Képviselőházi napló, 1869. IV. kötet • 1869. deczember 3–1870. január 26.

Ülésnapok - 1869-96

][Q§ 96. ortzágoc Ölés jsnuár 15. 1670. kor sajnálatunkra későn jött, midőn a ház az indítvány elvetését már elhatározta, és azt nyilvánitá, hogy ez nagyon helyes; azonban, miután a ház az indítványt elvetette, várjuk be, mit fognak eredményezni az általa kinevezett enquétek. En megvallom, az adók aránytalanságának kérdése nem most három év múlva ötlött szemembe, hanem akkor, midőn a jelen minisztérium a kormányzást átvette. A jelen minisztérium tagjai, és különösen a pénzügyminiszter ur hangos panaszokat hallattak. Mindenki tudja, hogy nem egyszer mondatott el ezen teremben és a hírlapokban, hogy a fenálló adórendszer az ország vagyonának tőkéjét támadja meg. Azt kellett volna várni tehát, hogy különösen a pénzügyminiszter urnák, ki olyan szép beszédeket tartott a Bach-rendszer idején fenállott adórendszer ellen, gondja lesz arra, hogy az adó-reform kérdését kezébe vegye. Erezte ezt, ugylátszik, maga a pénzügyminiszter ur is és a múlt év kezdetén a választások alkalmával megígérte a pozsonyi vinczelléreknek, hogy mind az ő, mind más szőlőhegyes vidékek adóját le fogja szállítani. (Derültség.) Azt is mondotta ez alkalommal a pénzügyminiszter ur, hogy ez oly baj, melyen első sorban kell segíteni, és előrebocsátotta azt, hogy ő nagyon kárhoztatja azokat, kik választás alkalmával oly Ígéreteket tesznek, melyeket később beváltani nem képesek. (Élénk derültség.) Kérdem tehát, mit tesz a miniszter ur azon ígéretek teljesítésére, azon bajoknak orvoslására, melyeket maga elismert, mielőtt a minisztériumot átvette volna, és mit tett annak végzésére, mit jó államháztartás lényeges pontjának tartott, t. i. a közterheknek aránylagos és igazságos felosztására nézve? Vajon nem vette-e át ugyanazon terhekre nézve, mint azoknak behajtására nézve az előbb dívott rendszer minden szabályát, minden §-át kivétel nélkül? Hol van tehát teljesítve azon első feladat, melyet a miniszter ur szükségesnek talált, hogy egy ország pénzügye jó karba helyeztessék? Azt mondta akkor a pénzügyminiszter, hogy a földadó minden adónem között bizonyára legaránytalanabb és legsúlyosabban terheli az adózókat. Ugyan kérem, mit tett a miniszter ur ezen súlyos adónemnek szabályozására, és ezen teher könnyebbitésére ? A 67-iki költségvetést nem a magyar pénzügyminisztérium készítette, hanem a magyar minisztérium átvévén időközben az ország kormányzatát, azon költségvetés szerint kormányzott, mely a bécsi kormány által lett előirányozva. Ez előirányzatban a földadóra nézve 22 millió és néhány százezer forint — méltóztassanak megengedni, hogy kerek számokban beszélek — volt főlvéve. Azok után, miként miniszter ur nyilatkozata szerint a földadó terhességéről és aránytalanságáról vélekedik, azt hinné az ember, hogy mikor ő jött kormányra, a földadót leszállította. Már pedig azt találjuk, hogy 68-ban a földadó 34 millió forintra volt előirányozva, tehát 12 millió forinttal többre, mint mennyi a kárhoztatott provisorium alatt volt: 69-ben 34, 70-ben 34 millió, elhagyva a százezreket. Ez annyit tesz, mint a földadót 50°/

0-tel magasabbra emelni, mint a provisorium alatt volt. Ezt tette a miniszter ur azon adóval, melyre nézve azt mondja, hogy bizonyára legaránytalanabban és legsúlyosabban terheli az adózókat. Igaz, hogy a jelen évi költségvetés beterjesztése előtt megígérte a háznak, legalább kilátásba tette, hogy a mi a 29°/

0-en felül van, azon kis töredéket, mely mégis 870 ezer frtot tesz, az idénre elengedi. Azonban, mint a pénzügyi bizottság jelentése mutatja, ott ismét visszavette ezen igéretét, és a földadó azon helyzetben van ma, mint a múlt évben volt. Ha a földadóra nézve igy járt el a minisztérium, nem járt el kedvezőbben a többi adónemre nézve sem. így a házadó 1867-ben 37a millióra volt előirányozva, 1868, 69, 70-ben pedig 6 millióra van előirányozva; tehát 80°/o-al magasabban, mint volt a provisorium előtt. A személykereseti adó 47a millióról közel 77s millióra rúgott, tehát 65°/

0-al magasabb mint a provisorium alatt. A jövedelmi adó 2.800,000 írtról 7,049.000 frtra, tehát 250°/

0-al nagyobbra rúgott, mint a provisorium alatt. Már most, t. ház, kérdem: mikép tett eleget a pénzügyminiszter ur azon általa okvetlenül szükségesnek nyilvánított feltételnek, hogy a közterhek aránylagosan és igazságosan osztassanak fel, és kezelésökre s beszedésőkre nézve rend álljon be? A második pontra nézve azt mondja a miniszter ur, hogy czélszerü törvénykezés és czélszerü beruházás által a nemzet anyagi és szellemi erejét s igy adóképességét lehetőleg növeljük. Ezt is elfogadom, mint föltételt s tökéletesen magamévá teszem. De kérdem, mit tett a kormányi Mert már itt nem a pénzügyminiszter eljárása van csupán kérdésben, hanem kérdésben van az összes kormány eljárása. Mert, mikép azt Zichy Nándor gróf is előttem, kifejezte, a hasznos, czélszerü reformok csakugyan nagyon elősegítik a nemzet jóllétét, vagyonosságát gyarapítják minden tekintetben. Czélszerü törvénykezési intézkedés tehát az első feltétel. Ugyan kérem, miben állanak ezek? A pénzügyminiszter törvényeiről már nem szükséges többet szólani,