Képviselőházi napló, 1869. IV. kötet • 1869. deczember 3–1870. január 26.

Ülésnapok - 1869-80

80. országos Illés dscewber 3. 1869. n terium előáll egy uj tőrvényjavaslattal és azt mondja, szavazzátok meg az adókat még egy évre, igen természetesen megint, ha nem is egyenesen kifejezett, de mindenesetre azon elhallgatott feltétel mellett, hogy majd addig talán készen leszünk, és reformálni fogjuk az adókat; de én egyátalában nem vagyok bizonyos, akár mennyire óhajtanám is, hogy a jövő évben már ilyenkor tökéletesen azon állapotban legyünk, hogy az adók iránt egészen gyökeres változtatásokat tehessünk. Részemről az ilyen rövid időszakonkinti elhalasztást és Ígéretek tételét, megvallom, a törvényhozás tekintélyének föntartásával megegyeztethetőnek nem tartom. Inkább óhajtanám azt, hogy a nemzet egj*szer látná, hogy minő helyzetben vagyunk. Kellemetlenül fogja ez a nemzetet érinteni, kétségkívül, de végre is inkább megnyugszik benne, ha egyszer megtudja, hogy 10 évig tart még ezen állapot, mint ha esztendőről esztendőre Ígéretek tétetnek, de meg nem tartatnak. Azt mondotta a pénzügyminiszter ur, hogy á múlt országgyűlés eloszlatása után azonnal enquéte-ket léptetett életbe több adónemre nézve. 0 ugy mondta, hogy azonnal az országgyűlés eloszlatása után; én inkább azt mondanám, hogy az uj választások után léptette életbe az enquéteket. De bármikor is történt az enquétek öszszehivása, méltóztassék nekem elhinni a miniszter ur. hogy ha az ilyen enquétek iránt bizalmat akar ébreszteni az országban, legyen szives a bizottságot nem egy pártból, hanem párttekintet nélkül az egész országból összeállítani. (Felkiáltások : Ugy történt!) Azon adónemre nézve, melyet igen igazságosan a miniszter ur a legterhesebbnek nevezett, a földadóra nézve összehívott enquétében az ellenzéknek csak egyetlen egy tagja volt, tudtomra, Ghyczy Kálmán. Nem azért mondom ezt, mintha az ellenzék befolyást akarna az enquétekre gyakorolni; hanem azért, hogy, ha már ily enquétek összehivatnak, legyenek azok olyanok, hogy az országban bizalmat gerjeszszenek ; tehát ne csupán egy pártból, az uralkodó pártból, mely t. i. a kormányt támogatja, legyenek tulnyomólag összeállítva, mert bizony akkor bizalmat még akkor sem fognak gerjeszteni, ha rendelkezéseik a legjobbak lennének. Méltóztatott a pénzügyminiszter ur említeni, hogy több bizottság már annyira készen van, hogy munkálatai nem sokára ki fognak nyomatni, és a közönség kezeiben lesznek. Megvallom, örömmel hallom ezt, bár az imént előmondott okoknál fogva alig ha remélhetem, hogy az enquétek munkálkodását az ország bizalommal veendi, és kielégítőknek tartandja; de szeretném, ha ezen készen levők közt a dohányadó iránti KÍPT. H, NAPLÓ 18|| IV. munkálat is foglaltatnék: mert akármit mondjunk, ez nagyon gyűlöletes neme az adónak. Igaza van a pénzügyminiszternek, hogy az ebből befolyó nagy jövedelmet valahonnan pótolni kell; épen azért szeretném, hogy ez ügy részrehajlatlan és beható vizsgálat alá vétessék, s ennek nyomán javaslat tétessék. Abban nem értek egyet t. pénzügyminiszter úrral, hogy ha Tisza Kálmánnak nem tetszik a pénzügyminiszter ur törvényjavaslata, hát nyújtson be egyet Tisza Kálmán. Erről már több ízben volt szó; és én meg vagyok győződve, hogy ha Tisza Kálmán azon a széken fog ülni. melyen most pénzügyminiszter ur ül, akkor érezni fogja azon kötelesség teljesítésének szükségét, melyre őt miniszter ur most felhívta. Ezen kötelesség a felelősséggel együtt jár,- és azt mondani, tegyétek ti a munkát, mi majd csak uralkodni fogunk: arra, ugy hiszem, egy ellenzék sem fog vállalkozni. (Tetszés a bal oldalon.) De mind ennél, megvallom, inkább vártam volna akár mit, mint azon leczkét, melyet az ellenzék kapott Hoffmann képviselő úrtól. Azt mondja Hoffmann képviselő ur, maradna a budget tárgyalására elég idő, elég idő volna mindenre, hogy ha a törvényhozás ideje oly tárgyakkal nem foglaltatnék el , melyek legtöbbször semmi fontossággal nem birnak ; és azt mondja, hogy ez bizony sokszor csak ellenzéki viszketegből történik. Méltóztassanak megengedni, nézzük a múlt országgyűlést, vagy a jelen országgyűlés lefolyását : vajon az ellenzék vesztegetett-e vagy pedig a kormány több időt? Azon vitát, mely öt napon át húzódott és csak tegnap végeztetett be, vajon mi idéztük azt elő? (Nagy derültség a jobb oldalon,) vajon minekünk kellett az, hogy a ház bizalmat szavazzon valakinek, a ki ellen senki bizalmatlanságot nem tanúsított 1 (Felkiáltás a jobb oldalon. Még ennél rosmbbat is!) A pénzügyi bizottság indítványt terjesztett elő és az ellenzék azt mondta, helyes, fogadjuk el ezen indítványt és utasítsuk a kormányt, hogy e szerint járjon el. De bizalmatlanságról szó sem volt, hanem a tisztelt pénzügyminiszter urnák eszébe jutott, hogy ez bizalmatlanság volna, és felhívta a házat, hogy neki bizalmat szavazzon és ezen megtisztelés, ezen bizalmi szavazat öt napjába kerül az országgyűlésnek. (Ugy van! bal felől.) így történt a nyáron is. A legsürgősebb dologidő volt; Magyarország földmivelő-ország, és a földmivelés kétségkívül legfontosabb foglalkozása a nemzetnek; a ház hetekig tartatott össze, miért? hogy oly törvény szavaztassák meg, mely sem akkor, sem most, sem jó ideig ezután életbe léptethető nem lesz. (Ugy van! bal felől.) Az ellenzéknek műve volt-e ez? Nem lett volna sokkal czélszerübb, az adó3