Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,

Ülésnapok - 1869-57

57 országos Dlés október 25. 1869. 39 ják, mi a parlamentáris élet, olyannyira tudják, hogy a constitutionalismus elvével csaknem nuUificálták a monarchismus elvét; de azért nem ismernek ám el omnipotentiát a parlamenti többségben sem, hanem ismernek az angol emberek vele született jogokat, s ezek közt az önkormányzat szent jogát az egyénnél, az egyesülés szabadságában, a községben, a municipiumokban, melyekhez a parlamentnek nyúlni nem szabad, de a melyekhez nyúlni nem is mer, mert tudja, hogy a szabadságára féltékeny angol nép a parlamentáris omnipotentiát nem kevésb határozottsággal utasítaná a kellő korlátok közé, mint magát a királyi omnipotentiát azzal, a mit Anglia egykori lord-kanczellárja, a tudós Brougham királynéjának dedicált könyvében az ellenállás szent jogának nevez, és azt a szabadság egyedüli biztositékának nevezi. T. képviselő társaim! Ne odázzák tehát el e nagy sérelmi elveket tartalmazó kérdést, tűzzön ki a miniszter ur által adott válaszra, valamint az én interpellatióm tárgyalására időt, hogy ne mondhassák önökről, miszerint 1869-ben a parlamenti többség pártfogolta azon kormányt omnipoteDtiára való törekvésében, mely semmi eszköztől sem riad ott vissza, csak hogy hatalomban maradhasson. (Helyeslés hal felől.) Ha pedig e kérésemtől elüttetném, kijelentem, hogy beadandó leszek egy határozati javaslatot, melyben a felelős kormánynak Heves megye közönsége ellenében elkövetett ezen törvénytelen eljárása határozatilag roszaltassék. (Helyeslés hal felől.) Ennek folytán indítványozni fogom a kir. biztos megbüntettetését, és egy oly határozatot, mely a megsértetteknek elégtétel adatását és igazság kiszolgáltatását elrendelje. Es végre beadandó leszek még ezen ülésszak alatt egy törvényjavaslatot, mely hazánk megyei önkormányzatát kir. biztosok emissiója ellenében biztosítsa. (Helyeslés bal felől.) Es most zárom szavaimat azon kéréssel, hogy ez interpellátiómra adott feleletek tárgyalására a ház 120. §-a értelmében határnapot kitűzni méltóztassék. (Éljenzés bal felől.) Andrásy Gyula gr. miniszterelnök : T. ház! Egyátalában nem szándékom a szőnyegen lévő kérdés lényegéhez szólani. Az egyes kérdésekre, nézetem szerint, kimeritőleg felelt t. barátom, az igazságügyi miniszter. Nem szándékom az előttem szólott t. képviselőnek, a közjogi kérdéseket illető állításaira sem válaszolni, és pedig nem szándékom először azért, mert azt gondolom, hogy azoknak tüzetes tárgyalása nem a mai nap feladata ; másodszor, mert azt hiszem, hogy maga a t. képviselő ur, ki mint Heves megye bizottmányának egyik kitűnő tagja, aláirta és talán fogalmazta is ezen javaslatot, ha bensejeben nyu- I godtan meggondolja mindazokat, miket ama javaslatba foglalt, nem tartja azokat teljesen alaposaknak, de mindén esetre meg vagyok győződve arról, hogy egyátalában nem tartja alaposaknak a ház többsége, a ház maga, (Ugy van! jobbról; ellenmondás a szélső bal oldalon) és igya közjogi kérdésre nézve a feleletet szükségtelennek tartom, Azonban kénytelennek érzem magamat felelni, a t. képviselő ur azon kérdésére: miért nem válaszoltam én és miért válaszolt az igazságügyi miniszter \ (Halljuk!) Ennek oka egyszerűen az, hogy a t. képviselő ur még eddig soha senki által sem követett mód szerint intézett interpellatiót, hozzám, mint miniszterelnökhöz, a belügyminiszterhez, az igazságügyi miniszterhez és külön az összes kormányhoz, szóval egész complicatióját állította föl az interpellatióknak (Derültség jobb felől) s ugy látszik, azt várta, hogy mintegy orgonának sípjai, ugy szóljanak a kormány egyes tagjai, a szerint a mint ő billegtet. (Atalános elérik derültség.) En magam részerői csak arra vagyok bátor figyelmeztetni a t. képviselő urat, hogy az bizonyára igen érdekes lehetett volna, de egyátalában eltér a parlamentalis eljárástól, melyet egyébként, mint a t. képviselő ur ki is mondotta, Heves megyében nem vesznek olyan szigorúan. (Általános derültség.) A mi azt illeti: miért nem felelt a belügyi miniszteri arra nézve is szolgálhatok válaszszák (Halljuk.) Azért, mert az előbbeni belügyminiszter leköszönvén, az uj belügyminiszter, kit ő felsége kegyesen kinevezni méltóztatott, még eddig helyét nem foglalhatta el. Miután pedig az ő tárczája után leginkább van érdekelve igen t. barátom, az igazságügy miniszter ur, ő vette át a válasz adását. De a t. képviselő ur azt mondja, hogy azért bíztuk meg t. barátomat, az igazságügyminisztert, mert igen jeles jogtudor ós szónok. Ebben igaza van a t. képviselő urnák: ez is egyik oka volt. Megbíztuk azért, mert igen jeles jogtudornak és szónoknak tartjuk mi is, és meg voltunk győződve, hogy teljesen képes az igen t. képviselő ur finomságai, kitérései és néha-néha nagy mondásai irányában sikeresen működni, mit meg is tett. (Élénk derültség és éljenzés jobb felől.) Elnök: A házszabályok értelmében az lesz eldöntendő : vajon tudomásul veszi-e a t. ház a miniszter nyilatkozatát, vagy külön leendő tárgyalási időt tűz ki? (Felkiáltások: tudomásul veszszük!) Simonyi Ernő: T. ház! Én megvallom, hogy azt vártam volna a miniszter-elnöktől, a midőn az imént felszólalt, hogy Németh Albert képviselő urnák azon kérdésére nézve fog oyilat-