Képviselőházi napló, 1869. IV. kötet • 1869. deczember 3–1870. január 26.
Ülésnapok - 1869-87
87. országos iUés deczember 17. 1869. }0? Taigyok bátor előadni, melyet röviden fogok indokolni. Intézem ez interpellátiót a magyar királyi közlekedési miniszter úrhoz a hazai vaspályák árszabályzati módosítása tárgyában. (Halljuk!) Még az alkotmány helyreállítása előtt országszerte elismert volt annak szüksége, hogy az eddigelé hazai érdekeink mellőzésével vagy félreismerésével szabályozott árszabások módosíttassanak. Többen azok közül, kik jelenleg a kormány élén állanak az országos gazdasági egylet tárgyalásai és enquéteszerü kiküldetései alkalmával elismerek, hogy iparunk és viszonyaink fejlődése ezen tényezők rendezését mulhatlanul követelik. Időközben gyarapodott iparunk, vállakózásaink és kereskedésünk ezt még csak élénkebben követelik. A mi azonban eddigelé ez érdekben történt, részint csakis egyes helybeli viszonyok vagy pillanatnyi fönakadások mellőzésére vonatkozott, ilyenek voltak például a tiszai és más pályák szállítási fönakadásaira vonatkozó tárgyalások. Azon régibb vonalak szállítási és ügykezelési viszonyai azonban, melyek akár Trieszt, akár Bécs és a német vámszövetségi terület felé közvetítik kereskedésünket, lényegileg ugyanazon az alapon mozognak, melyen annakelőtte állottak, nemkülönben a Dunagőzhajózás árszabályai. Nem csekélyebb érdekű reánk nézve azon szállítási eszközök mikénti kezelése, melyek a birodalmi tanácsban képviselt országokon át közvetítik kereskedésünket. Tény az: hogy a panaszok sokoldalúak a felett, hogy a mi szállítási árszabásaink drágábbak csaknem minden egyéb continentális árszabásoknál. Tény az, hogy az ujabban épülő vonalak forgalma kifelé lényegileg a fenemiitett ujabb vonalak által közvetittetik, és hogy iparunk és kereskedésünk sok részben olcsó és méltányos árszabások és megfelelően megállapított és szabályozott menetrendek által föltóteleztetik. Tény végre az is, miszerint megkívánhatja az ország, mely ezen vasutak kamatbiztositását átvállalta és ezek érdekeit törvényes védelme alá vette, legalább is azt, hogy ezen garantiák alapja tisztába hozassák előtte. Végre az iparos és kereskedelmi érdek igényei a szállítási vállalatok saját érdekeivel való szembesítését saját érdekében valamint a kereskedelem érdekében méltán elvárhatja. Széll Kálmán jegyző (olvassa Zichy Jenő gr. interpdláiUját): „Szándékozik-e a miniszter a kereskedelmi miniszter úrral egyetértőleg közelebb a vasúti és hajózási árszabások és a szállítási szabályzatok kereskedelmi érdekének méltányos igényeinek megfelelő szabályozása iránt a enquéteszerü" tárgyalást indítani 1" Elnök: Közlekedésügyi miniszter úrral fog közöltetni. Bobory Károly: T. ház! Miután az 1848-ki törvényhozás a rendezett tanácsú mezővárosokat, nevezetesen azok tanácsát a királyi városok tanácsával és ezek közgyűlésével, sőt magok a megyék közgyűlésével egy színvonalra emelte: lehetetlen volt ezen mezővárosoknak nem sajnálkozással venni azon háttérbetételt, melyet a jelen országgyűléstől tapasztalniuk kellett. Nem emiitvén azt, hogy ezen mezővárosok törvénykezési költségei, ellenkezőleg mint a kir. városok törvénykezési költségei, csak részben kárpótoltattak; kiemelem azt: hogy az uj perrendtartás értelmében ezen mezővárosok legnagyobb része saját birtokbiróságától elüttetett, holott ezen mezővárosok egy része nagyobb birtokkal sőt népességgel is bir, mint egyes egész törvényhatóságok, s mint tíz-tizenöt királyi város együttvéve. Hasonló háttérbetételt látnak ezen mezővárosok azon törvényjavaslatban, mely a tisztelt ház előtt fekszik, melyben iparbiróságok a királyi városoknak megadatnak, a rendezetttanácsú mezővárosoktól azonban megvonatnak ; holott lehetetlen nem tudnia a t. kereskedelmi miniszter urnák, hogy, kivéve az ország fővárosát, többen ezen mezővárosok közül, különösen ipar és kereskedelem tekintetében oly színvonalon állanak, mint a királyi városok bármelyike. Ennélfogva oda terjed Czegléd mezőváros tanácsának és közgyűlésének kérelme, melyet szerencsém van bemutatni a t. háznak: hogy ezen ipartörvényjavaslatnak tárgyalásakor méltóztassék ezen körülményt figyelembe venni és az ipar-bíróságot a rendezett mezővárosokra is kiterjeszteni. (Helyeslés a ssélső bal oldalon.) Elnök: A kérvényi bizottsághoz utasittatik. P. Szathmáry Károly: T. képviselőház! Somogy megyébe kebelezett Barcs mezőváros több érdemes polgárának kérvényét van szerencsém benyújtani az iránt, hogy a leendő bírói szervezés alkalmával Barcson is első bíróság állíttassák fel. Indokolják kérelmöket főképen azzal, hogy több vasút összevágása által nevezetes emelkedést nyert. Elnök: A kérvényi -bizottsághoz utasittatik. Simonyi Lajos h.: T. ház! Az igen tisztelt közlekedési miniszter úrhoz akarok egy interpellátiót intézni az alföld-fiumei vasút teljes kiépítése tárgyában (Halljuk!) és ezen interpellatiómat a házszabályok határozata következtében igen röviden akarom indokolni. Az országgyűlés 1867-ik évi Julius 1-én hozott határozatában az alföld-fiumei vasutat kijelölte, mint olyat, melynek építését az ország érdekei első sorban követelik. A kormány azonban az országgyűlés ezen határozatának csak részben tevén eleget, a nagyvárad-eszéki vasútvonalra adott 14*
