Képviselőházi napló, 1869. IV. kötet • 1869. deczember 3–1870. január 26.

Ülésnapok - 1869-98

* István Marosszék alsó választó kerületének, és Bömches Frigyes, Brassó város és kerületének képviselője végleg igazoltatnák.) (Éljenzés.) Elnök: Miután, a szabályszerű harmincz nap letelvén, a nevezett képviselő urak végleg igazoltattak, osztályokba lesznek sorozandók. Következik az első, második és harmadik osztály. Jámbor Pál jegyző (kihúzza a neveket.) Elnök: E szerint az első osztályba jön Bömches Frigyes; a második osztályba Lónyay József; a harmadik osztályba Rédey István gr. Következik a napirenden levő tárgy, a tegnap megszakadt vita folytatása. Hevessy Bertalan: T. ház! Igen ritkán szoktam igénybe venni a t. ház figyelmét; most is csak az ösztönöz, hogy a pénzügyminiszter urnák, midőn az államköltségvetést a ház elé terjesztette, azon szavai hatottak reám, miszerint előadá, hogy Magyarország költségvetési jogát teljes mérvben most gyakorolja legelőször. Arany szavak volnának ezek, t. ház, ha azon teljes mérvű joggyakorlat némileg a delegationális intézmény által erejéből ki nem volna vetkőztetve : mert ha a parlamentnek teljes mérvben volna joga a költségvetést megvizsgálni, akkor szükséges volna mindenesetre, hogy ezúttal a hadi költségvetés is megvizsgálás alá jöjjön. Azonban a valóság csak azt igazolja, hogy bizony van valami igazság abban a mondatban: „Nem mind arany, a mi fénylik." A delegatiónális institutiót nem szándékom jelenleg a maga eredetiségében bonczkés alá venni, mert tudom, hogy azt az akkori körülmények, a ezélszerüség és azon mondatok idézték elő, hogy az állam szükségessége idézi elő annak megalakítását, és hogy e nélkül a provisoriumba kellene visszaesnünk ; ennélfogva a delegátiót hagyom a maga valóságában, s áttérek azon kérdés tárgyalására, mely a pénzügyminiszter által ide beterjesztett 1870-ik évi költségvetésnek alapja. T. ház! Az államköltségvetés megszavazásánál főleg arra kell tekintettel lenni, hogy vajon az állam népe, az állam lakossága képes-e annyi adót elviselni, mint a mennyi a költségvetésben fölszámítva szemlélhető] Ha egy gépész az ő gépszerkezetét tul megerőteti, tapasztaljuk, hogy azon megerőtetés után a gép utoljára is romlásnak indul, sőt még veszélylyel fenyegeti a gépészt magát is. Az államköltségvetésnél szintén arra kell tekinteni: vajon nem terheltetik-e annyira az állam népessége, hogy utoljára a teher viselésére képtelenné legyen. T. ház! Az a kérdés: vajon 1848 óta Magyarország népessége vagyoni tekintetben előre haladt-e vagy pedig inkább szegénységbe sülyedU < s január 18. 1870. ha ezt tekintem, az első stádium az, midőn 48-ban összetéve a haza oltáraira drágaságunkat, pénzünket és ezüstünket, beadtuk az egy és két forintos tőkénket, két millió forintot, miről mai napig sem tud az ország, hova lett annak az alapja. Továbbá következett azon szomorú idő, midőn az önvédelmi harcz folytán sok honpolgárnak vagyona áldozatul esett a háborúban, ugy tehát e tekintetben is elmondhatjuk, hogy sok magyarországi lakos szegénynyé lett. Következett rá a forradalom utáni idő, bankjegyeinknek máglyán lett megégettetése, melyből soha egy krajezárt sem nyert vissza a haza egy polgára sem ; utóbb kizaklattatott tőlünk az úgynevezett önkéntes kölcsön, ezzel ismét szegényedtünk. Viszont, ha tekintem, nem volt semmi olyan intézkedés, mely előnyünkre szolgált volna; a jelen nemzedékre nehezedett tagosítás, telekkönyv stb. terhe, szóval minden, a mi az átalakulásra alkalmul szolgálhat, az mind a mostani ivadékra nehezedik. Es ha tekintem az adót, erre bizonyítékot nem tudok, mint ha hivatkozom mindenkinek saját adókönyvecskéjére — azt látjuk, hogy az 1848 óta fokonkint a mai napig minden évben fölebb fölebb emelkedett; és igy a teherviselés és az elszegényedés fokonkint inkább nehezedett reánk, ugy annyira, hogy, ha nem épen az adókönyvet tekintem is, hanem fölemiitek egy bécsi bonmot-ot, azzal is igazolom, hogy adó tekintetében napról napra jobban voltunk megterhelve. E boumot azt mondja: „bei Solferino erlitt die k. k. Armee einen Schlag, was folgte darauf: ein Kriegszuschlag. (Fölkiáltások jobb felől: Nem szabad németül beszélni!) In Schleswig - Holstein erlangte die k. k. Armee einen Sieg, was folgte darauf: die Steuer stieg." (Derültség. Fölkiáltások bal felől: Halljuk magyarul is!) A bonmot német, magyarul elmondani nem lehet. Hogy a königgratzi csata után esinált-e még a bécsi nép bon-mot-ot, azt nem tudom, (Derültség) mert azon időben talán rá sem ért, a porosz egész Bécsig ment; hanem mi magyarok elértük azon szerencsésnek mondott időt, hogy kiegyezkedtünk, de a kiegyezkedésnek, mint tapasztaljuk, még nagyobb fizetés lett a vége. (Fölkiáltások a szélső bal oldalon: Igaz ! Ugy van!) T. ház! Volt idő, midőn az volt a jelszó: „parva sapientia regitur mundus"; akkor, azt hiszem, a költségvetés sem volt oly nagy ; de most ellenkezőleg talán nagyobb bölcseséggel kormányoztatván az ország, (Derültség a szélső bal oldalon) ugy tapasztaljuk, hogy a költségvetés emelkedése határtalan. Pedig, tisztelt miniszter ur! . . . . Lónyay Menyhért pénzügyminiszter : Hallom! Hevessy Bertalan: .... sokat olva-