Képviselőházi napló, 1869. IV. kötet • 1869. deczember 3–1870. január 26.
Ülésnapok - 1869-80
] (j 80. országos ülés december 3. 1669. A mi Hoffmann Pál képviselőtársam észrevételét illeti, hogy a budget azért nem tárgyalható rendes időben, hanem mindig oly későn, mert az ellenzék itt akadékoskodik, és itt taetieai szempontból oly vitákat idéz elő, a melyek nem lényegesek; én részemről nem ezen okoknak tulajdonítom, hanem annak, mint előbb is emlitém, hogy a budgetet nem egyedül ezen ház határozza meg, hanem egy' oly testület, mely e házon kivül több hónapot tölt el a budget megállapításával. Mindezen okoknál fogva, mert óhajtom, hogy a közadók czélszerüen kezeltessenek, mert óhajtom azt, hogy a dohánymonopolium lehető rövid idő alatt megszűnjék, és mert óhajtom azt, hogy a budget csakugyan a jövő év közepén vagy legfölebb sept. 15-én terjesztessék elő, ezen indokoknál fogva Tisza Kálmán t. barátom határozati javaslatát a ház t. figyelmébe és pártolásába ajánlom. (Élénk helyeslés a bal oldalon.) Tisza László: T. ház! Igen röviden kívánok a dologhoz szólani, csak néhány megjegyzést téve az igen tisztelt pénzügyminiszter ur szavaira. 0 hivatkozott a ház tudomására arra nézve, hogy igyekszik a ház iránti tiszteletét végzései teljesítésével bizonyítani. Ez állítása ellen egy példa már fel volt hozva, én bátor leszek egy másik példát felhozni, a melyben már nem csak egy határozatnak, de fenálló törvénynek végrehajtásáról van szó. Ez a törvény, a nélkül, hogy hosszasan kiterjeszkedném arra, az 1868. XXI. törvényczikk. Ennek 108-ik §-a egyfelől épen pénzügyminiszter urnák is kötelességévé teszi azt, meghosszabbitván a jövedéki bírósági eljárásra nézve az eddigi módot 1869. decz. 31-ig, hogy idő közben, tehát a hozott határozat napjától fogva 1869. dec. 31-ig, ezen eljárásra nézve törvényjavaslatot terjeszszen elő. A t. pénzügyminiszter ur méltóztatott említeni, hogy ezen 1868-ki XXL törvényczikk értelmében adott be egy okmányt a pénzügyi bizottsághoz, mely még letárgyalva nincs. Ez ugy tudom csak az akkori határozat érvényének meghosszabbítását tárgyazván , nem felel meg az idézett 108-ik §-nak, mely azt rendek, hogy ezen tekintetben folyó évi december 31-ig törvényjavaslat terjesztessék elő, legkevésbbé sem szól tehát azon tisztelet mellett, melyet pénzügyminiszter ur oly fennen hangoztatott. Azonban nem megrovásul, csak szerény figyelmeztetésül kívánom ezt mondani, arra, hogy a hónapok mulasztását a még hátra levő 28 nap alatt méltóztassék a t. pénzügyminiszter ur helyre pótolni, és a ház. vagyis itt már a szentesitett törvény iránti tiszteletét tényleg tanúsítani. (Helyeslés a bal. oldalon.) Ezeket elmondván, alig marad egyéb mondandóm, mint kiegészíteni pénzügyminiszter urnák azon szép , és ugy látszik , a ház egy részénél nagy tetszésben részesült hasonlatát (Felkiáltás jobb felöl: Ugy van!) a hétfőről és keddről. (Halljuk!) Ha én, t. ház, veszek valakitől valamit azon meghagyással, hogy azt hétfőn hozza meg, és én akkor otthon nem vagyok, kétségkívül nem ő a hibás, hanem én, bár Simonyi Lajos barátom fényesen kimutatta, hogy a miniszteri hasonlat e tekintetben is sántikál. De kérdem, t. ház, hogy áll a dolog akkor, ha p. o. ezen vett tárgy egy zsák dió talált lenni (Halljuk!) és ezt egészben hétfőn kellett és kedden lehetett is volna az illető kifizetett eladónak hazaszállítani, ha ő e helyett hoz kedden 10 darabot, szerdán ismét 10-et, és ugy az egésu zsák diót -lassankint 10 hónap alatt szállítja el! Az-e akkor a hibás, ki a zsák diót hétfőn át nem vette, vagy az, ki a zsák diónak egyszerre szállítása helyett, azt, az alku világos szavai ellenére, kötelességmulasztólag csak ugy csip-csup apránkint hozza meg ? {Helyeslés a bal oldalon.) Ezeket előre bocsátva, t. ház, bátor vagyok kijelenteni, hogy mind czélszerüségi, mind azon szempontból, mert hiszem, hogy a ház végzéseinek ismételt és ismételt megújítása tán meg fogja azoknak az annyira szükséges miniszteri tiszteltetést szerezni, pártolom a miniszteri törvényjavaslatokhoz pótlólag beadott határozati javaslatot. Simonyi Ernő : Én az adóügyeknek orvoslását, mely az adók valamennyi nemére nézve szükséges, megvallom, inkább várom egy oly országos enquéttetől, melyre nézve Irányi Dániel képviselőtársam tegnapelőtt törvényjavaslatot tett a ház asztalára, mintsem ideiglenes rendszabályoktól. Nem is szólanék a tárgyhoz, ha vita közben olyanok is nem mondattak volna, miket, nézetem szerint, megjegyzés nélkül hagyni nem lehet. A pénzügyminiszter ur tiltakozott azon állítás ellen, hogy a kormány eljárása a parlamenti tekintélynek lerontására szolgálna. Felfogásom szerint, t. ház , semmi sem rontja le jobban a törvényhozás tekintélyét, mint ha a törvényhozás a nép irányában időről időre ígéreteket tesz, melyeket be nem válthat. (Helyeslés.) Kétséget nem szenved pedig, hogy múlt évben a ház határozatokat hozott, törvényeket alkotott, melyekben bizonyos adónemeket csak a jelen év végéig szavazott meg, természetesen azon Ígérettel, hogy a jelen év vége előtt gyökeres reformokat terjeszt a ház elé ezen adókra nézve, s az országgyűlés által hozandó törvény alapján fognak ezen adók beszedetni, eltöröltetni vagy megváltatni; most pedig, midőn bekövetkezett volna az, hogy a ház erre vonatkozó igéretét beváltsa, most a minisz-
