Képviselőházi napló, 1869. IV. kötet • 1869. deczember 3–1870. január 26.

Ülésnapok - 1869-98

* István Marosszék alsó választó kerületének, és Böm­ches Frigyes, Brassó város és kerületének képviselője végleg igazoltatnák.) (Éljenzés.) Elnök: Miután, a szabályszerű harmincz nap letelvén, a nevezett képviselő urak végleg igazoltattak, osztályokba lesznek sorozandók. Kö­vetkezik az első, második és harmadik osztály. Jámbor Pál jegyző (kihúzza a ne­veket.) Elnök: E szerint az első osztályba jön Bömches Frigyes; a második osztályba Lónyay József; a harmadik osztályba Rédey István gr. Következik a napirenden levő tárgy, a teg­nap megszakadt vita folytatása. Hevessy Bertalan: T. ház! Igen rit­kán szoktam igénybe venni a t. ház figyelmét; most is csak az ösztönöz, hogy a pénzügymi­niszter urnák, midőn az államköltségvetést a ház elé terjesztette, azon szavai hatottak reám, miszerint előadá, hogy Magyarország költségve­tési jogát teljes mérvben most gyakorolja leg­először. Arany szavak volnának ezek, t. ház, ha azon teljes mérvű joggyakorlat némileg a dele­gationális intézmény által erejéből ki nem volna vetkőztetve : mert ha a parlamentnek teljes mérvben volna joga a költségvetést megvizsgálni, akkor szükséges volna mindenesetre, hogy ezút­tal a hadi költségvetés is megvizsgálás alá jöj­jön. Azonban a valóság csak azt igazolja, hogy bizony van valami igazság abban a mondatban: „Nem mind arany, a mi fénylik." A delegatió­nális institutiót nem szándékom jelenleg a maga eredetiségében bonczkés alá venni, mert tudom, hogy azt az akkori körülmények, a ezélszerüség és azon mondatok idézték elő, hogy az állam szükségessége idézi elő annak megalakítását, és hogy e nélkül a provisoriumba kellene visszaes­nünk ; ennélfogva a delegátiót hagyom a maga valóságában, s áttérek azon kérdés tárgyalására, mely a pénzügyminiszter által ide beterjesztett 1870-ik évi költségvetésnek alapja. T. ház! Az államköltségvetés megszavazá­sánál főleg arra kell tekintettel lenni, hogy va­jon az állam népe, az állam lakossága képes-e annyi adót elviselni, mint a mennyi a költség­vetésben fölszámítva szemlélhető] Ha egy gépész az ő gépszerkezetét tul meg­erőteti, tapasztaljuk, hogy azon megerőtetés után a gép utoljára is romlásnak indul, sőt még veszélylyel fenyegeti a gépészt magát is. Az államköltségvetésnél szintén arra kell tekinteni: vajon nem terheltetik-e annyira az állam népessége, hogy utoljára a teher viselé­sére képtelenné legyen. T. ház! Az a kérdés: vajon 1848 óta Ma­gyarország népessége vagyoni tekintetben előre haladt-e vagy pedig inkább szegénységbe sülyedU < s január 18. 1870. ha ezt tekintem, az első stádium az, midőn 48-ban összetéve a haza oltáraira drágaságun­kat, pénzünket és ezüstünket, beadtuk az egy és két forintos tőkénket, két millió forintot, miről mai napig sem tud az ország, hova lett annak az alapja. Továbbá következett azon szo­morú idő, midőn az önvédelmi harcz folytán sok honpolgárnak vagyona áldozatul esett a háború­ban, ugy tehát e tekintetben is elmondhatjuk, hogy sok magyarországi lakos szegénynyé lett. Következett rá a forradalom utáni idő, bankje­gyeinknek máglyán lett megégettetése, melyből soha egy krajezárt sem nyert vissza a haza egy polgára sem ; utóbb kizaklattatott tőlünk az úgy­nevezett önkéntes kölcsön, ezzel ismét szegényed­tünk. Viszont, ha tekintem, nem volt semmi olyan intézkedés, mely előnyünkre szolgált volna; a jelen nemzedékre nehezedett tagosítás, telek­könyv stb. terhe, szóval minden, a mi az átala­kulásra alkalmul szolgálhat, az mind a mostani ivadékra nehezedik. Es ha tekintem az adót, erre bizonyítékot nem tudok, mint ha hivatko­zom mindenkinek saját adókönyvecskéjére — azt látjuk, hogy az 1848 óta fokonkint a mai napig minden évben fölebb fölebb emelkedett; és igy a teherviselés és az elszegényedés fokonkint in­kább nehezedett reánk, ugy annyira, hogy, ha nem épen az adókönyvet tekintem is, hanem föl­emiitek egy bécsi bonmot-ot, azzal is igazolom, hogy adó tekintetében napról napra jobban vol­tunk megterhelve. E boumot azt mondja: „bei Solferino erlitt die k. k. Armee einen Schlag, was folgte darauf: ein Kriegszuschlag. (Fölkiál­tások jobb felől: Nem szabad németül beszélni!) In Schleswig - Holstein erlangte die k. k. Armee einen Sieg, was folgte darauf: die Steuer stieg." (Derültség. Fölkiáltások bal felől: Halljuk magyarul is!) A bonmot német, magyarul elmondani nem lehet. Hogy a königgratzi csata után esinált-e még a bécsi nép bon-mot-ot, azt nem tudom, (Derültség) mert azon időben talán rá sem ért, a porosz egész Bécsig ment; hanem mi magya­rok elértük azon szerencsésnek mondott időt, hogy kiegyezkedtünk, de a kiegyezkedésnek, mint tapasztaljuk, még nagyobb fizetés lett a vége. (Fölkiáltások a szélső bal oldalon: Igaz ! Ugy van!) T. ház! Volt idő, midőn az volt a jelszó: „parva sapientia regitur mundus"; akkor, azt hiszem, a költségvetés sem volt oly nagy ; de most ellenkezőleg talán nagyobb bölcseséggel kormányoztatván az ország, (Derültség a szélső bal oldalon) ugy tapasztaljuk, hogy a költségve­tés emelkedése határtalan. Pedig, tisztelt mi­niszter ur! . . . . Lónyay Menyhért pénzügymi­niszter : Hallom! Hevessy Bertalan: .... sokat olva-

Next

/
Thumbnails
Contents