Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,

Ülésnapok - 1869-57

38 57. országos ülés október 25, 1869. semmi befolyása nem lehetett és igy e kérdés ide nem is alkalmazható. (Helyeslés balról.) Nem szándékom önök szives türelmökkel visszaélni (Halljuk! balról); hanem még egyet mondok a kormánynak. (Halljuk!) Mióta Magyarország kormányát átvették önök uraim, bár nem tőrtént még soha, most az egyszer megtehetnék „pour la rarete du fait" s azt mondhatnák: bizony hiba történt itt, a kir. biztos is ember, o is hibázhatott; és ezt érteném és rendén is volna De hogy az igazságügyminiszter ur a kir. biztosnak minden törvénytelenségét és visszaélését infallibilisnak és eorrectnek akarja elhitetni, azt távolról sem képzelhettem s felfogai képes nem vagyok. Mindezekre majd pontról pontra visszatérendek, ha és mikor ezt idő és alkalom engedni fogja; de czéltalan is lenne az apróbb részletekbe bocsátkoznom: mert helyzetünk hasonló volna ahoz, mintha közöttem és az igazságügyminiszter közé egy pókhálót bocsátanának le a végre, hogy az apró legyeket benne megfoghassuk, miglen azt a nagy dongók tetszésükre keresztül üthetik. (Derültség.) Ezeket tehát most mellőzve, áttérek már mterpellatióm azon részére, melyet az igazságügyminiszter úrhoz intéztem. Miért nem méltóztatott arra felelni: hogyan lehetett a praxis curialis mellőztével innét Pestről egy kir. táblai birót expediálni a végre, hogy ő felségsértést és hűtelenséget nyomozzon, midőn erre az esetre nézve törvényeink a fori competentiát határozottan kijelölik ? Csak annyit méltóztatott mondani, hogy mindezekre nézve a vizsgálat még folyamatban van. Engedjen meg az igazságügyminiszter ur! de ismét roszul van informálva, mert a vizsgálat nem folyik többé, de hát még mire is folytattathatnék az, mikor már 10 hónap óta vizsgáinak és semmi eredményt felmutatni nem képesek. Vizsgálatot tartott Rozgonyi Bertalan februártól áprilisig, és épen a követválasztások utáni napon távozott el. Vizsgálatot tartott volna Ángyai Pál is. (Felkiáltások balról: A kir. ügyész!) Nem kir. ügyész, hanem a kir. ügyész prókátora, fiséi regii advoeatus. (Derültség.) Erről csak anynyit tudok, hogy szeretett Egerben lenni, hogy ott hallgathatta: miként nő ott a fű, és valószínűleg igen jó emlékeket hozott haza vissza Pestre. De hogy ő neki sikerült volna Heves megyében elkövetett hűtlenséget vagy felségsértést kisütni, azt mereven tagadom és visszautasítom. Azért tehát komolyan kérdést teszek az igazságűgyminiszterhez : mi az hát már voltaképen, a mit Angyal Pál urnák kiinquirálni sikerülhetett ? Hiszen ez az ur lement májusban, ma pedig már októbert irunk; ha tehát Heves megye felségsértést és hűtlenséget követett el, itt az inkriminált nyomtatvány száz meg száz példánya, és ezt Angyal Pál fél év alatt kisütni nem tudja, mozdítsa el őt hivatalától, ha még e csekélységet sem volt képes constatálni. (Helyeslés bal felöl.) Horvát Boldizsár igazságügyminiszter: Nincs jogom hozzá! Németh Albert : ... és ha nincs semmi a dologban, ne zaklattassa tovább Heves megyét és annak hű fiait. Es ha az általa felhozott vádak mind igazak, akkor már én vádolom az ország színe előtt hivatalos mulasztással, hogy eltűrhette, miképen még bekövetkezhessek azaz idő is,hogy itt a képviselőházban felemelhesse szavát egy olyan ember mint én, a ki 10 hónap óta felségsértést és hűtelenséget követett el a koronás király személye ellen nem csak, de azt Heves megye termeiben palám publice proclamálni és végzéssé emeltetni merészkedett. (Igaz! bal felől) Itt állok tehát és miért nem bir engemet lesújtani ékesszólásának egy hatalmas villáma? (Helyeslés balról, derültség.) De mivel mindezekből semmi sincsen, megvallom, inkább azt vártam volna az igazságügyminiszter úrtól, hogy azt mondotta volna: bizony uraim, itt hibák történtek; hibázott Péter is, Pál is, én is hibáztam, más is, béküljünk ki és vessünk fátyolt a multakra. De ez mind nem történik; hanem elodázza a kérdést és szokott ékesszólásával egy nagy syllogismust kanyarított bebizonyítására annak, hogy ő maga e részben nem tehet semmit, a fiscus kezében van az egész dolog, s valóban juxta regulás artis megdemonstrálta, valamint Whattley egykor, hogy Napóleon le grand soha nem is existált, hogy itt még voltaképen semmit sem lehet tudni ki a fiscustól, tehát ő sem tud róla semmit, hanem várakozzunk türelemmel, mert: Geduld bringt Rosen! Mindezeknek constatáltatása megkívánja, hogy ez ügy a nyilvánosság ítélő széke elé hozassák, s azért kérem a képviselőházat, hogy ezen nagy fontosságú ügynek tárgyalására határnapot kitűzni méltóztassanak. (Jobbról: Nem lehet!) Ha ezt a t. képviselőház megtagadná, agyonütné vele a parlament szabadságát s megsemmisítené a parlamentális élet alapelveit. Sokszor hallottam e teremben Anglia példájára hivatkozni, bár követné felelős kormányunk is a törvények megtartásában Anglia példáját (Helyeslés balról) és bár követhetnők mindannyian Anglia magasztos példáját a törvények iránti tiszteletben (Igaz! balról) önfeláldozó készséggel és lelkesültséggel azoknak feltartásában. Az angolok tudják mi a parlament, azok tud-