Képviselőházi napló, 1869. IV. kötet • 1869. deczember 3–1870. január 26.

Ülésnapok - 1869-91

162 91. országos Ölés deczember 20. 1869. feladatot, ha az 1869-ki költségvetéshez köteles magát mindenekben tartani, melyben ezen nagyobb jövedelmek eszközlésére szükséges kiadási tételek nem foglaltatnak. Megvenni akarni a minisztériumtól ezen kiadási tételeket annyit tesz, mint lemondani az előirányzott nagyobb jövedelmekről. Hogy több esetet ne említsek, csak egyet kívánok jellemzésül felhozni, remélvén, hogy ezen körülmény Tisza Kálmán t. képviselő ur előtt nem lesz ismeretlen, miután felteszem, hogy azon pár napot, melyet indítványa folytán a ház a pénzügyi bizottság javaslatának tanulmányozására adott, és melylyel későbben kezdődött a költségvetés iránti vita, a pénzügyi bizottság javaslatának tanulmányozására fordította, — talán nem kerülte el figyelmét, hogy a sójövedéknél 1870-re 1.443,000 írttal nagyobb jövedelem fordul elő az előirányzatban, mint a múlt évben, s hogy ezen nagyobb jövedelem bejöjjön, a kiadásoknál bizonyos összegeket sószállitásra, árulásra és sóházak felállítására kellett felvenni. Ha a képviselő ur javaslata fogadtatik el, mindezen intézkedéseket azonnal be kell állítani, alkotmányos minisztérium nem is járhatna el máskép. Miután a két javaslat közül kell választani, természetes, hogy Tisza Kálmán képviselő ur javaslatát el nem fogadhatom, és inkább járulok a központi bizottság javaslatához, mely az első pontban a pénzügyi bizottság által javaslatba hozott tételeket fogadván el a jövő év első negyedére, megadja a kormánynak azon eszközöket, melyek a jövedelmek czélszerü kezelésénél igényeltetnek és a hozott törvények végrehajtására nélkülözhetlenek; ámbár ezen javaslat számokat nem fejez ki, de számokra hivatkozik, melyeket irányadóknak kér tekinteni. Engedje meg Simonyi Ernő t. képviselő ur, hogy előadására még egy megjegyzést tegyek. Azt monda ugyanis, hogy a pénzügyi bizottság által javaslatba hozott tételeknek elfogadása a minisztériumra nézve bizalmatlansági, a bizottság iránt pedig bizalmi szavazat. E tekintetben megjegyzem, hogy a jelen évben is ugy, mint a múlt évben minden az államköltségvetési előirányzatban a pénzügyi bizottság által javaslatba hozott változás az illető minisztérium, illetőleg az összes minisztérium beleegyezésével történt, mert közösen és közös egyetértéssel állapíttattak meg az egyes tételek; és miután ezen eljárás folytán a pénzügyi bizottság által javaslatba hozott tételek egyszersmind a minisztérium által elfogadott tételeknek tekintendők: ha ezen javaslat elfogadását képviselő ur bizalmi nyilatkozatnak tekinti a pénzügyi bizottság irányában, ugy hasonló értelemben kell azt vennie a minisztérium irányában is. Végre még egy észrevételt akarok tenni Tisza Kálmán képviselő ur indítványára. A központi bizottság előadójának azon állítása ellen, hogy, ha az 1869-ki költségvetés állapíttatnék meg, czélszerü elszámolási rendszer keresztülvihető nem lenne, Debreczen város érdemes képviselője felszólalt és ezen állitásnak helyességét tagadta; én ellenben azt hiszem, hogy teljesen igaza volt a központi bizottság előadójának : mert a rendes számvitel megkívánja, hogy mindjárt az év kezdetén a megszavazott összegek fejezet és czim szerint elősoroltassanak és annak alapján történjenek az utalványozások. És ez a számviteli rendszer elve szerint máskép nem is történhetik ; s hogy ez ekép történjék, már azon körülmény is kívánja, mert csak ennek folytán gyakorolhatja a törvényhozás azon ellenőrködést, mely a törvények által reáruháztatott. Ha ellenben az 1870. év kezdetén az 1869-ki költségvetés fejezetei és czimei szerint történnék a könyvezés, akkor a minisztérium által benyújtott 1870-ki előirányzatot czélszerüen tárgyalni sem lehetne, mely esetben kénytelen volna a minisztérium az 1870-ki költségvetést az lS69-ki költségvetés berendezése szerint újra átalakítani, a mi ismét — a mellett, hogy alig lenne czélszerü — oly hosszú munkába kerülne, hogy, ha ezen újonnan átdolgozott költségvetés a pénzügyi bizottság hosszadalmas tárgyalásain is megint keresztül menne: ugy a három hónapra adott felhatalmazás a költségvetés tárgyalására bizonyára nem lenne elegendő. Ha a vita folyamát tekintem , ugy látom a központi bizottság javaslata elleni felszólalások közt egyedül Irányi Dániel tisztelt képviselő ur foglalta el az ellenzék részéről a helyes álláspontot. Ő nem szavaz meg semmit, mert a minisztérium nem birja bizalmát, azonban ezen nyilatkozatához hozzáteszi, hogy azért abból nem következik, hogy az államháztartás 1870-re fenakadást szenvedjen, mert,] ha a minisztériumnak a költségvetés meg nem szavaztatik, annak egyenes következménye az, hogy kisebbségbe jővén, lelép és az uj többségből alakult minisztérium veszi el a kormányzatot, és ezen minisztériumnak, mely iránt az uj többség bizalommal viseltetik, megadja a kívánsága szerinti felhatalmazást, — és miután a jelen minisztériumot a többség bizalmával támogatja, ezen a t. képviselő ur által emiitett helyes parlamenti elvből kiindulva hiszem, hogy a többség a kivánt felhatalmazást a kormánynak meg fogja szavazni. (Zajos tetszés és helyeslés a jobb oldalon.) Elnök: Be levén fejezve az átalános vita, a t. ház hivatva van a felett határozni: vajon elfogadja-e a Szalay Sándor képviselő által beadott törvényjavaslatot átalánosságban ? (Fölki-