Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,

Ülésnapok - 1869-77

424 77. országos ülés november 30. 1S69. kétségtelen a képviselőháznak azon joga, hogy a számadások átvizsgálási módozatait maga szabja meg; az is természetes és nem tagadható senki által, hogy a számvevőszék a számtani vizsgálat megtételére sokkal alkalmasabb, mint bármely bizottsága a háznak. így állván a kérdés, szükséges lesz megvizsgálni, hogy az előttünk fekvő módositványok közül melyik a legezélszerübb. Ghyczy Kálmán tiszt, képviselőtársunk nem akar egyebet, mint a pénzügyi bizottság, és épen, mert ugyanazt akarja, kívánja a pénzügyi bizottságot fölszólittatni arra, hogy a beadott, j a számvevőszék fölállításáról szóló törvényjavaslatot illetőleg véleményét terjeszsze a ház elé, mi, hiszem, külön utasítás nélkül is alkalmasint legközelebb meg fog történni. Justh t. barátom határozati javaslatát — mivel én is nevén szeretem nevezni a gyermeket — a pénzügyminiszter véleményének tekintem. Én ezen két eltérő indítvány közt elvi különbséget nem látok. Ugyanis a pénzügyi bizottság mit kivan ? Szigorú megvizsgálását a zárszámadásoknak. De kérdem: a pénzügyminiszter megtagadja-e azt ? Az egész különbség csak abban áll, hogy a pénzügyi bizottság azt kívánja, miszerint a zárszámadások a fölállítandó számvevőszék által vizsgáltassanak meg előbb számtanilag és tételek szerint, és terjesztessenek azután a parlament fölülvizsgálata alá. Nem tagadja senki, a t. pénzügyminiszter sem, hogy ez a rendszeres eljárás, és ez bizonyára, ha a számvevőszék föl lesz állítva, minálunk is ugy lesz, de nem is lehetne másképen. A pénzügyminiszter ur azonban jelenleg kivételesen azon nézetben van, hogy a zárszámadások tételek szerinti és parlamentális megvizsgálása eszközöltessék mindjárt, a számtani megvizsgálás pedig azután bizassék a fölállítandó számvevőszékre. Itt tehát, nézetem szerint, csak az jöhet tekintetbe: vajon ezen tételek szerinti parlamentális átvizsgálást a képviselőház bizottsága képes-e teljesíteni vagy nem, és vajon ez átvizsgálásnak ekkénti megosztása fölmenti-e legkevésbbé is a pénzügyminisztert a felelősség alól ? A mi az elsőt illeti, az előttem már igen helyesen bizonyittatott be, hogy egy 24 tételből álló zárszámadás átvizsgálása lehetséges; de ezt az 1848-ki törvény sem tartotta lehetetlennek, mert különben nem bízta volna az átvizsgálás összes teendőit épen a képviselőházra. Ha tehát már ezen tételek szerinti átvizsgálásra, mint többször hallottam említeni, bátorság szükséges: én részemről bocsánatot kérek, ha azt mondom, hogy vakmerőségnek tartom azt, egyes kiszakított tételek vagy egyes összefüggésben nem álló számok elősorolásával valamit számtanilag bizonyítani akarni, (Helyeslés jobb felől) valamint azt is, előre kimondani egy számadásra, mely meg sem lett vizsgálva, hogy az rósz, ós így előre is gyanút kelteni a közönségben azon számadások irányában; (Tetszés a jobb oldalon) sőt, mi több, megingatni a honpolgárok kebelében a bizalmat, az államvagyon lelkiismeretes kezelése iránt. (Élénk helyeslés a jobb oldalon; mozgás a bal oldalon.) Ez, szerintem, bizonyítékok, vagy legalább is igen alapos gyanuokok nélkül nem egyéb, mint morális békezavarás. (Zajos tetszés a jobb oldalon; mozgás a balon.) A másik kérdést, t. i. a felelősséget illetőd leg, igen meddőnek tartom azon állítást, hogy a tételek szerinti megvizsgálás elszakitáse által a számtani vizsgálattól, a pénzügyminiszter ur felelősségétől fölmentetik. Hiszen, t. ház, a pénzügyminiszternek valóságos parlamenti felelőssége csakis a tételek szerinti átvizsgálás, s csakis a parlamenti átvizsgálásnál van kérdésben, mig a számtani átvizsgálásnál a pénzügyminiszter csak azon anyagi felelősséggel tartozhatik, melylyel tartozik minden, bármely alapot kezelő államhivatalnok. De a netán előforduló számtani hibák nem is terhelhetik egyenesen a pénzügyminisztert, mert nem a pénzügyminiszter az, ki a fölszámitást teljesiti, nem a pénzügyminiszter az, ki a pénztárakat kezeli; ily hibák tehát csak a pénzügyminisztérium bármely közege által történhetnének, és ha előfordulnának, bizonyára a pénzügyminiszter ur teljesítené kötelességét, s az illető közegeket felelősségre vonná, illetőleg kártérítésre kötelezné. (Fölkiáltások jobb felől : Igaz! Ugy van! Mozgás a bal oldalon.) A mondottak után, t. ház, (Halljuk!) ki kell jelentenem, hogy én egész készséggel hozzájárultam volna a pénzügyi bizottság véleményéhez, ha a pénzügyminiszter ur ellenkező nézetet nem nyilvánított volna. (Nevetés a bal oldalon és fölkiáltás : Nagyon jó indokolás !) Tessék indokolásomat meghallgatni és azután nevetni! Én nem kutatom azon indokokat, melyeknél fogva a pénzügyminiszter ur szükségesnek látta, eltérő nézetet nyilvánítani; de bocsásson meg a t. pénzügyminiszter ur, én annak szükségét részemről át nem látom: mert a pénzügyminiszter ur, mint azon kormány tagja, mely a képviselőház többségének kifolyása, annak bizalmával is bír, bátran tovább viselhette volna néhány hónapig a múlt kezelésért való felelősséget; a gyanúsítások pedig számba nem vétethetnek oly állásban, mely állás a fejedelem és képviselőház többségének bizalmában gyökerezik, a gyanúsításokhoz pedig nagyon t. pénzügyminiszter ur hozzászokhatott már; különben gyanúsításoknak minden magyar pénzügyminiszter, és egyátalá-