Képviselőházi napló, 1869. IV. kötet • 1869. deczember 3–1870. január 26.
Ülésnapok - 1869-87
87. országos ülés deczember 17. 1869. 123 tam, és állítom most is, hogy a törvény mikép alkalmazásának nem a minisztériumra, hanem a törvényszékekre való bizása ellenkezik a parlamenti eljárással, a miniszteri felelősséggel: mert azt mondani, hogy a helyett, hogy mint eddig adminisztratív utón a minisztériumok intézkedjenek, ez intézkedés átruháztatik a jövedéki illetékes biróságra / mint azt Várady képviselő ur mondta, a mint hogy e szerint mai nap valóban jövedéki bíróságok fognának intézkedni, mondom, ezt állítani a parlamentalismus ellen van. Mivel pedig Simonyi képviselő ur módositványa azt mondja, hogy azon kérdés elhatározása, hogy a törvényt mikép kell alkalmazni, nem administrativ intézkedés, vajon az ily egylet az 5-ik vagy 6-ik szakasz alá tartozik-e, előforduló esetekben pénzügyi hatóságra nézve illetékes bíróságok intézkedését átruházza a bíróságokra, mi pedig a felelős parlamenti kormányrendszer szerint a felelős kormány feladata: el nem fogadhatom. Ilyen eljárást még azon fölvilágositás után, melyet Tisza képviselő ur tett, sem fogadhatok el, s most is azt mondom, hogy az nem szabatos és azt hiszem, hogy e törvény végrehajtása, tehát alkalmazása is a minisztériumra tartozik. Egészen más kérdés, a mi még felhozatott, s itt fölösleges is, mert minden átalános jogi fogalommal megegyezik, hogy valamely egyes esetben valamely polgárnak a törvény végrehajtása körüli sérelme mikép orvosoltassék, az csakugyan oda való. Mindezeknéffogva, miután ugy hiszem, hogy a végrehajtás eszközlését nem lehet a bíróságokra bízni, ragaszkodom az eredeti törvényjavaslathoz. Tisza Kálmán: A 123. §. értelmében kívánok szólni. (Fölkiáltások -.Szólott, már!) Nincs jogom a tárgyhoz szólani; hanem a 128. §. értelmében, szavaim elferditését, én azt mondom, félreértését kívánom helyreigazítani. En sohasem mondtam, hogy a törvény alkalmazása bizassék a törvényszékre ; hanem én azt mondtam, és Simonyi barátom módositványának értelme az: nem lehet azonban kívánni, hogy ily elemi okoskodásokat és kifejtéseket foglaljon magában egy módositvány ; de értelme az, hogy a törvény határozza meg : mi történjék? nem szükséges tehát, hogy a két miniszter határozza meg; de ha kétség támad előforduló egyes esetekben, kimondja a törvényszék. Ez tehát épen azon eset, a melyre hivatkozni szerencsém volt, és erre nézve mondtam én, hogy a törvényszék határoz. Hogy azonban a törvényszékre kívántam volna végrehajtását bízni, az ellen tiltakozom. Zsedényi Ede: T. ház! Különösnek találom, hogy azon nagy horderejű kérdés felett, vajon az országgyűlés által törvényesen megszavazott, és a közigazgatási közegek által szabályosan kivetett adó mennyisége vagy minősége felett a törvényszékek itélhessenek-e ? hozzávetőleg mellékesen szándékoltatik határozni. (Közbekiáltások bal felől: Nem arról van szó!) Engedelmet kérek, ez épen ide tartozik. Azon példa, melyet Nyáry Pál t. tagtársunk Angliából fölemiitett,. itt nem alkalmazható, mert Hampton esetében az adó törvényességéről volt szó. (Fölkiáltások bal felől: Igenis arról!) Engedelmet kérek, ha valamely esetben megadják például itt az egyletekre nézve ezen jogot: mi fogja megakadályoztatni az egyeseket, hogy ők is a törvényszékekhez folyamodjanak ez iránt ? Egyesek is azt fogják mondani, hogy a reájok kivetett adó a törvény ellen van kivetve, és vagyonukhoz képest túl nagy, és akkor Pestvármegyében lesz száz meg száz olyan per, melyek fölött a törvényszék lesz kénytelen ítélni. A mi a miniszteri rendeletekről mondatott, az ide egyátalában nem való. Mert ha a ház ezt elfogadja, és kimondja, hogy a pénzügy- és földmivelési miniszter egyetértőleg határozza el ezen kérdést, ha tehát a törvény felhatalmazza az illető minisztert arra, hogy a törvényhozás nevében adja ki a rendeletet, akkor, míg a törvényt meg nem változtatjuk, nem lehet mondanunk, hogy a miniszteri rendelet önkényes. Ha pedig azt mondjuk, hogy a törvényszék ítéljen e kérdés felett, akkor más ily adónemeknél sem tagadhatjuk meg ezt. En tehát pártolom a pénzügyi bizottság véleményét, mely szerint a 7-ik §. kihagyandó.. (Tetszés johb felől.) Buday Sándor előadó: Tisztelt ház! (Szavazzunk! jobb felől.) Mint a központi bizottság előadója, eleget tettem kötelességemnek, mert utasításomhoz képest a határozat keletkezését előadtam, és a tárgy érdeméhez nem is kívánok szólni; hanem miután Simonyi t. képviselő ur a központi bizottság eljárását némileg kérdésessé tette, szükségesnek tartom azon felvilágosítást adni: hogy azon állítás, miszerint a központi bizottságban azon nézetnek, t. i. azon módosításnak, melyet ő beadott, többsége lett volna, téves: mert a második osztályban többséggel elvettetvén, a központi bizottságban szóba sem jöhetett, és miután a másik, hogy t. i. a minisztériumokra bizassék, sem nyert többséget, az egésznek ki kellett maradni. Elnök: A kérdés az : elfogadja-e a tisztelt ház a központi bizottság véleményét, hogy ezen szakasz kihagyassék vagy nem? A kik elfogadják, méltóztassanak fölállani. (Megtörténik.) A többség elfogadja a központi bizottság véleményét; e szerint e §. kihagyatik. Következik a 8-ik szakasz. Tisza Kálmán: Elfogadtatván kiha16*
