Képviselőházi napló, 1869. IV. kötet • 1869. deczember 3–1870. január 26.

Ülésnapok - 1869-91

91. ersságes öíés deczember 20. 1869. 153 tavalyi volt. Ha megró valaki, azt nem bánom, hanem ha azt mondják, hogy kezdek javulni, és ugy classifikálnak, mint a gyermeket, azt nem szeretem. (Derültség.) Tovább menve, itt kaptam valamit, a mi­ről nem tudom, ügyelt-e rá az előadó ur, ő irta-e vagy ki; de mindenesetre furcsa, mert ebből azt látom, hogy a jobb oldal buzgóságá­ban többre ment, mint kellett volna, tudniillik ezt mondja szóról szóra a központi bizottság: „Á. minisztérium felhatalmaztatik, hogy azon ki­adásokat, melyek a képviselőház pénzügyi bizott­sága által tett előterjesztésben javaslatba hozat­tak, az 1870-ik évi január 1-től kezdve ugyan­azon évi márezius hó 31-ig folyókká tehesse." Ebben tisztán az van, hogy a minisztérium az első negyedévben elköltheti mindazt, a mit a bizottság egész évre oda tett. (Derültség.) Ugy van kérem, és pedig oly tisztán, hogy ezt a gyermek is megértheti, ha tud magyarul. Itt az van, megírva, hogy az indemnity három hónapra meg van adva az egész évi költségre. Ennyire ment a buzgóság. (Derültség.) Azt mondja a fran­czia: „Ce n'est que le premier pas qui coute," vagyis: csak az első lépés nehéz. Bátor vagyok még egyet megjegyezni. Pulszky képviselő ur nagy dolgot mondott, mert azt mondta, hogy a felelősségről ne beszél­jen más, csak a többség, és nekünk semmi dol­gunk a felelősséggel. Pulszky ur ezzel rendje szerint azt mondta, hogy: az urak kimehetnék, itt nincs helyök, itt nem beszélhetnek; körülbe­lől legalább annyit tesz. Még tovább megy Pulszky képviselő ur és azt mondja, hogy 4—5 évig mi ne is várjunk rendes számadást. (Fölkiáltás jobb felől: Nem ad mondta!) De igen, azt mondta, hogy 4—5 évig nem is lehet rendes budgetünk. (Fölkiáltás jobb felől: Az már más!) E szerint a miniszter urak­nak igen jó dolguk van, mert 4—5 évig csinál­hatnak, a mit akarnak. Én egyébiránt oly dologba nem ereszkedem, a melyet nem tudok; minthogy pedig oly költ ­ségvetést, melyet maga a bizottság hiányosnak talál, csakugyan helyesen megbirálni nem tudok, nem is ereszkedhetem annak tárgyalásába. Ab­ban pedig, hogy oly költségvetésc, melyet tár­gyalni nem akarunk, idő hiánya miatt s mert haza akarunk menni, egyszerűen megszavazzuk, a nélkül, hogy tárgyalnék: én ebben logikai kö­vetkezetlenséget látok. Végül annyit vagyok bátor kijelenteni, hogy valamint a múlt években történt, hogy szám­adás mellett az indemnity megadatott, az 1869-ki költségvetés alapján most is megszavazom, mert hiszen ezzel senki sem mondja ki, hogy ne le­KáPT. H. SAPlíÓ. 18fí. ív. hessen megszavazott költségekre nézve a felelős­ség fentartva. Nem tudom, hogy midőn mindent megte­hetett a miniszter, kiben oly nagy a bizalom, miért kívánja most határozatra emelését annak, a mit mi még nem tárgyaltunk? En mint képvi­selő olyat, a mi e házban nem fordult elő, a mi nem tárgy altatott, a mi itt nem hataroztacott, ami nem törvény: bár a legnagyobb tisztelettel vi­seltessem is, nem vagyok 'képes logice elfogadni. Ennélfogva kijelentem, hogy Tisza Kálmán képviselőtársam indítványát pártolom, megje­gyezvén, hogy a hazamenetelre nézve, ha ez na­pirendre kerül, majd elmondom mondandóimat: mert ahhoz is lesz egy pár szavam. (Derültség.) Gonda László: T. ház ! Nem tartom különös szerencsének, hogy nem rég a t. pénz­ügyminiszter ur által beterjesztett több rendbeli törvényjavaslat tárgyalása alkalmából egy mű­szót találtam fel helyzetünkre vonatkozólag, mi­dőn kényszer, vagy tán kinszer. törvényjavasla­tokról szólottam. Annyival inkább leverőleg hat reám az, hogy ime most az összes magyar államháztartás ismét kinszer állapottal van szem­közt. Mint a hegyről alászakadó lavina, mely által lesodortatni fölöttébb könnyű, előle kitérni bajos, irányában visszaterelni lehetetlen. Meg­vallom teljes tisztelettel az alkotmányosság fo­galmai iránt, hogy én ezen szőnyegen levő tör­vényjavaslat alkalmából kénytelen vagyok azon meggyőződésre jönni, mintha itt e szó alkot­mányosság nem is vétetnék elég komolyan, nem valódi értelmében. Csak kevés előzményre kell hivatkoznom. így az 1867/69. évről szóló zár­számadásokat megvizsgálatlanoknak, sőt megvizs­gálhatlanoknak mondta maga a pénzügyi bizott­ság; annyi legalább bizonyos, hogy a sárgabori­téku könyvek közül egy harmadik darab máig sincs kiosztva. Igaz, hogy találkozott hét oly bátor térfiu, kik a számadások megvizsgálásának könnyű munkáját, akár szembekötve, elvégezni készek. És csakugyan könnyű is nekik e munka. Hiszen nincs egyetlen roszaló ellenzéki nyilatko­zat, mely megzavarja helybenhagyó itéletöket, mert az ellenzék tagjai nem kívántak ezen mű­tétben résztvenni. Hanem még ennél is leverőbb az, hogy az 1869-ik esztendőben nem szavaztat­hatott meg az 1870-iki költségvetés. E második lépés hatása egészen destructiv azokra nézve, kik a legfontosabb jognak tartják a költségvetés alapos megvitatását. És itt van mellékletül ama nyugdijasok jegyzéke, melynek mint nyilvános­ságra jött, ezen alakban elfogadását ugy tudom nincs párt, mely ajánlani merné. S a szomorú drámának két felvonása után kifejlődött a leg­szomorúbb, a harmadik. Nem elég, hogy élnem készülhetett alkotmányos utón a jövő évi köít­20

Next

/
Thumbnails
Contents