 - ,01# o rsl <gos 2,és január 21. 1870. Jámbor Pál jegyző: Irányi Dánielen van a sori Irányi Dániel: Én azt gondolom, t. elnök ur, hogy ezt forma szerinti interpellatiónak nem lehet tekinteni, ez a szőnyegen levő tárgyhoz tartozik. En azt gondolom, csak ugy fogjuk könnyíteni a tárgyalást, ha az illető miniszter urakat fölkérjük, midőn nehézségünk van, méltóztassanak fölvilágosítást adni s azután folytatjuk a tárgyalást; mert ha én például nem tudván, mint fog majd a miniszter felelni, beadom határozati javaslatomat, annak természetesen semmi alapja sem lesz. En tehát nem interpelláltam, mert a kérdés a dologra tartozott. (Helyeslés bal felől.) Tisza Kálmán: A,tárgyalás módjához és a házszabályokhoz kívánok szólani. Én azt tartom, ha minden egyes felmerült kérdésnél megtagadják azt, hogy valaki azon tétel vagy költség czélja, természete, hovaforditására nézve fölvilágosítást kérhessen, akkor valóban az egész tárgyalás fölösleges. (Igás!) Megvallom, minden egyes oly kérdés, melyben felvilágosítást kíván valaki a minisztériumtól egy szóban levő tárgyra vagy tételre nézve, még nem interpellatió; mert akkor ha minden ilyenből interpellatiót méltóztatnak csinálni, nem tudom utoljára is mire való, hogy a miniszterek a házban vannak, ha nem szabad tőlök felvilágosítást kérni, és mire való a házszabályok 127. §., mely megengedi, hogy felvilágosítás adása végett a miniszterek vagy megbízottjaik bár mikor szólhassanak. Ebből magából is az foly, hogy szabad felvilágosítást kérni és én részemről kérem a t. házat, hogy a discussio ily megszorítását, hogy ily fölvilágositások ne kérethessenek, hanem azok interpellatiónak declaráltassanak, elfogadni ne méltóztassék. (Helyeslés.) Madarász József: Csatlakozva Debreczen városa egyik t. képviselőjének nézetéhez, melyekben a ház szabályaira, és átalában az alkotmányos vita meg nem szorítása tekintetében az alkotmányosságra hivatkozott, nekem az ' 1848-ki Ill-ik törvényczik 29. §-ának szavaira legyen szabad hivatkoznom, annyival inkább, mert hiszen a jobb oldal t. érdemes képviselői és miniszterek is magokat átalában a 48-ki törvények hű fentartóinak vallják. Az 1848: Ill-ik törvényczik 29. §-a azt rendeli: a miniszterek az országgyűlés mindenik táblájánál, annak kívánatára megjelenni s a megkívánt felvilágosításokat megadni tartoznak. (Felkiáltások jobb felöl: Nem egyesnek!) Jól tudom, hogy az nem egyes ember, hanem az egész tábla; de a tábla a nélkül, hogy egyes ember elő ne hozzon valamit, nem határozhat semmit. (Zaj.) Ez ügyről, mely most tárgyalás alatt van, én részemről, a ki átalában a kormánynak minden költségvetését megtagadom, nem is kívántam volna szólani : mert ha szólanék, sajnálom, de sem Henszlmann sem Irányi t. barátim véleményét nem támogathatnám : mert ha én részemről kívánnék valamit, a 48-ki törvény szellemében: vagy azt óhajtanám, hogy egészen máskép rendeztessék a minisztérium, vagy pedig a 48-iki alkotmány szellemében nem azt óhajtanám, hogy születésre való tekintet nélkül adassanak, hanem azt, hogy semmikép se adassanak kitüntetések, mert ezt a demokratia elveivel összeilleszthetőnek nem tartom. (Derültség.) De ezt mellőzve, habár a tárgyhoz szólni nem kívánok, lehetetlen arra nem kórnem a tisztelt házat, a mit Debreczen városa tisztelt képviselője előadott, hogy felvilágosítás kérése jogában áll minden képviselőnek; igaz, jogában áll a háznak is megtagadni még a legméltányosabb kérést is, de hogy a mostani kérdés a tárgyalás alatt levő ponttal rokonságban van, azt tagadni nem lehet. Azért csatlakozom Debreczen város t. képviselőjének előadásához. (Helyeslés bal felől.) Pulszky Ferencz: T. ház! Nagyon természetes, hogy a budget-tárgyalásoknál igen sok oly tétel fordul elő, melyekre nézve bárkinek felvilágosítást kívánni szabad, s én azt hiszem, hogy nagyon megszoritanók a tárgyalások folyamát, és soha helyes budget-vita nem tartathatnék, ha azt mondanók, hogy minden kérdés, mely ily alkalmakkor tétetik, eo ipso interpellatió. En e részben tökéletesen osztozom Debreczen városa képviselőjének nézetében, és azt hiszem, hogy ily kérdések szükségesek, és hogy épen itt van helyük. Hanem más részről azt hiszem, a miniszter nem „tudakozó intézet," és hogy oly tárgyak, melyeket bárhol meg lehet tudni, és melyekre nézve vannak szabályok, nem képezhetik kérdés tárgyát. Mindenki tudja, a ki tudni akarja és a ki utána jár, hogy a kamarásság nem magyar méltóság, tudja, hogy ez az udvarhoz tartozik, és hogy ez nem tartozik a minisztériumhoz. Ily kérdések egyátalában nem ide valók: mert tudjuk, hogy ezekhez a miniszternek semmi köze. Épen azért, azt hiszem, menjünk át a tárgyra és ne álljunk elő oly kérdésekkel, melyekre a feleletet minden könyvben meg lehet találni. (Helyeslés jobb felől.) Ghyczy Kálmán : En azok által, a miket az elnök ur e tárgyban mondani méltóztatott, igazolva látom azon megjegyzésemet, melyet a költségvetés tárgyalásának nálunk divatban levő hibás módjára nézve nyilvánítottam. Most, ha az egyes képviselők felvilágosítást sem kérhetnek a költségvetésben foglalt tételek iránt, ha az iránt, vajon a fölvilágositás kérése indokolt-e vagy nem, az elnököt illeti az elhatáro-
