Képviselőházi napló, 1869. IV. kötet • 1869. deczember 3–1870. január 26.

Ülésnapok - 1869-96

9e. ortxágot Ülés január 15. 1870. 197 mondtam, hogy azokat egészen, szóról szóra átvettük, ugy mint a provisorium alatt léteztek; csak az országgyűlés elhalasztásának néhány napjával előbb a t. ház ismét egy évre szavazta meg az indireet adóra nézve a régi eljárási módot. E részben tehát a pénzügyi törvényekben semmi sem történt. De tán történt más minisztériumokban ? Igenis történt! Történt például a nevelés ügyében. Behozatott egy törvényjavaslat, mely most a gyakorlati életben tökéletesen hasznavehetlennek bizonyult be. Azt mondják, hogy hiszen itt nincs végrehajtható corpus. Tanfelügyelők, az igaz, kineveztettek, és vannak köztök rendkívüli példányok, (Derültség a ssélső hal oldalon) hanem ezekről szólni nem akarok a jelen alkalommal. De maga a népnevelési törvény nem mutatkozik olyannak, a melytől üdvös eredményt lehetne várni a nevelésre nézve. De ha lehetne is, ugyan kérem, nem a miniszter ur maga küzd ezen törvények végrehajtása ellen? (Ugy van! hal felől.) Ezen törvénybe nem igtattattak-e bele a községi iskolák, és midőn egy helyen, a város elhatározta, hogy községiskola fog állíttatni, de a helybeli plébános megharagszik, akkor a miniszter nr a plébánosnak ád igazat, és a miniszter ur, ámbár határköréhez semmiképen nem tartozik, repositiót gyakorol és visszahelyezteti a plébánost a város ellenében. (Ugy van! hal felől.) De át fogja látni a t. ház, hogy részletesebben, hosszasan nem lehet mulatni minden egyes törvénynél; erre nézve alkalom lesz akkor, mikor az illető költségvetések lesznek tárgyalás alatt. Az igazságügy miniszter által beterjesztett törvényjavaslatokat ismeri az egész világ, és tudja, hogy azok legnagyobb részben végrehajthatlanok ; hogy azokkal meg van akadva a törvényhozás országszerte. A perrendtartás miatt lehetetlen a tárgyalásokat tovább vinni a megyéknél és megyei törvényszékeknél. A szőlődézsma váltságról szóló törvény végre nem hajtható ; átlátta ezt maga a kormány, és most módositványt terjeszt be. A bírósági törvény, mely oly nagy sietséggel aratás idején keresztülvitetett az országházban, végre nem hajtható. Nem is szándékoltatik végrehajtatni, mert az 1870-ki költségvetésben az uj bíróságokra költség nem irányoztatott elő. Ugy látszik, hogy ezen birák kinevezéseit épen ugy, mint a felső bíróságok kinevezéseit mintegy suspensóban fogja a kormány tartani addig, mig látni fogja, hogy ki miként viseli magát az 1872-ben bekövetkező követválasztásnál. (Derültség hal felől.) De a menynyiben elvek mondatnak ki benne, legalább azt hittem volna, hogy ha azok más által nem is, de legalább az igazságügyi miniszter által meg fognak tartatni; azonban még ez sem történt, (ügy van! hal felől.) Az igazságügy-minisztérium első hivatalnoka, az államtitkár ma is három hivatalt visel, három állást foglal el, (Ugy van! hal felől) a mi ezen törvénynyel tökéletesen ellenkezik; ő most is államtitkár, most is képviselő, s a mi ezzel meg nem fér : a legfőbb törvényszéknek tanácselnöke. Ez iránt többször történt már felszólamlás, felszólaltak már a hírlapok is, de a törvénynyel, a törvény tekintélyével nem gondol senki. En megvallom, az ily eljárást rendetlennek és illetlennek tartom. (Igás! Ugy van! hal felől.) A kereskedelmi miniszter ur is terjesztett be néhány törvényjavaslatot, (Halljuk!) ezek legtöbbnyire külhatalmakkal kötött kereskedelmi, posta-, vagy távirda-szerződésekre vonatkoztak, és a mennyiben azokra vonatkoztak, ugy hiszem, a mi miniszterünk azoknak létrehozásában oly ártatlan, mint a ma született gyermek. (Derültség.) Azonban azon törvényjavaslat, melyet ő indítványozott e házban, most van próba alatt, ez t. i. a népszámlálási törvényjavaslat. Óhajtom, hogy azon sikert elérje, melyet a minisztérium kitűzött számára, s a mely végett a ház elfogadta ; de megvallom, ha tekintetbe veszem azon zavart, mely az eszmékben e tekintetben a provinczián, a megyékben uralkodik, igen kétlem, ha vajon ennek végrehajtása meg fog-e felelai a czélnak. Mondom, óhajtom, hogy megfeleljen; félek azonban, hogy ez nem fog megtörténni. A belügyminiszter ur lelkiismeretét nem nyomhatja azon szemrehányás, hogy vegrehajthatlan törvényjavaslatot terjesztett volna elő, mert hála Istennek három év óta egy törvényjavaslatot sem terjesztett elö. (Derültség. Johb felől: Hát az erdélyi unió és a nemzetiség ?) De, t. ház, méltóztassék megengedni, hogy áttérjek a másik tételre, t. i. a czélszerü beruházásokra. (Halljuk!) Midőn a költségvetésről általánosan szólok, szeretem elkülöníteni a rendes kiadásokat a rendkívüli kiadásoktól. (Helyeslés hal felől.) Hogy a rendkívüli kiadások közt miféle beruházásokat tettünk, azt ki-ki tudja. Reméljük, hogy ezek hasznos beruházások lesznek. Legnagyobb részben — mondhatnám kizárólag — vasutak építése. Ezekre nézve jelenleg nincs szándékom szólani, mert hosszasnak kellene lennem, s ezen észrevételeimet fentartom akkorra, mikor a közlekedési miniszter budgetje lesz tárgyalás alatt. De veszem a rendes kiadásokat, melyek hasznos beruházásokra fordíttattak : ezek főleg a népnevelés, mezőgazdaság javítása s előmozdi-