Képviselőházi napló, 1869. IV. kötet • 1869. deczember 3–1870. január 26.
Ülésnapok - 1869-91
91. országos ülés deczember 20. 1896. ^ 61 három hónapra terjedő felhatalmazást elfogadni kénytelen, és ezen felhatalmazás iránt két javaslat van a ház előtt: az egyik a központi bizottságé, a másik Tisza Kálmán képviselő uré. Engedje meg a t. ház, hogy a két indítvány közti különbség felett elmondjam nézetemet. Azt tartom, minden javaslatnak első feladata az, hogy gyakorlatilag kivihető legyen. Engedje meg Tisza Kálmán t. képviselő ur, hogy indítványára vonatkozólag kijelentsem, hogy azt, ha többször olvasom is, gyakorlati értékkel bírónak nem tekinthetem; mert mi ezélja van a költségvetés megállapításának : szóljon-e az egy egész évre, vagy három hónapra ? Czélja nem lehet más, mint, hogy a törvényben megszabott határidő alatt minden az állam bevételeire és kiadásaira vonatkozó tétel határozottan megállapittassék ; ily határozott megállapítást azonban a képviselő ur javaslata nem tartalmaz. Javaslata így szól: „A minisztérium felhatalmaztatik, hogy az állam bevételeit és kiadásait az 1870-ik év január 1-étől márezius 31-éig, a mennyiben ujabb törvények mást nem rendelnek, az 1869-ik évre megszavazott költségvetés értelmében kiadhassa." Tisza Kálmán: Kezelhesse! Lónyay Menyhért pénzügyminiszter : Tehát „kezelhesse.* Mit jelent ez? Nézetem szerint mást nem jelenthet, mint, hogy az 1869-ki költségvetésben megállapított minden egyes tétel érvényes legyen az 1870-ik év három első hónapjára, és igy ezen javaslatnak más értelme nem is lehet, mint, hogy csak azon költségeket teheti a minisztérium 1870. évre folyóvá, melyek 1869-re megállapittattak. Nyáry Pál: A mennyiben a törvény nem változtatja. Lónyay Menyhért pénzügyminiszter: Helyesen jegyzi meg a képviselő ur, mert csakugyan javaslata ugy szól: „A menynyiben a törvény nem változtatja;" de ne feledje, hogy itt egy budgettörvényről van szó, mely minden fejezetre és ezimre bizonyos összeget állapit meg. Ennek értelme tiszta és világos ; ennélfogva képviselő ur javaslata: miszerint a minisztérium az 1870. évben minden egyes J költségvetési tételt csak az 1869-ki előirányzat j értelmében tehessen folyóvá. Ily értelmezés egye- j zik meg az alkotmányos fogalmakkal. Ha javaslatát ily értelemben veszszük, mert más értelemben venni nem is lehet, a javaslat nélkülöz minden gyakorlati kivihetőséget, sőt ilyen eljárás ellentétben állana több rendbeli, az 1869-ki költségvetés megállapítása óta hozott törvénynyel. Számos példával lehetne ezt bizonyítani, melyek megczáfolnák Tisza Kálmán képviselő urnák azon állítását, melyet az imént említett, hogy KÉPV. H. NAPLÓ. 18ff rv. „előre nem mentünk.* A már eddig elért eredmények is igazolják, hogy állítása nem áll: mert nem mentünk vissza, de bizonyos tekintetben előre. Például, az országgyűlés meghozta a bonvédelmi törvényt, és annak érvényesítése nevezetes pénzösszeget igényel; korántsem elegendő tehát a jövő év első negyedére azon összeg, mely az 1869. évre elegendő volt, miután, ha az 1869-ki összegek szavaztatnának meg, a minisztérium a honvédelmi törvény végrehajtását nem eszközölhetné. De hogy nem mentünk hátra, hanem bizonyos tekintetben előre, bizonjdtja a népnevelésről hozott törvény is, mely ismét nagyobb kiadásokat igényel, és igy ha ezen törvénynek érvényt kívánunk szerezni, bizonyára a jövő év első negyedére nem lehet az 1869-ki költségvetést megállapítani, ha csak azt nem akarnók egyszersmind kimondani, hogy a népnevelés tárgyában hozott törvény a jövő év első negyedében ne érvényesíttessék. Hogy nem mentünk hátra, hanem előre, annak egyik nevezetes bizonysága a horvát kérdésnek megoldása. Senki sem fogja tagadni ezen társországgali kiegyezésnek erkölcsi fontosságát, és ha ezen törvény erkölcsi fontossággal bir, és mert törvény, azt minden következményeiben teljesíteni is kell, azt azonban az 1869-ki költségvetés alapján teljesíteni lehetetlen. De alig található fel az 1869-ki költségvetésben tétel, mely az 1870-ki előirányzatban más fejezet és czim alatt ne foglaltatnék: minden minisztériumnál nevezetes különbség fordul elő. Igy, hogy többet ne említsek : a belügyminisztérium a megyék nélkülözhetlen kiadásaira és a városok törvénykezési költségeire, hogy a nyilvánult kivánatoknak és a szolgálat igényeinek megfelelhessen, nagyobb költséget volt kénytelen felvenni. A közlekedésügyi minisztérium is több nevezetes munkának foganatosítását hozta javaslatba, mely az 1869-ki költségvetésben előirányozva nem volt. Hasonló esetek vannak a pénzügyminisztérium költségvetésénél is. Engedje meg a t. ház, hogy e tekintetben csak egy körülményt emiitsek meg. Nemde Tisza Kálmán képviselő ur, midőn indítványában mindenekben az 1869-ki költségvetésben való alkalmazkodást követeli, nem kívánja azt kiterjeszteni egyszersmind a pénzügyminisztérium által előirányzott jövedelmekre is; miután nem fogja kedvezőtlen körülménynek tekinteni, hogy a pénzügyminisztérium 1870-re körülbelül 5.000,000 írttal nagyobb jövedelmet volt képes előirányozni, mint 1869-ben; ámde, ha azt kívánjuk, hogy többet vegyünk be, meg kell egyszersmind adni azon szükséges eszközöket is, melyek a nagyobb bevételt eredményezik. Hogy teljesítse a pénzügyminisztérium ezen 21
