Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,

Ülésnapok - 1869-76

410 76. országos ülés november 29. 1869. gyűlés, a bécsi minisztériumtól vagy a bécsi főszámvevőszéktől számadást nem kívánhatunk. Ha kívánhatunk számadást valakitől, az csak a magyar miniszter lehet, ki egyedül felelős a magyar országgyűlésnek. Különben is mi a számadásoknak, minden számadásnak természete? Busz az igen egyszerű dolog. Igaz, hogy lehet uj systemák alapján a számadást oly bonyolultan előterjeszteni, hogy azt absolute nem lehet megérteni, ha nines az illetőnek vezérfonala, melynél fogva beláthat azon tömkelegbe, a melybe akár akarva , akár akaratlanul burkoltattak. Minden számtétel elemei abból állanak, hogy a bevételek ós kiadások pontosan egymás mellé helyezve mutattassanak ki. Minél egyszerűbb ezen kimutatás, annál tökéletesebb a számadás. Már most megeshetik, hogy azon bizonyos napon, p. az év utolsó napján , melyen a számadást bezárni akarjuk, a követelések mind be nem folytak még, és a tartozások még nem törlesztettek; és ezért oly számadásoknál *fenmarad mindig azon rovat: van az államnak ennyi bevétele, ennyi kiadása ; marad aetivája vagy passivája ennyi; ezen kivül van követelése ennyi, tartozása ennyi. Ezen elemekből készül a mérleg, és ez a legegyszerűbb. A mely számadás pedig nem redueálható ezen elemekre, az nem számadás. És én azt hiszem, 1867-ről is el lehet készíteni ezen számadást. Lónyay Menyhért pénzügyminiszter: Meg is van már! Simonyi Ernő: Mert az 1867-ki bevételeknek és kiadásoknak is be kell jegyezve lenni valahol. Ha az activumokra nézve megállapodás nem történhetett, oda valók a követelések és tartozások közé; de azon kimutatás, melyet a miniszter ur beadott, számadásnak nem tekinthető; (Jobb felől ellenmondás) azt hittem, nem fog kelleni visszajönni arra, hogy azon kimutatás, számadásnak, zárszámadásnak, mely után kiindulni lehetne, nem tekinthető, különösen akkor, ha az 1868-ki számadás megvizsgálását ezen alapon akarjuk eszközölni. Mert, már méltóztassanak megengedni, az minden esetre áll, hogy az 1868-ki számadásokba az 1867-ki (Jobb felől: Halljuk!) hitel-maradványok és az 1867-ki többletek vagy fogyatkozások át vannak véve : hogy 1867-ik évr-e szóló bevételek történtek és 1867-ben teljesitendett fizetések eszközöltettek 1868-ban is, ezek kimutatása és megvizsgálása nélkül tehát az 1868-ki számadással tisztába jönnünk lehetetlen. Ezt, ugy hittem, nem lesz már szükség megemlíteni azok után, miket oly remekül előadott Ghyczy képviselő ur. Ha tehát a miniszter urnák 1867-ről más számadása nincs, mint a melyet fölemlíteni méltóztatott, és mely az országgyűlési irományok közt talán 328. sz. a. foglaltatik, én, megvallom, ez oly ki nem elégítő resultatum, melyben a képviselőház soha sem fog megnyughatni. Ha más számadást nem várhatunk, én, megvallom, nem csak azon hét bátor férfit, hanem azon bátor parlamentet is szeretném látni, mely kimondaná a nemzet előtt, hogy ily számadással megelégszik. A miniszter ur most azt mondja, el kell fogadni Justh József határozati javaslatát, nem lehet elfogadni a pénzügyi bizottság véleményét, vagyis Ghyczy t. barátom által annak nyomán beadott határozati javaslatát: mert a ház kötelessége a törvényt teljesíteni, teljesíteni azon köteleséget, melyet a törvény egyenesen reá ró. Én szintén azon meggyőződésben voltam, hogy az országgyűlésnek az évi üléseket berekeszteni nem szabad, mielőtt a költségvetés megállapítva és a számadás megvizsgálva nincs; és e nézetből indulva ki. a múlt évben, midőn már csak öt nap volt hátra az országgyűlés életéből, decz. 5-én azon kérdést intéztem a miniszter úrhoz, hogy micsoda expedienst ajánl a háznak, hogy a törvény rendelete megtartassák, miután — ámbár akkor a költségvetés megszavazásával foglalkoztunk— az 1867-ki számadás még be nem adatott ? Akkor a miniszter ur azt felelte, hogy ez minden alap nélküli aggodalom, hogy én külföldön utaztam, midőn ö az 1867-re szóló számadást minden mellékletével együtt a háznak beterjesztette. (Ellenmondás jobb felől.) Méltóztassanak a naplót megnézni, tökéletesen ugy van, mint mondom. Akkor tehát elegendőnek tartotta a miniszter ur azt, hogy beterjesztette a háznak a számadást : vajon a számadás zárszámadás-e? vajon megvizsgáltatott-e, vagy nem ? az benne aggodalmat nem ébresztett; az sem, hogy a ház e számadás rögtöni megvizsgálása és a fölötti határozathozatal nélkül átmegy a jövő évre, és bezárja üléseit, akkor, midőn alkotmányos jogai és kötelességei legfontosabbikát még nem ugy teljesitte, mint azt a törvény teljesíteni rendeli. Azt mondja a miniszter ur — és én megvallom, bizonyos tekintetben figyelmet érdemel ebbeli felszólalása — hogy ha volt valaha kormány, mely maga számára jogosan és méltányosan igényelhette azt, hogy az átmeneti korszak nehézségeivel szemben, minden tárgy elintézésénél nem valami képzelt legjobb, hanem a létező viszonyok vétessenek tekintetbe, — azt bizonyára a jelenlegi kormány követelheti magának ; azután elmondja azon nehézségeket, melyekbe ejtette a,z átmenetet azon 18 évi kormányzat, mely megelőzte a magyar minisztérium megalkotását. Én részemről igen szívesen vagyok hajlandó az átmeneti korszak nehézségei méltánylására ; de ugy hi-