Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,

Ülésnapok - 1869-76

408 76, országos Ülés november 29. 1869. korlatnak alapja és legnagyobb biztosíték a azévi államköltségvetés megállapítása, és az ekként megállapított költségvetés szerint az elmúlt évekről adott részletes számadásnak a törvényhozás elé terjesztése és annak megbirálása. Igen helyesen jegyezte meg a miniszter ur akkor: hogy ezen jog nélkül az alkotmányosság nem is elegendő támasza a polgári szabadságnak, hogy tebát a polgári szabadság fő támasza a költségvetés és a számadás megvizsgálásában, illetőleg megállapításában fekszik. Én is a költségvetés megállapítását s a számadás megvizsgálását minden parlament legfontosabb, legkitűnőbb jogai és kötelességei közé sorozandónak tartom. Más most a minisztérium benyújtotta a költségvetést is az 1870-ik évre, és benyújtotta a zárszámadást az 1868-ik évre, fölkérvén a házat, hogy az 1848-ki III. törvényezikk 37. §-a s az 1868-ki X. törvényezikk szerint kötelességszerűen vegye azt tárgyalás alá. A t. háznak azon ügykezelési rendje van, hogy a pénzügyekre vonatkozó miniszteri előterjesztéseket reudesen a 15 tagból álló pénzügyi bizottsághoz küldi át. Ezen pénzügyi bizottság, a mint az óta hallottuk, nem többséggel, hanem egyhangúlag kimondotta azt , hogy az 1868-ik évről beterjesztett zárszámadást azon alakban, melyben az hozzá küldetett, meg nem vizsgálhatja. A múlt napokban hallottuk Gajzágó Salamon t. képviselő úrtól, milyen elvekből indul ki a t. ház többsége a bizottságok alakításánál. 0 egyenesen kimondotta a ház előtt, hogy a többség ugy jár el, hogy oly bizottság alakittassék mindenkor és mindenben, mely egyenesen a többség nézetét fogja tolmácsolni. Hogy pedig a pénzügjn bizottság alakításában e részben nem járt el a többség más szempontból, mutatja az, hogy a jobb oldalról 12, a baloldalról csak 3 tag választatott ; annyira kívánták tehát, hogy e bizottságban a többség nézetei nyerjenek kifejezést, hogy háromannyi . . . (Fölhiáltások: Négyarmyi!) vagy tehát négyannyi jobboldali képviselőt választottak bele, mint baloldalit, ámbár meg fogja engedni t. Gajzágó Salamon képviselő ur, sőt hiszem, Lónyay miniszter ur sem fogja tagadni, hogy ezen számarány nem képviseli az ellenzék állását a házban. Ha tehát a bizottság így alakult s az egyhangúlag valami megállapodásra jön, azt okvetlenül ugy kell tekinteni, mint az országgyűlés többsége nézetének kifejezését. S ezen kifejezés abban öszpontosul, hogy e számadásokat az országgyűlésnek azon formában, melyben hozzá benyujtattak, megvizsgálni nem lehet. A külön vélemény, mely a pénzügyi bizottság kisebbsége által beadatott, csak is abban különbözik, hogy egy motívummal többet hoz fel arra, hogy az ugy van; de a határozat lényegére nézve egyhangú volt : arra nézve külön vélemény nem volt. Midőn azonban e határozat a t. ház elé hozatik, a pénzügyminiszter ur és néhány más barátja azt találja, hogy ezen véleményt elfogadni annyit tenne, mint bizalmatlanságot szavazni a miniszternek. En megvallom, midőn valamely bizottság , mely a többség kifejezését képviseli, egyhangúlag azt mondja, hogy 4 oly formában teljesítette egyik legfontosabb teendőjét a minisztérium, hogy az hasznavehétlen, hogy bizony az sok bizalmat nem árul el. De mit tesz ennek ellenében a pénzügyminiszter? megjegyzem, hogy ebben a dologban egyetértek a pénzügyminiszter úrral, hogy itt nem a pénzügyminiszter maga, hanem az összes minisztérium van érdekelve, mert minden költségvetési és számadási kérdésnél, parlamenti fölfogás szerint, az összes minisztérium van kérdésben és áll a parlament bírósága előtt. Mit tesz tehát a pénzügyminiszter ur és a minisztérium

1

? Mert méltóztassanak megengedni, én Justh József képviselő ur határozati javaslatát másnak nem tekinthetem, mint a kormánynak, a minisztériumnak javaslatát. . . . Justh József: Kereken tagadom! Simonyi Ernő : . . . csakhogy a minisztérium azt hitte, sokkal jobban jön ki, és ildomosabb lesz, hogy ha nem valamelyik miniszter maga, hanem az azt támogató párt egy kitűnőbb tagja fogja az indítványt előterjeszteni. Mit foglal magában ez indítvány? Abban fölhívja a minisztérium, és illetőleg pártjának egyik kitűzött tagja a házat, hogy megfordítva a fegyvernek élét, szavazzon bizalmatlanságot a pénzügyi bizottságnak, (Fölkiáltások jobb felől: Nem áll!) hogy mondja ki: e 15 férfiú, kiket a többség, tizenkettőt jobb oldalról, hármat a bal oldalról, a ház legkitűnőbb financzialis capacitásai közül kiszemelt, nem ért a dologhoz, hanem tud most a többség hét más embert, (Bal felől derültség) a kiket azóta fedeztek föl a pártnál, a kik majd a munkát tökéletesen képesek teljesíteni. Megvallom, miután hallottam, hogy a pénzügyi bizottságnak a Imz elé terjesztett jelentése egyhangúlag jött létre, és senkinek sem volt ellene kifogása, mindinkább csodálkozom azon, hogy ezen bizottságnak előadója, Kautz Gyula ur ezen megrovást, ezen bizalmatlansági szavazatot elfogadja, a nélkül, hogy arra csak észrevételt is tenne. Kautz Gyula: El vagyok tiltva! Majd zárszóm lesz ! (Bal felől derültség.) Simonyi Ernő: Igen fogok örülni, ha a vita végén fogja a bizottság álláspontját védelmezni ; de a vita elején azt monda, hogy el-