Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,

Ülésnapok - 1869-76

76. országos ülés november 29. 1869. 407 lett legyen az akár helyeslő, akár nem, tőlem megtagadta. (Élénk föíkiáltásóh a jobb oldaton: Nem akarjuk megtagadni! Nagy saj, nyugtalanság.) Mert ha azt nyilvánította volna a ház többsége, hogy helytelenül jártam el, én magam róttam volna meg magamat, mint azt nem egy izben tevém, midőn hibáztam, és most is ezen esetben, ha az lett volna kérdésemre a ház válasza, hogy nem helyesli eljárásomat, kimondottam volna, hogy a többség nézete szerint nem helyes az elnök nézete; de az fáj, hogy nem tudom kimondani, helyesen jártam-e el, vagy nem? (Fölkiáltások: Szavazzunk téliát! Miért nem szavaztunk már! Tartós zaj. Elnök csenget.) A ház egy része napirendet kért, én engedtem ebben is; de, megvallom, ily eljárással nem leszek képes a nyugalmat és csendességet a házban föntartani. íme méltóztassanak venni: tán az én kimondásom ezen egész vitát megszüntette volna; s már most Máriássy képviselő ur személyes visszatorlásra kér szót: kérdem, lehet-e ezt tőle megtagadni, ha Zsedényi képviselő urnák joga volt, szerintem alaptalanul, fölszólalni? (Leül. Fóíkiáltások : Lehet! Nem lehet! Halljuk a kérdést ! Hosszasan tartó zaj.) Somossy Ignácz: T. ház! A fenforgó kérdés olyan, mely nem csupán Zsedényi képviselő személyét magát illeti, hanem érdekel minden képviselőt. A kérdés az, lehet-e valakit a ház szine előtt renegátnak keresztelni? (Élénk ellenmondások. Zaj. Fölkiáltások: Nem volt arról szó! Elnök csenget.) Másodszor pedig az a kérdés, ha valaki ezt teszi, köteles-e ezt indokolni, vagy nem? Miután a t. ház szine előtt megtörtént, és Zsedényi képviselő ur, ki, köztudomás szerint, a jobb oldalhoz tartozik, minden indokolás nélkül politikai renegátnak kereszteltetett, (Élénk ellenmondások. Zaj. Elnök csenget.) szerintem méltán tehette a ház előtt azon figyelmeztetést, hogy ha ez ő rá illik, akkor illik az egész bizottságra is. Bátorkodom kérdezni : ha ama nyilatkozat Zsedényi úrra nézve, ki az összes bizottsággal egy értelemben nyilatkozott, nem sértés: nem tehette volna-e Zsedényi azon viszonzást, hogy ama képviselő egy újonnan született jobboldali egyéniség? (Helyeslés bal felől. Hosszas zaj.) En, t. ház, őszintén megvallom, az én személyes fölfogásom szerint . . . (Nagy zaj. Fölkiáltások: Mi jogon beszél ? Napirendre! Az egész beszéd szabályellenes !) Kallay Ödön: Térjünk át a napirendre! (Helyeslés. Nagy zaj.) Gajzágó Salamon: A házszabályokra kívánok hivatkozni, és különösen arra, hogy e házban semmi sem mondathatik ki, mint a ház határozata, mindaddig, mig a szavazás meg nem tőrtént, vagy a ház egyhangú beleegyezésével jóvá nem hagyatott. Ennek következtében az

f

' hogy a t. elnök helyesen mondta-e, hogy Zsedényi ur a szabályokkal visszaélt, midőn szólt, vagy ezzel ellenkezőleg az, hogy Zsedényi ur csak jogával élt, még nincs eldöntve, s csak akkor fog eldöntetni, ha az elnök föl fogja szólítani f

a t. házat szavazásra s a dolog szavaj zás utján eldöntetik. (Helyeslés némelyek részéről. Nagy zaj.) Zichy Nándor gr.: En is a szabályokhoz kívánok szólani. Én azt hiszem, t. ház, hogy tárgyalásainkat higgadtsággal folytatni egyik fő postulatuma a házszabályoknak. Az elnöknek a házszabályok értelmében joga van megjegyzéseket tenni, sőt azt is mondhatja, hogy kéri a képviselőt, hogy eme vagy ama nyilatkozatának vessen véget, mert a házszabály szerint nincsen joga ahhoz ; hanem azt hiszem, e megjegyzést szükségtelen, midőn a dologtól semmi további eredmény nem várható, az által kiékelni, hogy a ház egyszersmind nyilatkozzék és határozzon az elnök kijelentésére nézve. Azon eljárás indokoltságát a házszabályokban nem látom, mely szerint a ház ezen egyszerű megjegyzést a roszalás jellegével ruházza föl. Azt hiszem, mellőzzük a kérdés föltételét és térjünk napirendre. (Helyeslés.) Elnök : Tehát áttérünk a napirendre. Simonyi Ernő: T. képviselőház! Azon zajos jelenet után, mely épen megelőzte felszólalásomat, engedje meg a t. ház, hogy nem osztozva a t. ház legnagyobb részének izgatottságában, én azon nyugodtsággal szóljak a tárgyhoz, melyet fontossága megérdemel. Azon szokatlan helyzetben is vagyok, hogy épen oly szónok után kell felszólalnom, a ki azon oldalról szólva, melyen én magam is ülök, az ezen oldalon vallott nézetekkel tökéletesen ellenkező nézeteket fejtett ki. Nem fogok azoknak czáfolatába bocsátkozni, csak a mennyiben valami ujat tartalmaznak s eltérnek azoktól a mik már részint a miniszter ur, részint pedig mások által eddig felhozattak; hanem csak constatálom, hogy az én t. barátom Máriássy, a ki közjogi kérdésekben mindig velem együtt szavazott, ezen kérdésben nem azon szempontból indult ki, mint én, és nem is azon pártnézetet képviselte a pénzügyi bizottságban, a melybe a 48-as párt részéről választatott. Ezeket, ugy hiszem, constatálni magamnak és elvbarátaimnak tartoztam, és ezen rövid előzmenj után áttérek magára a tárgyra. A pénzügyminiszter, midőn októberben benyújtotta a költségvetést és az 1868-ról szóló zárszámadásokat, igen helyesen jegyezte meg beszéde elején, hogy az alkotmányos jogok legfontosbika, sőt—lehet mondani — minden alkotmányos joggy a-