Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,

Ülésnapok - 1869-76

408 76, országos Ülés november 29. 1869. korlatnak alapja és legnagyobb biztosíték a azévi államköltségvetés megállapítása, és az ekként megállapított költségvetés szerint az elmúlt évekről adott részletes számadásnak a törvény­hozás elé terjesztése és annak megbirálása. Igen helyesen jegyezte meg a miniszter ur akkor: hogy ezen jog nélkül az alkotmányosság nem is elegendő támasza a polgári szabadság­nak, hogy tebát a polgári szabadság fő támasza a költségvetés és a számadás megvizsgálásában, il­letőleg megállapításában fekszik. Én is a költ­ségvetés megállapítását s a számadás megvizsgá­lását minden parlament legfontosabb, legkitűnőbb jogai és kötelességei közé sorozandónak tartom. Más most a minisztérium benyújtotta a költség­vetést is az 1870-ik évre, és benyújtotta a zár­számadást az 1868-ik évre, fölkérvén a házat, hogy az 1848-ki III. törvényezikk 37. §-a s az 1868-ki X. törvényezikk szerint kötelességszerűen vegye azt tárgyalás alá. A t. háznak azon ügykezelési rendje van, hogy a pénzügyekre vonatkozó miniszteri előter­jesztéseket reudesen a 15 tagból álló pénzügyi bizottsághoz küldi át. Ezen pénzügyi bizottság, a mint az óta hallottuk, nem többséggel, ha­nem egyhangúlag kimondotta azt , hogy az 1868-ik évről beterjesztett zárszámadást azon alakban, melyben az hozzá küldetett, meg nem vizsgálhatja. A múlt napokban hallottuk Gajzágó Salamon t. képviselő úrtól, milyen elvekből indul ki a t. ház többsége a bizottságok alakításánál. 0 egyenesen kimondotta a ház előtt, hogy a többség ugy jár el, hogy oly bizottság alakittassék mindenkor és mindenben, mely egyenesen a többség néze­tét fogja tolmácsolni. Hogy pedig a pénzügjn bi­zottság alakításában e részben nem járt el a többség más szempontból, mutatja az, hogy a jobb oldalról 12, a baloldalról csak 3 tag válasz­tatott ; annyira kívánták tehát, hogy e bizott­ságban a többség nézetei nyerjenek kifejezést, hogy háromannyi . . . (Fölhiáltások: Négyarmyi!) vagy tehát négyannyi jobboldali képviselőt válasz­tottak bele, mint baloldalit, ámbár meg fogja en­gedni t. Gajzágó Salamon képviselő ur, sőt hi­szem, Lónyay miniszter ur sem fogja tagadni, hogy ezen számarány nem képviseli az ellenzék állását a házban. Ha tehát a bizottság így alakult s az egy­hangúlag valami megállapodásra jön, azt okvet­lenül ugy kell tekinteni, mint az országgyűlés többsége nézetének kifejezését. S ezen kifejezés abban öszpontosul, hogy e számadásokat az or­szággyűlésnek azon formában, melyben hozzá be­nyujtattak, megvizsgálni nem lehet. A külön vélemény, mely a pénzügyi bizottság kisebbsége által beadatott, csak is abban különbözik, hogy egy motívummal többet hoz fel arra, hogy az ugy van; de a határozat lényegére nézve egyhangú volt : arra nézve külön vélemény nem volt. Midőn azonban e határozat a t. ház elé ho­zatik, a pénzügyminiszter ur és néhány más ba­rátja azt találja, hogy ezen véleményt elfogadni annyit tenne, mint bizalmatlanságot szavazni a miniszternek. En megvallom, midőn valamely bi­zottság , mely a többség kifejezését képviseli, egyhangúlag azt mondja, hogy 4 oly formában tel­jesítette egyik legfontosabb teendőjét a miniszté­rium, hogy az hasznavehétlen, hogy bizony az sok bizalmat nem árul el. De mit tesz ennek el­lenében a pénzügyminiszter? megjegyzem, hogy ebben a dologban egyetértek a pénzügyminisz­ter úrral, hogy itt nem a pénzügyminiszter maga, hanem az összes minisztérium van érdekelve, mert minden költségvetési és számadási kérdés­nél, parlamenti fölfogás szerint, az összes mi­nisztérium van kérdésben és áll a parlament bí­rósága előtt. Mit tesz tehát a pénzügyminiszter ur és a minisztérium 1 ? Mert méltóztassanak megengedni, én Justh József képviselő ur határozati javaslatát másnak nem tekinthetem, mint a kormánynak, a minisztériumnak javaslatát. . . . Justh József: Kereken tagadom! Simonyi Ernő : . . . csakhogy a mi­nisztérium azt hitte, sokkal jobban jön ki, és ildomosabb lesz, hogy ha nem valamelyik mi­niszter maga, hanem az azt támogató párt egy kitűnőbb tagja fogja az indítványt előter­jeszteni. Mit foglal magában ez indítvány? Ab­ban fölhívja a minisztérium, és illetőleg pártjá­nak egyik kitűzött tagja a házat, hogy meg­fordítva a fegyvernek élét, szavazzon bizalmat­lanságot a pénzügyi bizottságnak, (Fölkiáltások jobb felől: Nem áll!) hogy mondja ki: e 15 fér­fiú, kiket a többség, tizenkettőt jobb oldalról, hár­mat a bal oldalról, a ház legkitűnőbb financzialis capacitásai közül kiszemelt, nem ért a dologhoz, hanem tud most a többség hét más embert, (Bal felől derültség) a kiket azóta fedeztek föl a pártnál, a kik majd a munkát tökéletesen ké­pesek teljesíteni. Megvallom, miután hallottam, hogy a pénzügyi bizottságnak a Imz elé terjesz­tett jelentése egyhangúlag jött létre, és senkinek sem volt ellene kifogása, mindinkább csodálko­zom azon, hogy ezen bizottságnak előadója, Kautz Gyula ur ezen megrovást, ezen bizalmat­lansági szavazatot elfogadja, a nélkül, hogy arra csak észrevételt is tenne. Kautz Gyula: El vagyok tiltva! Majd zárszóm lesz ! (Bal felől derültség.) Simonyi Ernő: Igen fogok örülni, ha a vita végén fogja a bizottság álláspontját vé­delmezni ; de a vita elején azt monda, hogy el-

Next

/
Thumbnails
Contents