Képviselőházi napló, 1869. IV. kötet • 1869. deczember 3–1870. január 26.

Ülésnapok - 1869-91

91. országos Kiég deczember 20. 1869. 257 tolni, sem pedig állásomat mint képviselő incor­reet eljárással elhomályosítani nem akarván: sem a központi bizottság törvényjavaslatát, sem a követtársam által beadott inditványt el nem fogadhatom, a felelősséget pedig azon kárért, mely az indemnity megszavazása által a hazára háromolhatik, az azt megszavazó miniszteriális többségre ezennel ünnepélyesen átruházom. (Föl­kiáltások jobb felől: Elfogadjuk!) Kiss János: T. képviselőház! (Zaj. Sza­vazzunk!) Pulszky Ferencz képviselőtársunk azon szavait, hogy a felelősségre vonás a majoritás köréhez tartozik, felébresztették bennem azon felelősséget, melylyel én mint képviselő először megbízóim és másodszor hazámnak tartozom és melynél fogva nem tehetem, hogy a tárgyalás alatti kérdésben ne nyilatkozzam. Az indemnity tárgyában Szalay Sándor kép­viselőtársam által beadott törvényjavaslat vissza lévén vonva: most már csak a központi bizottság javaslata és Tisza Kálmán képviselőtársam javas­lata áll tárgyalás alatt. Valóban az 1867-ben alakult kormánytól a nép mindig várta, hogy a reá sulyosodó terhe­ket, melyekről 1861-ben az akkori országgyűlé­sen épen a t. kormány férfiai által kijelentetett, hogy azok a nép vállaira elviselhetlenül . súlyo­sodnak, könnyíteni fogja, és most már 3-ik éve, hogy az ő terheiken semmi nem könnyített, sőt midőn az ország költségeiről van szó, oly tör­vényjavaslat terjesztetik elő a központi bizottság által, mely szerint a képviselőháznak ajánltatik, hogy oly költségvetést fogadjon el alapul, melyet soha nem tárgyalt, és hogy ez által a képvise­lőház magára nézve tegye jogérvényessé azon javaslatot, melyet csak majdan fog tárgyalni és hogy már ab anticipando törvényesítse azt. En részemről ezen központi bizottság javas­latát az alkotmányba ütközőnek találom, és azért a központi bizottság javaslatát, mint az alkot­mányba ütközőt és a nép jogait sértőt egyátalában el nem fogadhatom. De más oldalról a Tisza Kálmán t. képvi­selő úr által előterjesztett törvényjavaslatot sem pártolhatom, a mennyiben azon törvényjavaslat szerint nem lehet kikerülni azt, hogy a nemzet előtt oly igen gyűlöletes nyugdijak a jövőre ki ne szolgáltattassanak azoknak, kik 1848-ban a haza ellenségeit behozták, kik eszközéül szolgáltak a hatalomnak a nép elnyomására. Egyébiránt ha ezt ki lehetett volna a szerkezetben kerülni, pár­toltam volna azt, de ily szerkezetben Tisza Kál­mán javaslatát sem pártolom és kereken meg­tagadom az indemnityt, pártolva Irányi Dániel képviselőtársam véleményét. Csernatony Lajos: T. ház! A jelen vitatkozás nézetem szerint azért van, a jelen nem egészen correkt alapon, mert a miniszté­rium nem tette azt, a mit hasonló körülmények közt Európában minden minisztérium megtesz. Épen ebben a pillanatban van hasonló eset Olasz­országban ; nem ugyanazon ok miatt, mint mi, hanem épen oly szükségesség folytán, mint a milyen szükségben vagyunk mi, hogy indemni­tyt kell adnunk. Olaszországban minisztervál­tozás van ós a minisztériumnak, mely most Sella ur kormányelnöksége alatt megalakult, legelső lépése a kamara előtt az volt, hogy előterjesztette azon javaslatot, melyben szóról szóra kijelenti, hogy felhatalmazást kér az ország képviselőitől felvehetni provisorie az adókat az első évne­gyedre. Ezt minden minisztérium megteszi, mely kötelességét érti a nemzet és miniszteri felelős­ség irányában és a keltendő hitellel szemben. A mi minisztériumunk ezt nem tette, sőt ellenkezőt tett. Midőn itt néhány nap előtt átalánosan nyilt titok volt, hogy erről az oldalról proponáltatni fog indemnity a kormány részére — vagyis nem indemnity, mert ez helytelen szó a jelen körül­mények közt , hanem felhatalmazás az adó szedésére és kiadások megtételére —• rögtön meg­volt a másik oldalról az elhatározás, ós csak azért, mert a kezdeményezés innen történt, azt indítványozták, hogy a miniszternek bizalmi sza­vazat adassék, és a mi javaslatunk elvettessék. Ezért jöttünk ezen impasseba, ezen zsákutczá­ba, melyben jelenleg vagyunk. Ha a miniszter azt mondta volna, hogy ime itt van az idő, melyben már a költségvetést alaposan nem tár­gyalhatjuk és én nem akarom erre szorítani a házat, s nem is kívánhatom azt, hogy a ház a költségvetést alaposság nélkül tárgyalja, mert épen ugy van saját hitelem kérdésben, mint az ország érdeke, következőleg hatalmazzatok fel engem, hogy beszedhessem saját felelősségemre 3 hónapig az adót, — minden rendben lett volna, mert ez esetben az ellenzék, legalább azon párt, melyhez én tartozom, bizonyosan nem akarta volna megakasztani az állam háztartását, hanem megszavazta volna a miniszternek a mit kivan, mint megszavaz minden alkotmányos ellenzék minden országban hasonló kivánatot, kivévén ha valahol már odáig ment a dolog, hogy azt mond­ják, hogy a minisztériumban nem csak hogy nem bizunk, hanem árulással vádoljuk, akkor persze az ily minisztériumnak nem szavaznak meg sem­mit; de, mint mondom, minden alkotmányos el­lenzék megszavazza a minisztériumnak hasonló kivánatát azon egyszerű okból, mert hazája megy legelöl, azután következik minden egyéb. (He­lyeslés a bal oldalon.) Miután azonban a miniszter nem igy járt el, és a mi részünkről beadandott propositio eléje vágatott, a mint hogy nem is tétetett propositio, mert tudtuk, hogy az elvet-

Next

/
Thumbnails
Contents