Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,
Ülésnapok - 1869-76
76. országos Ölés november 29. 1869. 409 áll a szótól; pedig tudjuk, hogy quí tacet, consentire videtur, és igy azt kellett gondolnom, hogy elfogadja a eensurát, mely a bizottság tagjait éri, ha a ház Justh József ur határozatát elfogadja. (Jobb felől föíkiátások: A dologra!) Különben mindenesetre lesz azon vigasztalása, ha nem védelmezi is a pénzügyi bizottság véleményét, hogy már a bizottságnak egy más tagja is elfogadta a eensurát, mert ez bevallotta, hogy a bizottság nem ért ahhoz, a mit reá bíztak, más embert kell oda választani. Bármi legyen, t. ház, e tekintetben a ház határozata, én megvallom, e dologban igen keveset változtatna. Olyan tényekről van szó itt, melyeket leszavazni, melyeket niajorizáhii nem lehet. Itt a kérdés az : a kétszer kettő négy-e, vagy nem? Azt százezer parlament, százezer majoritás sem fogja elhatározhatni, hogy az nem 4, hanem 3 vagy 5. Itt azonfelül az enyém- és tiedről, a közvagyonról van szó; és midőn arról van szó, hogy az ország vagyonával való sáfárkodások rendben vitettek-e vagy nem? akkor az egész ország annyira érdekelve van. hogy e részben csak egy lehet a törvényhozásnak határozata, ha az ország helyeslését meg akarja nyerni, csak egy lehet: mely a számok kérlelhetlen igazságával megegyez; és ha határozata a számokkal ellenkező fogna lenni, híjába fognás zázezer többség azt mondani, hogy a számadások rendben vannak, az ország nem fogja azt elhinni. Méltóztassanak megengedni, midőn ezen kérdéshez hozzá szólok — nekem nem szokásom sem éles, sem sértő kifejezést használni a házban, reménylem , most sem fogom azt tenni — hogy őszinteséggel szóljak 1 : mert a hol az ország vagyonáról van kérdés, elmondhatjuk azon kedélyesnémet közmondást: r da hört allé Gemüthlichkeit auf." T. ház! Mit mondanak azok. a kik pártolják Justh József ur határozati javaslatát? Hivatkoznak a törvényre, emlékeztetik az ellenzéket és különösen az ellenzéknek ezen részét, hogy ti 4S-asok vagytok és mégis a 48-ki törvények ellen akartok cselekedni! Fölolvasta a t. előttem szólott Máriássy Béla barátom az 1848-ki IV. törvényczikk 6. szakaszát; hivatkozott ezen szakaszra maga a miniszter is, fölolvasván azt a háznak tegnapelőtt mondott beszédében. Pedig ha az 1867-ki X. törvényezikket olvassuk, az igy kezdődik: „Az 1848-ki IV. törvényczikk 6. §-a következőkép módosittassék." Tehát ezen törvény következtében az 1848-iki IV-ik törvényczik 6. §-a többé nem létezik. (FölJciáMsol" jobbról: De a 37-ik!) Engedelmet kérek, az 1848 : III. t. ez. 3*7. §-a fenáll, tudom; de a miniszter ur, valamint Máriássy képviselőtársam is a IV-ik törvényczikk 6. §-ára hivatkozott: hivatkozott különösen annak indokolására, hogy KÉPV. n NAPLÓ!814m. meg kell szavazni a költségvetést, meg kell vizsgálni a számadásokat azonnal; mert előbb az országgyűlést eloszlatni nem szabad. En sajnálom, hogy ezen törvényczikk megváltoztattatott ; de hogy most, miután megváltoztattatott, épen azok, kik megváltoztatásában legkitűnőbb részt vettek, leginkább hivatkoznak rá: azt, megvallom, nem értem. (Derültség, tetszés a bal oldalon.) A mi a törvények tiszteletét illeti: e tekintetben én azt hiszem, hogy az ellenzék soha kötelességét elmulasztani nem fogja A miniszter ur tegnapelőtti beszédében azt mondja, hogy az mintegy taktika az ellenzék részéről. Lónyay Menyhért pénzügyminiszter : Nem mondtam! Simonyi Ernő: Ha méltóztatnak megengedni, felolvasom. (Olvassa:) „Engedje meg a t. ház, hogy Ghyczy Kálmán képviselő ur beszédére megjegyezzem, miszerint azon taktika, melyet követni látszik, igen jó taktika: mert egy ügy tárgyalásán k elhalasztására czólszerübb taktika nem is lehet.' stb. Megvallom, ezen vád a pénzügyminiszter urtól még csak nem is eredeti gondolat; ezt átvette az igazságügyminiszter ur yitatkozási modorából. (Derültség a bal oldalon.) 0 neki szokása elferdíteni és megfordítani azt, mit ellenfelei mondottak. (Tetszés bal felöl.) Hanem magára a kérdésre nézve: hiszen nem Ghyczy Kálmán, nem a külön véleményt benyújtott kisebbség mondja azt, hogy nem lehet a számadásokat megvizsgálni; hanem az egész pénzügyi bizottság egyhangúlag: tehát nem Ghyczy Kálmánt, nem az ellenzéket érheti azon szemrehányás, ha egyátalán szemrehányásnak helye van ; hanem azon pénzügyi bizottságot, melynek négy ötödét a jobb oldal legkitűnőbb pénzügyi eapacitásai képezik; (Tetszés a bal oldalon) a bizottsági külön véleményben csak egy indokkal, egy érvvel van több. Az egyik rész t. i. ezt mondja: az 1868-ki számadásokat megvizsgálni igy nem lehet, mert azokat előbb számvevőszék által kell átvizsgáltatni, a tételeket összehasonlítani stb.; a másik azt mondja: igaz, ezért is, de meg azért is, mert az 1867-ki zárszámadások még beadva nincsenek. Már most a miniszter ur azt mondja, hogy 1867-re tökéletes számadást beadni nem lehetett, mert a közös activakra nézve közte és a bécsi minisztérium között egyesség még nem jött létre. En azt hiszem, t. ház, hogy 1867-ről valakinek kell számolni, és azt hiszem, számolni annak kell, a ki az ország jövedelmeit és kiadásait kezelte ; ez pedig az év utóbbi tiz hónapjában a magyar miniszter volt. Ezen időszakra — de más időszakra is — mi, mint magyar ország52
