Képviselőházi napló, 1869. IV. kötet • 1869. deczember 3–1870. január 26.
Ülésnapok - 1869-91
160 91. országos ülés december 20. 1869. vatkozom arra, hogy az országgyűlés megnyitásának első napjaiban, ha nem csalódom, már a 2-ik ülésben volt szerencsém a költségvetés legfontosabb részét, t. i. az összes bevételekre, azaz a fedezetre, és a pénzügyminiszteri kiadásokra nézve az előirányzatot minden részletében a t. háznak benyújtani, mely alkalommal a miniszterelnökség és az ő felsége személye körüli minisztérium költségvetése is bemutattatott. Igaz, hogy a többi minisztériumok költségvetése leginkább nyomtatási nehézségek folytán részletenkint adattak be; de azért a pénzügyi bizottság munkálatait 6 héten keresztül fenakadás nélkül folytathatta. A pénzügyi bizottság e hó elején, ha nem csalódom, ez előtt 8—10 nappal fejezvén be minden minisztérium költségvetését, a minisztérium azon meggyőződésben volt, hogy még elegendő idő lesz a pénzügyi bizottság által részletesen tárgyalt költségvetést a törvény által megszabott határidő alatt országgyülésileg megállapítani, és ezt méltán is várta a minisztérium, miután a t. ház az 1869-ik évi költségvetést, mely az ülésszak kezdetén benyújtva a pénzügyi bizottság által több hónapi tárgyalás után a ház elé terjesztetvén, az ülésszak végéig, mely már deczember 10-én következett be, képes volt megállapítani. Ha részrehajlatlanul vizsgáljuk azon okokat, melyek következtében az 1870. évi államköltségvetés jelenben meg nem állapíttathatott, ugy találjuk, hogy az nem egyedül a költségvetés mikori beterjesztésének tulajdonitható, hanem azt nagy részt az átmeneti korszak nehézségei és bekövetkezett rendkívüli körülményei okozák. Ezen hónap kezdetén a minisztérium még azt a reményt táplálta, hogy ha az országgyűlés folyvást és fenakadás nélkül a költségvetés megállapításával foglalkozandik, azt az évnek végéig be is fejezheti annyival inkább, miután az 1867. példája mutatja, hogy az országgyűlés az évnek utolsó napjáig, Sylvester estéig együtt maradt és az akkor tárgyalt fontos ügyek miatt magát az ünnepek alatt el nem napolta. Hasonló eljárást remélt a minisztérium ezen évben is. Hogy mindez igy nem történt, közreműködtek más okok is. Engedje meg a t. képviselő ur, hogy ugy, mint ő előadásában monda, hogy őszinte kivan lenni az elkövetett hibák vizsgálatában, én is hasonló őszinteséggel nyilvánítsam azt, hogy az elkövetett hibák közé tartozik az is, hogy országgyűlési tárgyalásaink még nem állanak parlamentáris tárgyalás színvonalán, mert minden jog kötelességgel jár; s azon fontos jogok gyakorlására nézve, melyek a magyar törvényhozást megilletik, szükséges, hogy a tanácskozás módja és rendje czélszerübben szabályoztassék és nézetem szerint e tekintetben is reformra van szükségünk. (Ugy van! jobb felől.) Engedje meg a t. képviselő ur, ha azon észrevételt teszem, hogy ha a hibákat, melyek eddig elkövettettek, minden oldalról keressük és vizsgáljuk, mi volt oka annak, hogy eddig a törvényhozási reformok terén nem történt annyi, mennyinek történni kellett volna — részben az ellenzék azon hibás eljárásának is tulajdonítható, hogy nem ugy mint az angol parlamentben történik, hol az ellenzék egyes nagy kérdésekben tartja feladatául csatát vivni, hanem ezen eljárással ellenkezőleg a mi ellenzékünk minden kis kérdésnél is csatározást kezd és igy az időt szükség nélkül elforgácsolja. (Élénk helyeslés a jobb oldalon.) Tehát ha hibákról szólunk, ismételvén, hogy a minisztérium is követhetett el egy vagy más tekintetben hibákat, az átmeneti korszaknak is megvannak a nehézségei, melyek akadályozólag hatnak; de engedje meg a t. képviselő ur, hogy őszinte legyek és nyilvánítsam, hogy az elkövetett hibáknak egy része az ellenzéknek általam emiitett eljárásában is fekszik. (Helyeslés és tetszés a jobb oldalon, ellenmondás a bal oldalon.) Előre bocsátottam, t. ház, hogy a felhatalmazásról szóló indítvány tételét és annak megszavazását a minisztérium nem kívánta, minek tanúságául szolgál, hogy az indítvány maga nem a minisztérium vagy a jobb oldal részéről, de az ellenzék egyik tagjától származott. Simonyi Ernő képviselő ur a tárgyalás alatt levő javaslatot szeretné miniszteri javaslatnak tekinteni, és hogy ezt bizonyítsa, hivatkozott az osztályokban történtekre, mondván, hogy meglepte őt, hogy mind a kilencz osztályban a Szalay képviselő ur által benyújtott javaslat helyett egy egyenlő ujabb javaslat adatott be, melyre nézve egyébiránt megjegyzem, hogy a központi bizottság által elfogadott javaslat semmi más, mint Szalay képviselő ur indítványának czélszerübb formulázása; — meglepte őt, hogy tudakozódása folytán arról győződött meg, hogy mind a kilencz osztályban ugyanazon módosítási javaslat terjesztetett elő. Engedje meg t. képviselő ur, hogy erre viszont én is megjegyezzem, hogy azon osztályban, melynek tagja vagyok, az ellenzék részéről egy fogalmazott s írásban foglalt javaslat terjesztetett elő, és én is tudakozódván, hogy a többi osztályokban mi történt, hasonló eredményre jutottam mint ő, t. i., hogy az ellenzék részéről mindenütt egyenlő Írásbeli javaslat terjesztetett elő. (Berültség.) Tehát, ha egyetértés volt az eljárásban a jobb oldal részéről, hasonló egyetértés mutatkozott az ellenzéknél is. Hanc veniam damus, petimusque vicissim. (Berültség.) Miután a minisztérium azon kényszerhelyzetbe jutott, hogy a jelen körülmények közt a
