Képviselőházi napló, 1869. IV. kötet • 1869. deczember 3–1870. január 26.

Ülésnapok - 1869-96

96. országos Illés a nyilvánosság előtt szabad folyást engedni. Nem akarok a kérdés érdemlegességébe ereszkedni ez alkalommal, ezt igy per tangentem érinteni, ugy a ház, mint magam méltóságán alattinak tartom. (Jobb felől: Helyeslés!) Ne tessék kárörömmel lenni, mert ez rendre járhatja, ez máson is megeshetik. Bármily fájdalmasan esik is az embernek magán életét, különösen ha hosszas száműzetésből visszatér, feltárni, én kész vagyok reá. Kérem tehát, méltóztassék a dolognak szabad folyást engedni, s a mentelmi bizottság mellőzésével az ellenem indított kereset folytatásába mindjárt bele nyugodni. Justh József: T. ház! Ha jól emlékszem, épen ez eset fordult elő Böszörményi képviselő úrral, akkor a ház azon véleményben volt, hogy a képviselő maga sem mondhat le mentelmi jogáról. A dolgot tehát először mindenesetre a mentelmi bizottságra kell bizni, és azután a t. ház majd határozhat felette. (Helyeslés.) Elnök: Bátorkodom egy másik praeeedens esetre is a t. házat figyelmeztetni. Hasonló eset fordult elő Miletics Szvetozár képviselő úrral a szerb fejedelem meggyilkoltatása alkalmával. Miletics ur szintén kérte a házat, engedje meg perbefogatását, a ház pedig azt mondta, hogy a mentelmi jog nem egyes képviselő, hanem az összes ház joga levén, előbb a mentelmi bizottság véleményét kell bevárni. (Helyeslés.) Berzenczey László: Annyit mégis mindenesetre kérhetek, hogy ügyem minél hamarabb döntessék el. Tukovics Sehő : T. ház! En az igen t. belügyminiszter úrhoz kivánok interpellatiot intézni. (Halljuk.) Az egyéni szabadság igen flagrans megsértését akarom fölemliteni. Egyéni szabadság alatt, igaz, oly jogot értünk, mely egyes embert illet, de mégis ezen egyes jogok, ezen unitások öszszegéből áll maga a közbátorság, az ország közbátorsága. Ha közönynyel, vele nem gondolással fogadunk egyes sértéseket, akkor lassankint meg lesz ingatva a közbátorság. En a jelen esetre annyival inkább kívánom a t. ház figyelmét felhívni, mert ez esetben nem csak a közös bátorság, hanem egyszersmind a humanitás érzelmei is lábbal tapostattak. (Halljuk!) Nem mulaszthatom el egyébiránt kitüntetni, mennyire bizonyult be ez alkalommal is azon nagy jótékonyság , melylyel a sajtószabadság bir; mert kétségkívül a legnagyobb jótékonyságok egyike az, ha a történhető kihágások napfényre hozatala és közrebocsátása által vizsgálat alá jut, vajon igaz-e vagy sem az, mi a közhír szárnyára kel. Egy két szót bocsátok előre, mielőtt interpellatiómat felolvasnám. Interpellatióm azon január 15. 1870. " jgj hölgyre vonatkozik, ki nem rég e teremben szenvedő lelki állapotának jelei által ezen ház szánakozását vonta magára*). Engedje meg tehát a t. ház, hogy interpellatiómat felolvassam. (Olvassa.;) „1. Van-e tudomása a miniszter urnák azon a legközelebbi napokban az uj ságlapok utján közhírré terjedt, és a közönség érzelmeinek felindulását okozott esetről, mely szerint egy magyarországi fiatal hölgy, kin az elmebetegség jelei vétettek észre, Bécsben letartóztattatott, s onnan mint egy büntevő a legdurvább módon az úgynevezett tolonczozás utján helyrőlhelyre Pestre kisértetett, hová 14 nap utáni megérkezésekor a rajta elkövetett ezen kegyetlenkedésnek következései szánandó látványt tüntettek elő. „2. Ha az igen t. miniszter ur figyelme e híreken megállapodott, s ő vizsgálatot rendelt a valóság kiderítésére, volna-e szíves a közönség megnyugtatására jelentést tenni arról, hogy a kérdéses hírek valók-e vagy sem? ,3. Es ha szerencsétlenségre valóknak bizonyulnak be, mi eljárásra merített eszközt törvényeinkből azon hatósági tisztviselők ellen, kik oly esetben, midőn az illető egyén irányában gond és ápolás volt a kötelesség, a személyes bátorság és humanitás ily flagrans megsértésétől nem iszonyodtak. „4. Midőn nem lehetetlen, sőt valószínű, hogy a kérdéses szerencsétlen hölgynek netalán múló és ideiglenes elmebetegsége a leirt bánásmód által gyogyithatlanna tétetett, s e szerint állandó ápolásának szüksége okoztatott, fog-e a miniszter ur arról gondoskodni, hogy a bün okozói kártételi kereset iitján pénzben is elmarasztaltassanak. „5. Volna-e at. miniszter ur hajlandó vizsgálatának eredményét e tekintetben a házzal közölni, vajon a tolonczozás valamely magyarországi hatóságvégzése folytában volt-e végrehajtva, vagy csak a bécsi autoritások által megrendelve és megindítva ? mely utóbbi esetben a visszaélést elkövetett tisztviselők vétke agraválva van az által is, hogy idegen országbeli hatóság cselekvésének eszközéül szolgáltak. „6. Végre mi biztosítást képes miniszter ur adni jövőre nézve a tekintetben, hogy a személyes bátorságnak és humanitásnak ilyen kiáltó megsértései nem fognak eszközöltetni, és jelesül, hogy az elmeháborodottak nem fognak mint bűnös gonosztevők sújtatni?" Elnök: Az írásban beadott interpellatiő a belügyminiszter úrral közöltetni fog. Következik a napirenden levő tárgy: a *) A 19-ik ülés vége felé.