Képviselőházi napló, 1869. IV. kötet • 1869. deczember 3–1870. január 26.

Ülésnapok - 1869-98

234 98. országos ülés január 18. 1870. tanti" Feleletem erre ez : „Barátom, én azt tanácslom önnek, hogy mielőtt a mi ajtónk elé jönne söprögetni, söpörjön a saját ajtaja előtt. (FölMáltások jobb felél: Okosan!) Hanem látja, én ezt önnek megbocsátom, mert még fris emlékében van önnek azon idő, hogy akadtak ott Lajtán túl miniszterek, különösen pénzügyminiszterek, és más, nem pénzügyminiszterek, de a pénzekhez közel álló magas egyéniségek, kik csak ugy akasztották, lövöldözték és gyilkolták magokat agyon, mert nem ugy dolgoztak az osztrák állam pénzeivel, mint kellett volna. Nálunk ily dolgok hála Istennek, még a megboldogult kamara idejében sem történtek soha. Igaz, hogy erre ő semmit sem tudott felelni. (Derültség.) Hanem mondja meg nekem ön — ugy szólt tovább uj ismerősöm — mi tehát annak oka, hogy midőn a képviselőház megválaszt egy pénzügyi bizottságot, e pénzügyi bizottság a miniszternek előterjesztett zárszámadását vizsgálja, s azt mondja, hogy ebből igy kibontakozni nem lehet, hanem ajánlja erre nézve egy számvevőszék fölállítását; a pénzügyminiszter ebbe belenyugszik, tőrvényjavaslatot terjeszt elő, és ime egy képviselő önök sorai közül — közbevetem én : „Nem a mienk közül, uram, hanem amazokéi közül" — fölkel — úgymond tovább és előáll egy indít ványnyal, hogy a képviselőház maga kebléből nevezzen ki egy bizottságot, mely a zárszámadást vizsgálja meg." Erre igaz, hogy Lajtán túli barátomnak még én nem tudtam felelni. De ő folytatá kérdéseit. Mondja meg hát nekem az ur, ha már a sors összevezetett bennünket, mert látom, hogy önnel lehet beszélni. (Zajos derültség.) Miféle ember tehát tulajdonkép Lónyay ? (Derültség.) „Uram, nem jó helyre fordult most, midőn engem kérdezett, mert én Lónyayt ismerem kiskorunktól fogva, és őt egyénileg mindig igen becsültem, sőt szerettem is. (Átalános derültség.) Hogy azonban ne vigye el magával translajtániai polgártárs azon előnyt, hogy ön beszél nékem és engem elhallgattat, felelek tehát önnek, mondám, mint jó katholikus ember katholikus embernek szokott felelni az irás szavaival, és azt mondom önnek, hogy Lónyay Menyhért mint ember, mint pénzügyminiszter olyan, a milyennek kívánja szt. Ágoston, hogy legyen a püspök (Atalános derültség.) t. i. okos, értelmes, jámbor életű , jó erkölcsű, (Nevetés) mondom okos, értelmes, jámbor erkölcsű, egyfeleségü ember. (Zajos nevetés.) Hanem hogy sz. Ágoston püspöknek — tessék Krajcsik képviselő urat megkérdezni — tulajdonított ezen attribútumait átvéve, a pénzügyminiszterről én is kissé világiasabb képet állítsak elő, azt is elmondtam néki, hogy minden hazai intéz t, melynek ő I valaha élén állott, a legnagyobb virágzásnak i örvend, hogy ő egyénileg igen számító, jó gazda és igen jó tánczos, (Rosszán tartó nevetés) hanem három év óta nem tánczolt soha és valószinüleg nem is fog soha tánczolni, mert egy kis szerencsétlenség érte a keresztelés alkalmával, t. i. eltörött az egyik lába." (Derültség.) „Uram, bocsásson meg, monda a translajtániai polgártárs, ha Lónyay valaha tánczos volt és a ke~ resztségnél tört el a lába, ugy vagy az ur beszél félre, (FölMáltások jobb felől: Ugy van !) vagy talán Lónyay anabaptista." „Nincs különben, mondám, anabaptista, mert midőn őt másodszor a közösügyes keresztvízre vivé keresztatyja, nagy hazánkfia Deák Ferencz, akkor eltört az egyik lába, s ez az oka annak, hogy ő, a ki különben mindenben 2 X 2 = 4, ha saját agyának tanácsát s saját nézetét követheti — mindenkor sántikál, mikor be kellene tölteni azon kötelességeket, melyeket önök irányában túl a Lajtán a közösügyes alku következtében betölteni tartozik, melyeket Lónyay, bár mint erőködjék is, soha a nemzet megelégedésére elintézni nem lesz képes, s melynek oka sem Lónyay, sem Magyarország, hanem önök, uraim, túl a Lajtán." Ezen az alapon most már igen kevés mondani valóm van : mert mindig visszatérek azon álláspontomra, melyet pártunk elfoglal a képviselőházban, hogy nincs eset, nincs emberi ész és nincs hatalom, mely ebből a közösügyes állapotból zöld ágra juttasson bennünket. Hogy egyébiránt az igen t. pénzügyminiszter ur a beterjesztett budgetben megfelelni igyekszik elvállalt közösügyes kötelességeinek •— mit átalán igen is természetesnek jeleztem — erre vonatkozólag semmi észrevételem nincs: ki mint köti, ugy oldja meg kötelességét. Hanem van más észrevételem: az, hogy azon majd a két vagy három száz millió forintra rugó költségvetés négyötöd részéről maga a minisztérium. rendelkezhetik és maga a minisztérium könnyíthet, czélszerü fölosztást tehet és oly intézkedéseket hozhat létre, melyek által igen is fájó sebeit a nemzetnek enyhíteni képes. De én az ellenkezőt tapasztalom. Ugyanis mindjárt legelőször átmegyek a fölállított honvédség budgetének rovataira, és azt mondom rá, hogy igenis hibáztatom egyátalában a honvédelmi intézmény fölállítását; a jelen körülmények között előttem annak értelme nincs, mert — mint Eötvös József báró oktatásügyminiszter ifjú korában igen szépen megírta : Császárról szól a franczia fiának, Büszkének mutatja Róma ó falát, Hellásznak kincse egy elomló rom — a honvédnek eszménye minden múlt időknek bálványa, a jövőnek reménye egy önálló magyar