Képviselőházi napló, 1869. IV. kötet • 1869. deczember 3–1870. január 26.

Ülésnapok - 1869-96

182 96. országos illés január 15. 1870. pénzügyi bizottság átalános jelentése az 1870. évi államköltségvetés tárgyában. A pénzügyi bizottság elnöksége értesített, hogy átalános előadóul Pulszky Ferencz képviselő ur bízatott meg, a részleteket pedig azok fogják előadni, kik már a bizottságban az illető tárgyakkal meg voltak bizva. Széll Kálmán jegyző (felolvassa a pénzügyi bizottság átalános jelentését.) Pulszky Ferencz előadó: T. ház! A pénzügyi bizottság rendes előadója, Kautz Gyula tagtársunk nagyobb betegsége 1 ehetienné teszi, hogy ő ezen hivatásának megfeleljen; a pénzügyi bizottság ennélfogva tegnapi ülésében engem bizott meg helyettesítésével. Bocsánatot kell tehát kérnem a t. háztól, ha nélkülözni fogja azon szakavatott szabatosságot, mely Kautz Gyula előadását mindig jellemezte. A mi magát ezen átalános jelentést illeti, ez oly átlátszó tisztasággal kimondja a pénzügyi bizottság véleményét, hogy azt hiszem, jelenleg minden további indokolást szükségtelenné tesz; azonbaD fentartom magamnak, hogy annak idejében, ha ellenvetések tétetnének, azokra felelhessek. Ajánlom e jelentés elfogadását. Tisza Kálmán: T. ház! Midőn most az állandó pénzügyi bizottság átalános jelentése tárgyalásával az 1870-dik évi költségvetés tárgyalását megkezdjük, nem szándékozom e költségvetés részleteire nézve elmondani nézeteimet; fentartom észrevételem megtételét az egyes költségvetések tárgyalásához, föl akkorra, midőn azon tételek, melyekre nézve különös észrevételeim lesznek, tárgyalás alá kerülnek. Ez alkalommal nem szándékom egyébről szólani, mint azon átalános benyomásról, melyet az 1870-diki költségvetés a számok hatalmánál fogva kell hogy mindenkire tegyen, és azon szomorú képről, melyet hazánk pénzügyi helyzetéről elénk tár. S valóban, ha oly szomorú nem volna e kép, hivatkoznom lehetne arra, hogy az 1870-dik évi költségvetés legfényesebb bizonyítéka annak, mennyire igazunk volt 1867 végén, midőn azt mondottuk, hogy annyi terhet vállalnak az ország vállaira, mennyit az megbírni képes nem lehet. (Helyeslés bal felől.) Ugyanis mit tüntet elénk az 1870-dik évi költségvetés? Előtünteti azt, hogy mellőzve most azon igen nagy tételeket, melyekhez a képviselőháznak a jelen rendszer szerint hozzászólója nincsen, legégetőbb szükségeinkre alig jut valami, és mégis, midőn némely egyes pontok kivételével, melyek legnagyobb részben a központi igazgatásnál fordulnak elő, minden egyes tételnél nem azt szeretnők mondani, hogy kevesebbet, de ha lehetne, azt szeretnők mondani, többet adjunk, mégis mind a mellett, hogy mind azon terhes adó, melyek ellen annyiszor hallottunk egyhangúlag panaszkodni a múltban, nem csak fentartatott, de azoknak némely része sulyosbittatott is: mégis a rendes kiadásoknál majdnem hetedfél milliónyi deficittel állunk szemben, pedig mindaz, a mi befektetésnek tekinthető — és ezt nem megrovásképen mondom — igen gondosan elkülönittetett a rendkívüli kiadások közé. Igaznak kellé tehát lenni annak, hogy azon teher, melyet mint állandó terhet a 1865-68-iki országgyűlés az ország vállaira vállalt, oly nagy, hogy az ország nem. birja meg. (Helyeslés bal felől.) Azt mondták akkor, s talán azt fogják mondani most, hogy a teher ugyan nagy,, de hogy mind a mellett az adók megtartása által deficit nélkül elbírható; de mondom, talán most is, midőn már kisült, hogy deficit nélkül nem birjuk, azt fogják mondani, hogy az átmeneti baj, melyen segítve lesz akkor, midőn hasznos befektetések folytán az ország vagyonossága s igy adóképessége is emelkedik. Tagadhatlan, hogy hasznos befektetések emelik, és kell, hogy emeljék az ország vagyoni erejét, s én nem kétlem, hogy az nálunk is be fog következni; de ugyan kérdem, mi a módja jelen pénzügyi helyzetünkben hasznos befektetések tételének? Rendes bevételeink rendes kiadásainkat nem birják, bár azok a legkisebb mérvre legyenek is leszállítva; nem marad tehát egyéb hátra, mint mindent, a mi hasznos, a mi jövőre szóló befektetés lenne, vagy nyílt, vagy leplezett kölcsön utján teljesíteni. Es miután tudjuk, hogy a legczélszerübb, a leghasznosabb befektetések is csak évek múlva lehetnek gyümölcsözőkké, igy kölcsön utján történvén a befektetések, mielőtt a gyümölcsözés elkezdődnék, már ujabb terhek kell hogy essenek vállainkra, melyek nem tehetnek mást, minthogy neveljék a deficitet és igy megyünk belebb és belebb az adósságcsinálás örvényébe. Ez azon kép, t. ház, mely elénk tárul az 1870-ki költségvetés alapján, melynél — ismétlem — pedig legégetőbb szükségeinkre a csekélynél is csekélyebb összegek vannak fordítva, mert hiszen, én legalább nem gondolom, hogy legyen valaki e házban, ki a népnevelés, a tudományok terjesztésének czéljaira ne adna szívesen öt, hat. vagy talán tízszer annyit, mint a mennyi a költségvetésben föl van véve (Ugy van! bal felől) és viszont nem hiszem, hogy legyen valaki a házban, ki kétségbe vonhatná, hogy azon összegeken kivül, melyek a rendkívüli költségek közt hasznos befektetésekre fordíttatnak, ne lennének még igen szükséges befektetések, anyagi czélu befektetések. Hogy ne említsek egyebet, hogy ne lenne pl. az országnak végtelen nagy szüksége az országutak rendszerének kiépítésére, (Ügy van! bal felől) melyre ismét