Képviselőházi napló, 1869. IV. kötet • 1869. deczember 3–1870. január 26.
Ülésnapok - 1869-91
152 91. országos ütés deczember 20. 1869 fogadnám a Tisza Kálmán képviselő ur által benyújtott javaslatot azon esetben, ha azon megrovó passust, mely benne előfordul, alkalmazhatnám módositványkép azon indemnity-javaslatra, melyet nem képviselő nyújtana be, hanem a minisztérium kérné a háztól. Sajátságos valóban, hogy a minisztérium szükségesnek nem is tartja a ház elé járulni ezen kéréssel. Én részemről nem aggódom a felett, hogy mi történik azon esetben, ha az indemnity nem adatik meg a minisztériumnak. Azt hiszem, hogy mindazon ellenvetések megszűnnek, a melyek felhozhatók azok irányában, a kik elismerik, hogy megtörténhetik, hogy az indemnity nem fog megadatni. Én részemről tudom ugyan, hogy a parlamentalismus nem mathematikai disciplina, de tudom azt is, hogy a mennyiben valamire valószínűséggel számítani lehet, annyiban lehet előre megmondani, hogy a többség meg fogja adni az indemnityt. (Fölkiáttásók jobb felől: Igenis meg fogja adni!) Es épen azért, mert meg íogja adni: nem tehetek mást, mint, hogy őszintén kifejezést adok meggyőződésemnek. E meggyőződésemet nem azon ezélból nyilvánítom, hogy azt a ház elfogadja, mert arra nem számíthatok, de nyilvánítom azért, mert szomorúnak ta.rtanám, ha valaki elő nem állhatna a parlamentben oly meggyőződéssel, melyről nem meri föltenni, hogy a többség azt elfogadja. Az én meggyőződésem pedig az, hogy erkölcsi kötelességem mint képviselőnek, nem a t. pénzügyminiszter ur felett, mert elismerem én is és mind, mindnyájan ismerjük tevékenységét, buzgalmát, (Éljenzés jobb felől) de az egész minisztérium eljárása felett határozott roszalásomat fejezem ki azon késedelmezés miatt, melylyel bennünket ily kényszerhelyzetbe döntött. En részemről indemnityt adni nem fogok, és miután az indemnityt nem a minisztérium kéri a háztól, még azon javaslatot sem vagyok szerencsés elfogadhatni, melyet Tisza Kálmán képviselő ur beadott és melyhez különben határozottan csatlakoznám. Meglehet e szavaimat nem fogják komolyaknak venni a túlsó oldalon": nem t. i. objectiv értelemben; azaz nem azon csekély becsnél fogva, melyet önök egy csekély töredék képviselőjének tulajdonítanak: de a magam részéről lelkiismeretemet megnyugtatom, mert tudom, hogy az indemnity megajánlása ily roszalás kifejezése nélkül oly praecedenst alkotna, melynélfogva a budget-jog valódi gyakorlása nem évekre, hanem évtizedekre fogna Magyarországtól elodáztatok Részemről Irányi Dániel felszólalásához csatlakozom. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Berzenczey László: T. ház! (Zajgás, morgás.) Ne tessék rósz néven venni, ha várok egy kissé, mert az ajtónál az ember bereked és rósz az ülés, de várom a csendet. Hallottam sok hivatkozást és bölcs beszédeket, — mert, természetesen, mindenki azt hiszi, hogy az övé a legbölcsebb — hallottam Szalay Sándor képviselő ur indítványát, rá is szólhatnék, valóban volna rá okom ; hanem mindezeket mellőzve s a dologra térve, azt vagyok bátor mondani, hogy itt az egész dologban, bár mit beszélünk is, a fő dolog az, hogy karácsony jő és haza kell mennünk, mert karácsony van... (Átalános derültség.) En azonban ezt sem pártolom, mert azt hiszem, hogy a mit Szalay Sándor képviselő ur mondott, hogy t. i. a magasztos karácsony ünnepekre haza kell mennünk, nem annyira nyomatékos : mert ha Rómában levő püspökeink nem tartják ez ünnepet oly magasztosnak, hogy haza jöjjenek, nekünk sem kell azt olyannak tartani. (Átalános derültség.) Sajnálom, hogy a közoktatási miniszter ur nincs itt, mert e tárgyban hozzá interpellatiót akartam intézni. (Derültség.) A dologra térve, csodálkozom, hogy mi most nem a központi bizottság jelentését tárgyaljuk, melyet Széll Kálmán jegyző ur felolvasott s az elnök ur tárgyalásra kitűzött. Pulszky képviselő ur — kivel egyidőben Amerikában nagy republikánusok voltunk — mondom, Pulszky képviselő ur hosszasan beszélt a pénzügyi bizottság munkálatáról, de nem tudom, a tisztelt elnök ur nekem is megfogja-e engedni, hogy azt tárgyalás alá vegyem, és én is arról beszéljek ? En azt hiszem, jogom van arról beszélni: mert bár nem volt napirendre kitűzve, de önök beszédjeik által szőnyegre hozták ezt is; jogunk van tehát mindnyájunknak hozzászólni; pedig, ha erről elkezdünk beszélni, akkor bizony karácsonyra haza nem megyünk. (Derültség.) Egyébiránt nem fogok hosszasan beszélni, csak egy pár sort fogok fölolvasni a pénzügyi bizottság jelentéséből. A pénzügyi bizottság ezt mondja: „Először is sajnálattal kényszerül a bizottság fölemlíteni azt, hogy a költségvetési előterjesztés nem egyszerre és az egészet összefoglalókig, és nem a kellő időben történvén, a bizottság a kellő alapossággal nem járhatott el." Ez szóról szóra benne van. Már kérem alásan, midőn maga a bizottság nem járhatott el benne: hogyan akarunk mi oly hamar eljárni? Azt hittem, hogy a t. pénzügyminiszter ur erre a bizottságra újra meg fog haragudni, és újra megteszi a hét vágást, mint a múltkor, (Derültség) és újra kinevez hét bátor férfit, hogy csapja el azokat. Én valóban azt hittem, hogy ezt fogja tenni, mert ez oly boszantó, mikor a végén azt is mondja a bizottság, hogy a mostani költségvetés mégis valamivel jobb, mint a
