Képviselőházi napló, 1869. IV. kötet • 1869. deczember 3–1870. január 26.
Ülésnapok - 1869-96
96 országos Blés január 15. 1870. 187 tőség határáig megkapta mindazt, a mit főbb vonásokban kaphatott, ily transactió mellett mindig lehetnek mellékkórdések , melyekben engedni az opportunitás helyesnek tartja. Én e tekintetben nem aggódom, és nem akadok fen az egér farkán; (Derültség) hanem folytonosan szem előtt tartom a főtételeket és a főirányt. Miután tehát nem tartom helyesnek és méltányosnak a nyugdijak kérdését pusztán jogi szempontból ítélni meg, csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy nem egy dolog van nálunk, mely a transactió által állandósittatott, és mely ellen nem szól senki. Már pedig ezek sem közvetlen folyományai a 48-ki törvényeknek. Száz meg száz oly viszony fejlődött ki, melyeket durva kézzel széttépni nem lehet, a nélkül, hogy az ország súlyosan ne károsodnék. És az ország bele adta magát és elfogadta ezen intézkedéseket. Említem csak az úrbéri kárpótlást, az öröködési viszonyokat, ámbár hozhatnék fel száz meg száz ily viszonyt, melyeket a transactió utján szívesen elfogadtunk. Yagyok tehát bátor megjegyezni, hogy én ezen. pénzügyileg nem igen fontos kérdést lehetőleg a méltányosság szempontjából kívánom tekinteni, és a méltányosságot nem csak azok irányában kívánom szem előtt tartani, kik a nyugdijakat húzzák, hanem más szempontokból is. melyeket szintén és talán még nagyobb mértékben tekintetbe kell venni. (Felkiáltások bal felől: Halljuk azokat a szem-pontokat!) Elnök (csenget): Ne méltóztassanak a szólót félbeszakítani! Kemény Gábor b.: Ezek után bátorkodom kijelenteni, hogy átalánosságban, a részletes vita alapjául, elfogadom a pénzügyi bizottság jelentését, és óhajtom, hogy a nyugdijak tárgya csak, miután egyéb pontokon keresztül mentünk, vétessék elő. (Helyeslés jobb felöl.) Ghyczy Kálmán: Én, t. ház, tüzetesen ugyan csak a nyugdijak kérdéséhez akarok szólni, azt hiszem azonban, hogy e tárgyban nézeteimet helyesen fejtem ki, már most is az átalános vita folyama alatt azon tekintetből, mert a pénzügyi bizottság is a nyugdijaknak minden egyes minisztérium költségvetésénél előforduló kérdését nem tárgyalta minden egyes minisztérium költségvetésénéi, hanem itt az átalános jelentésben összefoglalva adta elő ez iránti véleményét. Erre vonatkozó nézetem és észrevételeim tehát, vélekedésem szerint, szintén itt jelzendők és említendők föl, és annyival inkább vélem ezt teendőnek, mert szándékom a nyugdijak kérdésében indítványt, illetőleg határozati javaslatot beadni. Azt tartom tehát, hogy ezen nagyfontosságú kérdés eldöntését csak siettetni és könnyíteni gom, ha ez iránti határozati javaslatomat idejekorán juttatom a t. ház tudomására. ^ Mielőtt azonban a nyugdijak kérdéséhez szólanék, egy pár szót akarok mondani azokra nézve, miket az előttem szóló képviselő ur adott elő , továbbá a költségvetés tárgyalásának módjára nézve is óhajtanék némely átalános észrevételeket tenni. A t. képviselő ur abban hibáztatja a pénzügyi bizottságot, hogy a minisztérium költségvetésének fedezeti részét nem is tárgyalta. En ugy tudom, hogy a költségvetés fedezeti része a pénzügyminisztérium költségvetésében van előadva. Itt a pénzügyi bizottság azt annak rendje szerint tárgyalta ós a ház elé terjesztette véleményes jelentésében. Nem olvasta tehát talán a t. képviselő ur ezen jelentést . . . Kemény Gábor b. : De olvastam. Ghyczy Kálmán: . . . különben egyátalában nem mondhatná, hogy a pénzügyi bizottság a költségvetésnek fedezeti részére figyelemmel nem volt. A t. képviselő ur azt mondta, hogy ő e részben speciális észrevételeket fog előterjeszteni a háznak, melyek majd kitüntetik, hogy menynyivel tisztább és fényesebb pénzügyi állásunk annál, mint azt sokan vélik. Miután azonban a t. képviselő ur csak ily átalánosságban mondja el nézeteit, azokra akkor lehetend csupán észrevételt tenni, ha a t. képviselő ur emiitett speciális észrevételeit elő fogja adni. Most minden esetre kénytelen vagyok mégis megjegyezni azt, hogy miután a költségvetésnek fedezeti részét a pénzügyminiszter ur saját hivatalos tapasztalatai után terjesztette a ház elé, a költségvetés fedezeti részének megvitatásában a t. képviselő urnák leginkább a pénzügyminiszter úrral lesz dolga, és a pénzügyminiszter ur teendője lesz kimutatni azt, hogy ő nem akart készakarva, vagy tévedve feketébb színekkel festeni, mint a hogy a dolog valóban áll. (Derültség.) Még t. barátom Tisza Kálmánnak előadására megjegyezte a t. képviselő ur, hogy — úgymond — nem áll az, hogy mi nem rendelkezhetünk az állami költségvetéshez tartozó minden tárgyról: mert igaz ugyan, hogy közvetlenül nem rendelkezünk a hadiköltségekről, de rendelkezünk a delegátió utján. Én ellenben azt tartom, hogy a mit valaki nem maga tesz, hanem más által tesz, a ki nem függ tőle, azt nem maga teszi. (Közbeszólás a jobb oldalon : Ez régi nóta!) De különben még a magyar delegátió sem határoz maga, hanem határoz összekötve a monarchia másik részének delegatiojával. Mind ez a magyar országgyűlés rendelkezési jogát — a mint ezt maga a t. képviselő ur sem fogja tagadni — bizonyosan nagyon korlátozza. Ezek után elmondom már most átalános 24*
