Képviselőházi napló, 1869. IV. kötet • 1869. deczember 3–1870. január 26.

Ülésnapok - 1869-98

98. országos Hé* sott; tudom, hogy tudományos férfin; (Derültség. Halljuk!) bizonyosan olvasta azt a könyvet is, melynek ezime: „Der absolute König oder System der Legitimitát." (Fölkiáltások jobb felől: Hiszen ez egész német!) Abban egy zsarnok király, ki zsarnokul uralkodott népe fölött, mégis jelszóul azon mondást választotta magának: „Leben nnd lében lassen." (Derültség.) Korner nem volt politikai tehetség, költő volt, mégis verseiben szintén előfordul azon alapos mondás: „Nach der Deeke stets dich strecke." (Derültség, zaj. i Elnök csenget.) Én, t. ház, csak azért hoztam föl e néhány | mondást, hogy magyarországi állapotainkat földerítsem és némileg hassak azokra is, kik az adómegszavazást oly csekély dolognak tekintik, és elérjem, hogy midőn a részletes tárgyalásnál szóba kerülnek a költségvetés egyes tételei, ne legyenek tuljóakarói a minisztériumnak (Derültség) és fogjanak kezet velünk a költségvetés leszállításában. Hiszen a minisztériumnak szintén programmja és jelszava volt, hogy a terhek könnyítésén fog munkálkodni, és mégis vannak azon miniszteri előterjesztésben oly tételek, melyek inkább - az ellenkezőre mutatnak. Ilyen különösen először a hivatalnokok túlságos számban való kinevezése; ilyen másodszor a fizetések naponkinti fölemelése. A finánczhivatalnokok, tudom, most is örülnek, hogy 100 forinttal fölemelték fizetésüket, s ezzel diesekesznek, onnan tudom ezeket jobban, mint a költségvetésből. Ezeket tehát akkor, mikor tárgyalás alá jönnek, vonjuk le: mert különös dolog, hogy a szegényebb ember fizesse a jobb módú egyéniségeket. A hivatalok által — ugy látszik •— uj kaszt czéloztatik fölállittatni; most mindenkitől esak azt halljuk, hogy a hivatalnokokat jól kell fizetni, hogy azokat nyugdíjazni kell; hanem vigyázunk, hogy akkor, mikor azokat nyugdíjazzuk, a nyugdíjazásra legalkalmasabbá ne legyen a haza. (Bal felől helyeslés.) A nyugdíjazásra nézve azon véleményben vagyok, hogy jól rendezett államban nem esak a katona és hivatalnok érdemli meg a nyugdijat; minden polgárnak meg van a maga rendeltetése, és így, ha a testben lélekben megtörött bármely ember nélkülözésbe jut, annak ellátásáról is az államnak kell gondoskodni. Miért is legyen csak a hivatalnokok osztálya mely nyugdíjra tarthasson igényt ? E mellett oda is jutunk az ily kiváltságolás által, hogy fölébresztetvén minden fiatal ember vágya a hivatalos szolgálat iránt, csakis a hivatalos szolgálatra fog törekedni, és oda fog konkurrálni; ha pedig igényei kielégítve nem lesznek, azon kielégítetlen állapotukban nyughatatlanok, elégedetlenek lesznek, mert igényeik például a KÉPV. H. NAPLÓ 18?4 IV. január 18. 1870. 23$ bírói hivatalban ki nem elégíttettek. Téves tehát azon elv felállítása, hogy csak a hivatalnokok legyenek a nyugdíjra képesek. (Felkiáltás jobb felől: Talán a képviselők is!?) Kemény Gábor t. képviselőtársam beszédében azt mondotta, hogy a mostani nyugdíjazást nem is kell systemának tekinteni, hanem ezt csak is opportunitási tekintetekből némi politikai komplimentből vagy más egyéb okból kell elfogadni. Igen, de méltóztassanak megjegyezni, hogy midőn valaki irányában tulopportunusok vagyunk, ugyanakkor kezdődik mások irányában az inopportunitás. De én, t. ház, ezeket tovább nem vitatom, hanem a részletes tárgyalás alapjául a miniszteri költségvetést elfogadom, fentartván azonban magamnak azon jogot, hogy amnak idején némely tóteleknél ismét felszólalhassak, a miket eddig mondtan csakis opportunitásbol mondottam, mert a miniszter ur által azokra fel voltam hiva. Németh Albert: Mélyen tisztelt képviselőház ! (Halljuk!) Egy baljóslatú sejtelem impressioja alatt szólok mai napon a költségvetés kérdéséhez, a melynek, megvallom, hatása alól nem birok kibontakozni. Itt a képviselőház folyosóján (Halljuk!) tegnap és ma hordoztak gyászjelentéseket, a melyek jelentik Becke b. közös-osztrák pénzügyminiszternek halálát. Láttam egy efféle gyászjelentést és ugy értesültem, hogy az kiválólag a delegatio tagjai részére küldetett meg. (Derültség.) Nem azért hozom föl, hogy derültséget idézzek elő, mert a megboldogult egy elismert becsületességü, jó jellemű, értelmes, tudományos, okos osztrák ember volt és mint ilyenét csak respektálni tartozom emlékét; hanem azért hozom föl, mert egy baljóslatú sejtelem torlódik agyamba, mintha a sírból is kinyújtaná a képviselőház felé jobbját; hogy ha már a sors megtagadta tőle azon pénzek fölötti rendelkezési jogot, melyek épen most megszavaztatni czéloztatnak, legalább figyelmezteti a képviselőház azon részét, mely a közösügyes egyezséget Bécsben megkötötte, hogy hivatásának, ígéretének s az általa hozott közösügyes alkunak mindig hiven feleljen meg. No de hát minek is ily szomorú dolgokról beszélni! Midőn a folyosó másik oldalára indultam, megszólit engem egy tisztességes lajfcántúli polgártárs; valószínűleg annak köszönhetem e szerencsét, hogy valaki ismerőim közül hátam mögött vezetéknevemnél fogva szólított, — ő tehát kapott ez alkalmon, hogy velem ismerkedhessek , és így szólt hozzám : (Derültség.) „Uram, hát voltakép mit csinálnak itt önök? Mi az, hogy a budget fölött hetekig halogatják a tárgyalás megkezdését? Egy küldöttséget a másik után neveznek ki a zárszámadás megvizsgálására és még mindeddig semmi sem tör30