Képviselőházi napló, 1869. IV. kötet • 1869. deczember 3–1870. január 26.

Ülésnapok - 1869-98

98. országos Biés január 18. 1870. 235 királyságról való álom. Ezért száll a honvéd ellenével szembe, és ezt védi utolsó csöpp véréig, de a közösügyes alkut, magyar-osztrák államot honvédekkel körülbástyázni, nem látom opportunusnak sem; mondom, nem látom opportunusnak sem. De nézzük, milyen ezen honvédeknek kiképzése? Hiszen jöhetnek oly idők utoljára, midőn a személy a maga személyét védi. Már most nézzük mi lesz ebből a honvédből ? van-e fegyvere ? felelet: nincs ; van-e a lovas katonának lova i felelet: nincs. Berendelik öt a központra, ott hat hétig execiroztatják, puskát adván kezébe, melylyel bánni sem képes megtanulni — és akkor visszaküldik. Most tudom, hogy egy uj, oly rendelkezés fog történni, hogy a lovakat kölcsön veszik. Bocsássanak meg.nekem t. képviselőtársak, hiszen a lóra ültetett lovas-katonát ha definiálni kell, azt hiszem, sem katonai szempontból, sem a logika szabályai szerint nem lehet máskép definiálni , mint: hogy a lovas katona lóra ültetett gyalog-katona. Ha tehát ezen katona gyalog s a fegyverrel bánni nem tud; ha ezen katona lovát sajátjának nem ismeri, azt nem kedveli, ahhoz semmi szenvedélylyel nem ragaszkodik: micsoda lovaskatona lesz az ? Ez pedig uraim, nekünk két millióba kerül. (Fölkiáttások : Négybe!) A beligazgatásra nézve a központi kormány én előttem sokkal, de sokkal drágább, mint valamennyi kormány volt húsz esztendeig, a mely bennünket tönkre tett. Nem hivatkozom a provisoriumra, mert hiszen, uraim annak minden keservéből osztályrészem nekem tisztességesen kijutott. De mégis kénytelen vagyok bevallani, hogy a provisorium alatt az ország központi kormányzata — nem tudom, itt vau-e gr. Forgách volt kanczellár, ő legjobban fogja tudhatni — Magyarországnak kanczelláriája és a helytartó-tanács állott 39 egyénből, a mai központi kormánya Magyarországnak áll 1415 egyénből. Ezen 39 egyénnek fizetése mintegy 120 ezer forintra ment, a mai központi kormánynak fizetése 2 millió és 800 frt. Igaz, hogy azt fogja nekem mondani valaki: hiszen ön magát 48-as embernek vallja, respectálja tehát a 48-ki institutiót. Hiszen ezeket a fizetéseket épen a minisztérium keletkezése és illetőleg annak belszervezése alkalmával a 48-iki kormány szabta meg! Azt fogom mondani: distingve. A 48-ki kormány midőn ezt megszabta, azt mondja az 1848-ki 3-ik §. XXXVIII-ik szakaszában, hogy a miniszteri személyzetet és fizetését a törvény rendelkezéséig ideiglen a nádor, mint királyi helytartó állapítja meg. Ha tehát ideiglenesek voltak a minisztérium saemélyzete és annak fizetéseinek elrendezése: 20 esztendő után, midőn már három esztendeje a minisztérium kormányozza az országot, elvártam volna részemről, hogy nem csak igy a budgetben a miniszteri személyzetet és annak fizetéseit jóváhagyás végett a házba hozza be, hanem elvártam volna, hogy megelőzőleg speciális törvény által rendeli el mind a hivatalnoksereg sokaságát, mind pedig azoknak felcsigázott fizetését. Az 1848-ki időket ne hasonlítsuk a maiakhoz: 1848-ban active állottunk. Mutatta a szomorú következés, midőn 200 millió forint statusadósság elvállalását követelte tőlünk a bécsi minisztérium: ma 1000 millió írtnak megfelelő quótát fizetünk. Akkor bőkezűek voltunk: ma már nem lehetünk. De kérem önöket uraim! 1848-ban Magyarországban nem hajtottak semmi adót be, és 60 millió kibocsátott magyar bankjegy elég volt azon roppant költség viselésére: a hadseregre, a képviselőház egész évi ülésére, és minden miniszteri hivatalnok budgetjére. Ha tehát akkor uraim bőkezűek voltunk, ma nem lehetünk azok, de nem lehet bőkezű főleg azon kormány, a melynek tagjai 1861-ben mindig azt hangsúlyozták, hogy az adó maholnap megtámadja már a tulajdont, a capitálist, hogy az adó inexequi bilis, hogy a terhek alatt ma-holnap az államnak össze kell roskadni, és mégis három esztendő óta semmi sem történt a terhek leszállítása és könnyítésére, hanem igenis azoknak emelésére ujabb czimek alatt. De uraim, veszélyes ezen hivatalnok sereg a nemzet jellemére, a politikai erkölcsiségre, a hazafiúi becsidetességre. Mert, ha egy ily hivatalnoki sereget a kormány maga körül fölállít, és ezt már most majdnem 2 millióra menő budget szerint dotáltatni óhajtja a kinevezések által tőle függő hivatalnokokat a törvénykezés rendezése alkalmával, ez már magában elég, hogy bármely szabad államban, bármily intézmények mellett a hazafiúi jellemet megmérgezze, a politikai erkölcsiséget megvesztegesse. (Felkiáltás a bal oldalon: Igaz!) És én e szempontból is a beterjesztett budgetet részemről el nem fogadom. Nem- tartozom, t. miniszter urak, azon emberek közé, kikre csak távolról is ráfogható lenne , hogy önöknek complimentirozni akarok: mert hiszen három év alatt egyiknek sem szorítottam meg kezét, bár a férfikor együttes és solidaris szenvedése és az ifjúkor együtt élvezett örömei arra följogosítottak volna; nincs okom senkihez sem folyamodni, sem kérelmezni: de kénytelen vagyok önök szemében bevallani, hogy nem csak egyénileg, de pénzügyi állásra, anyagi jóllétre nézve önökhöz hasonló minisztereket bajosan tudnánk egyhamar e'őállitani, s e melL-tt nyíltan elismerem önöknek azon gyönyörű 30*