Képviselőházi napló, 1869. IV. kötet • 1869. deczember 3–1870. január 26.
Ülésnapok - 1869-91
91. országos ülés deczember 20. 1869. 151 hanem az egyes füzeteket, miként szintén említtetett, közrebocsátani kezdte november végével, és azok közrebocsátását csak néhány nappal ezelőtt fejezte be; minisztérium lehetetlenné tette az államköltségvetési előirányzatnak törvényszerű tárgyalását s megszavazását. Uraim, önök ott a túlsó oldalon gyakran hivatkoznak Angliára, (Felkiáltások: Dehogy hivatkozunk!) nagyon sokszor hivatkoznak pedig kivált oly esetekben, midőn politikájuk támpontját keresendők a különben csodálatra méltó angol alkotmányosság aristokratikűs kinövéseire hivatkozhatnak. Engedjék meg önök, hogy én is hivatkozzam Angliára, de nem aristokratikűs kinövéseire, melyekkel élethal ál-tus át ví az angol nép közvéleménye, a radicalismus, de hivatkozhassam az angol alkotmányosság azon vonásaira, melyeket bármely democratikus államférfin kész volna átültetni bármely pillanatban, bármely államba, a hol még valódi parliamentárismus nem tenyészik. Vajon lehetséges volna-e Angliában ilyesmi, hogy a költségvetési előirányzatot az év vége előtt egy pár héttel terjeszsze elő a minisztérium ? Ilyesmi ott nem lehetséges; de igenis lehetséges az, hogy az év folytán négy költségvetési előirányzatot is terjeszt a minisztérium a ház elé. így történt 184:8-ban, midőn Lord John Russel volt miniszterelnök, s midőn Sir Charles Wood volt a kincstár kanczellárja: a minisztérium február 18-án — följegyeztem magamnak — adott be egy előirányzati javaslatot, és miután a ház többsége ellene nyilatkozott, február 28-án egy másodikkal lépett elő, de ez sem volt oly szerencsés, hogy a ház többségének tetszését megnyerhette volna; mi történt? Sir Charles Wood a kincstári kanczellár előterjesztett június 30-án egy uj előirányzati javaslatot, és ez is elesvén, végre augusztus 16-án terjesztette elő a negyediket, mel} ? azután meg is szavaztatott. Ezt nevezem én azután a budget megajánlási jog valódi gyakorlásának, ezt valódi parliamentárismusnak. Es e példa nem egyedüli Angliában. Ott van loixl Liverpool minisztériumának esete 1816-ból. A franczia háborúk kimerítették a kincstár forrásait, a jövedelmi adót a minisztérium kiterjesztetni kérte, oly mérvben, melyben az a megelőző években volt megszavazva; a ház többsége ellene nyilatkozott és ime mit csinált ? Azt tette, hogy még a malátára kivetett hadi adót is önkényt visszavonta, jóllehet az ez által okozott diíferentia, mely nem kevesebb mint 12,000 font sterlingre rúgott, az állami költségvetést egészen fölforgatta, más szavakkal, a minisztérium vissza volt kénytelen venni javaslatát és ujat dolgozott ki. Ott van a közelebbi időkből Grladstone minisztériuma. 1863-ban beterjesztett egy javaslatot, mely által a clubbokra és jótékony intézetekre, kivánt jövedelmi adót vetni; látta, hogy a ház többsége ellene van, visszavette, és ujat terjesztett be ezen megadózj tatás nélkül. Es miért történhetik Angliában ilyesmi 1 ? Azért, mert a minisztérium megtartja, a mit a törvény parancsol; sőt arra is ügyel, hogy ott se lépje át a valódi parlamentalismus korlátját, hol a törvény határozottan nem szól. Mindig azzal állanak elő önök, hogy ez egy átmeneti korszak, melynek nehézségei vannak. Bocsássanak meg, én megmondom önöknek, mik az én nézetem szerint a nehézségek. Ezen nehézségek egyfelől azon nyomás, mely önökre Bécsből a közös ügyek folytán nehezedik, s másfelől azon nyomás, illetőleg azon tekintetek, melyeket önöknek itt-ott az országban ki kell elégiteniök, hogy magukat többségökben fentarthassák. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Tavaly ugyanazon kormány ült a miniszteri padon, mely jelenleg, és mi történt 1 A helyett, hogy mihelyt a kiegyezkedés létrejött elkészítették volna az adóreformra vonatkozó javaslatokat, és intézkedéseket tettek volna a házban egy államszámvevőszék fölállítására, mely nélkül zárszámadásokat megvizsgálni modern alkotmányosság szerint nem lehet, mit tettek önök uraim ? Az ülésezések végső napjaiban keresztül hajtották a katonai bíróságokra vonatkozó javaslatot. Ezt kellett tenniök, mert ezt kívánták Bécsben. Mit tettek ez idén 1 ? A helyett, hogy az ülésszak elején előléptek volna a költségvetéssel, keresztülhajtották az aratás idejében a birói hatalom gyakorlásáról szóló törvényjavaslatot; azért, mert látták, hogy pártjuk bomladozik és hogy azok, a kik önöket a múlt választások alkalmával még támogatták, nagyon számítanak itt-ott legalább hivatalos kinevezésekre. Tették ezt valószínűleg csakis azért, mert a bíróságok szervezését nem is terjesztették a ház elé. Csak egyet mondok még. A mnlt országgyűlés végével megszavaztatták a népoktatási törvényt. És a törvény végrehajtására mikor tették önök az első lépéseket ? Tán rögtön, a mikor lehetett volna, a szentesítés után? Nem. Bevárták a választásokat. Miért? Mert szükségök volt a papságra, mint kortesekre. (Ilosgás.) Tudták, hogy ha végrehajtják a népoktatási törvényt, ha kinevezik a tanfelügyelőket, akkor a közös iskolák kérdése előtérbe lép és akkor nem számithatnak a papságra a választásoknál. Mikor nevezte ki a minisztérium a tanfelügyelőket ? Kinevezte több hóval a választások után. Mutatja ez is az önök nehézségeit, uraim! És ha én be is látom, hogy önök nagy nehézségekkel küzdenek, engedjék meg, hogy én még se fogadjam el a központi bizottság által beterjesztett javaslatot. (Jól teszi! jobb felől) El-
