Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,

Ülésnapok - 1869-76

A 14. 76. országos iiles kor, midőn majd főszámvevőszék lesz, csak abban rejlik, hogy: most és addig, mig a számadások számtani megvizsgálását a főszámvevőszék teljesitendi, a számtani vizsgálat helyességéről továbbá is a kormány, akkor pedig a számtételek számtani összeállításának helyességéről a főszámszék lesz felelős. A számadások megvizsgálásának leglényegesebb része, nézetem szerint: az előirányzat és a valósággal befolyó államjövedelmek, a megszavazott és tényleg eszközölt államkiadások, az ezek közti aránynak, és a netalán előforduló eltéréseknek megvizsgálása és az eziránt! határozathozatal. Ennek teljesítése kötelességünk, s én ennek teljesítését a törvény értelme szerint kívánom. Midőn tehát a Justh József képviselőtársam javaslatát, mint törvényest és eorrectet elfogadom, nem habozom kijelenteni, hogy ezen határozati javaslat méltányos is. Nézetem szerint ugyanis a számadások beadásának terhével a vizsgálat követelésének joga is jár, és abban, hogy a pénzügyminiszter és a kormány, midőn a számadásokat bemutatja,absolutoriumot;kér, én magam részéről nem is ütközöm meg. Kéri ugyanis a számadások megvizsgálását, s teszi ezt azon hitben, hogy a ház megadja neki az absolutóriumot : mert én alkotmányos kormányt képzelni sem tudnék, mely nem azon hitben adná be a számadásokat, hogy absolutoriumot nyerjen. Igen t. Ghyczy Kálmán képviselőtársam igen érdekes adatokat sorolt elő azok részére, a kik nem azon hittel jöttek ezen házba, hogy Justh képviselő ur indítványát előre is elfogadják. Én megvallom, komoly gondolkodás után azon hittel jöttem a házba, hogy e javaslatot elfogadni fogom; mindazonáltal e számokat igen nagy érdekkel hallgattam, és meggyőződtem e számokból az iránt, hogy midőn t. képviselőtársam szokott lelkiismeretességével előre is megvizsgálta a számadásokat, e vizsgálatoknak megtétele szükséges, és meggyőződtem arról, hogy én magam a számok helyessége iránt véleményt a vizsgalat megtételéig nem mondhatok. Yárady t. képviselőtársam egy szójátékra alapította okoskodását, midőn azt mondja, hogy ezen javaslat ellenkezik a törvénynyel, a ház által hozott határozattal. Szerinte ugyanis a nagy bűn az, hogy az 1867-iki számadás nem neveztetik állami zárszámadásnak, hanem az állam bevételei és kiadásai közti kimutatásnak. Nézetem szerint, ámbár igen kevés különbség van zárszámadás- és bevétel és kiadások közti kimutatás közt, (Ellenmondás a bal oldalon) meg vagyok győződve, hogy 1867-ik évről, melynek egy részében az állam pénzügyeit a magyar kormány nem is kezelte, november 29. 1869. egy tökéletesen, a rendes viszonyok szempontjából megbírálható államzárszámadás a magyar kormány részéről be se adható. Zsedényi képviselő úrral ellenkező utakon a _ végezélban találkozom: ő nem akarja a törvényt nnlliflcálni, és azért a számadások megvizsgálását a főszámvevőszékhez utasítja; én, miután a törvényt nullificálni nem akarom, Justh képviselőtársam határozati javaslatát elfogadom. (Helyeslés a jobb oldalon.) Simonyi Lajos h.: T. ház ! Nem azért hivatott össze ez országgyűlés, nem azért választattunk meg mi ezen országgyűlés tagjaivá, hogy itt egyéni bizalmunkat vagy ibizalmatlanságunkat kövessük; hanem főkép azért, hogy szigorúan őrködjünk az ország vagyona felett, és hogy pontos és ezélszerü ellenőrzést gyakoroljunk az ország vagyona feletti számadásokra. Mert, nézetem szerint, bizalmatlansággal viseltetni egy át nem vizsgált számadás iránt, méltatlan gyanúsítás; mig ellenben bizalommal viseltetni egy át nem vizsgált számadás iránt indokolatlan könnyelműség. Azért itt nem bizalomról vagy bizalmatlanságról, hanem itt arról van szó, hogy kötelességet teljesítsünk, melyet az ország tőlünk megkíván, s ez az, hogy szigorú ellenőrzést gyakoroljunk az ország számadásai fölött. Elismerem, vannak időszakok a parlamenti életben, midőn az ellenzéknek az föladata, hogy nehézségeket gördítsen a kormány útjába, mely, nézete szerint, nem czélszerüen jár el; másrészt igaz. . . (Zaj.) Várjunk talán egy kissé mig az éhező urak eltávoznak . . . előfordulnak oly esetek is, melyekben a többség azon esetben, ha nem pártolja is a kormány eljárását, nem szói ellene, sőt az előterjesztést el is fogadja. De a jelen eset nem olyan: mert itt mind az ellenzéknek, mind a többségnek egyesülni kell, hogy az ország számadásai legszigorúbban, legpontosabban vizsgáltassanak meg, s csak ezek után adassék meg egy törvényczikk által fölmentése a minisztériumnak. A pénzügyminiszter urnák azon követelését, hogy az országgyűlés őt a befejezett számadások feletti felelősségtől mentse fel, jogosultnak tartom; de nem tartom méltányosnak sem jogosultnak azon követelését, mely azt annyira sürgeti, és pedig azért, mert a zárszámadások az év végével adattak be : tehát hogy az államszámvevőszék fel nem állott, annak maga a kormány az oka, s épen a kormány ebbeli késedelmezése kényszeritette egyik tagját az ellenzéknek, hogy az államszámvevőség fölállításáról törvényjavaslatot terjeszszen elő. Megvallom, nem tartom helyes eljárásnak a pénzügyminiszter részéről azt sem, hogy ő most, midőn a ház határozni készül arról, hogy az ál-