Képviselőházi napló, 1869. IV. kötet • 1869. deczember 3–1870. január 26.

Ülésnapok - 1869-97

214 97. országos Ölés január 17. 1870. zottság államköltségvetési jelentésének tárgyalása, és a szónokok sorában Irányi Dániel. Irányi Dániel: T. ház! Átalánosan feltűnt a tegnapelőtti tanácskozás alkalmával először volt alkalmunk kimerítően és részletesen tárgyalni a költségvetést és a tárgyalásnak első napja volt, mind a mellett, hogy ezen oldalról a szónokok közöl számosan támadták meg a kormányt és különösen a pénzügyminisztert a túlsó oldalon mind e mellett is csak ketten emeltek szót a kormány védelmére. Azon nem csodálkozom, hogy a pénzügyminiszter ur hallgatott, ő alkalmasint — mint én gondolom — bizván a maga erejében és ügyének igazságosságában, azt várta, hogy elébb a bal oldal valamennyi szónoka megtámadja, hogy ő azután egy csapással tönkre tegye valamennyit. (Valaki jobb felől: Igen!) Lehetnek azonban, kik tán nem ily hősiesnek találják ezen eljárást, hanem inkább azon szándékot látják benne, hogy az utolsó szó az övé levén, következőleg neki igaza legyen; vagyis hogy a ház szabályainak a közönség halandó részére nézve, áthághatatlan korlátjait vonja az ő személye és ezen oldal közé, mely korlát vonásával ő azután ügyesen összeállított számok és még ügyesebben dialectiea segélyével fegyverezve, elleneit szétoszlassa, és a •jobb oldal diadalkiáltásaira a bal oldal részéről csak a boszankodásnak moraja feleljen. Lesznek, kik ezt olcsó dicsőségnek fogják tartani; és kívánni, vajha az ország népe, vajha maga a többség, ezt valaha drága dicsőségnek ne legyen kénytelen nevezni. (Valaki a jobb oldalon : Dehogy !) Patay István: De igen! Irányi Dániel: De ha nem lepett meg a pénzügyminiszter ur némasága, megvallom, csodálkozom azon, hogy a kormány pártja részéről csak ketten vették fel a keztyüt, mert tudom, hogy van a túlsó táborban egy szent csapat, sacra manus, és vannak bátor férfiak, kik a lehetetlenre is vállalkozni szoktak. (Valaki jobb felől: Hála Istennek, hogy vannak!) Azonban reménylem, t. ház, hogy a szombati veszteségért kárpótoltatni fog. Igen helyesen jegyezte meg t. barátom Simonyi Ernő, hogy a mai tanácskozás tárgya nem mint némelyek mondották, a pénzügyi bizottság átalános jelentése, hanem a költségvetés összesége vagyis a nyolcz vagy kilencz költségvetés együtt véve. Épen ugy mint akkor, mikor valamely törvényjavaslat tárgyaltatik, nem a központi bizottság által a felett készített jelentés, hanem maga a törvényjavaslat képezi a tanácskozás tárgyát, és a törvényjavaslat, nem pedig a jelentés tűzetik ki a ház szavazása tárgyául, és azon kérdés, vajon az elfogadtassék-e a részletes vita alapjául, vagy nem? és ha egyetértek t. barátom és elvtársammal e részben, egyetértek a pénzügyi bizottsággal is sok tekintetben; csatlakozom különösen azon sajnálatához, melyet a jelentésben feljegyzett, miszerint a kormány sem kellő időben, sem kellőleg indokolva nem terjesztette elő a maga költségvetését; de ismét engedje meg a t. pénzügyi bizottság, hogy viszont én sajnálatomat fejezzem ki a felett, hogy a pénzügyi bizottság, legalább a mennyire tőle telt, nem igyekezett a kormánynak ezen hibáját pótolni az által, hogy a maga tanácskozásait, hogy a maga alkudozásait a pénzügyminiszterrel és a többi miniszterekkel nagyobb részletességgel nem terjesztette elö a maga jelentésében a képviselőháznak, ugy hogy ez által képét nyerte volna a képviselőház azon tárgyalásoknak, melyek a pénzügyi bizottság kebelében folytak. Ez által meg lett volna könnyítve magának a háznak mostani tárgyalása. A pénzügyi bizottságnak tiszt, helyettes-előadója maga igen jól tudja, milyen terjedelmesek, milyen kimerítők szoktak lenni a nyugati államokban az ilyen jelentések, és én nem tehetem, hogy ezúttal is sajnálatomat ne fejezzem ki a fölött, hogy a mi jelentéseink valóban a laconicitás által tündökölnek. Ez által azt értük el, hogy a háznak mindenik tagja kénytelen volt maga épen azon tanulmányozásnak vetni alá az egész költségvetést, mint milyennek vetette aztj ata maga a pénzügyi bizottság, és egyátalában nem nyertünk időben az által, hogy nem az osztályokhoz, hanem egy külön pénzügyi bizottsághoz, szakavatott férfiakhoz utasítottuk a költségvetést: minélfogva részemről is helyesnek találom azon indítványt, melyet Ghyczy képviselőtársam kifejezett, miszerint későbben az angol szokás követtessék általunk is, miszerint a ház bizottsággá alakulván, tárgyalja ezentúl a költségvetést. T. ház! A szombati tanácskozás noha igen érdekes és igen alapos volt, mégis —• vélekedésem szerint — csak a gyakorlati oldalról fejtegette az előttünk fekvő fontos tárgyat. Engedje meg nekem a t. ház, hogy én az elmélet mezejére is kitérhessek és azon elveket fejtegessem, melyek szerint, csekély véleményem szerint, a költségvetést, az államháztartást berendezni szükséges. Ezen engedelmet annyival inkább vagyok bátor kérni, mert hiszen ez az első alkalom, midőn a magyar törvényhozás nyilatkozni fog azon elvek felett, melyek szerint maga kívánja, hogy az ország háztartása vezettessék és berendeztessék. Sokat irtak, sokat beszéltek azon módról, azon elvekről, melyek szerint ezen háztartás legczélszerübben és leghelyesebben berendezendő