Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,

Ülésnapok - 1869-57

57. országot ölés védelmében tovább: mert hiszen a tárgyalás alkalmával úgy is leszen alkalmam minden állítását tüzetesebben megczáfolni; most még csak egyet kell megemlítenem. Föl méltóztatik vetni Heves megyének és bűnül felróni azt, hogy e határozatban ő felsége szent és sérthetetlen személyét is érintve meg, vádolja a magyar királyt arról, hogy Magyarországot az öszbirodalomba befoglalva a czimkérdésben kiadott rendeletben, az osztrák-magyar birodalom elnevezésben absorbeálja! (Balról: Igaz!) S ez által meg van sértve azon parlamentáris alapelv, mely a fejedelem személyét a politikai párttusák fölé emeli. Méltóztassanak megengedni, de én csak most ősmerek rá, ós most látom, hogy mind a miniszteri tanácsból kelt rendelet, mind pedig a királyi leirat az igazságügyminiszter ur kalamussa alól került ki: (Derültség a baloldalon) mert —expressa docent — mindezek szóról szóra igy foglaltatnak a két okmányban is. De kérdem már most, vajon mindezeket mondani nem szabad-e és mindezek nem úgy állanak-ei és mindezeknek jogos és igaz kifejezése által mi sértés követtetik el ő felsége a király személye ellen? Ki van mondva, hogy a magyar országgyűlés által eddig kizárólag gyakorlott ama sarkalatos joga, s nemzeti lételünk alap-feltétele, mely szerint had- és pénzügyei felett kizárólag maga a nemzet rendelkezett, feladva lön a közösügyes törvények által — melyek azt a delegátióknak, és egy idegen közös minisztériumnak a rendelkezése alá bocsátották. Ezt a törvényhozás cselekedte. Ki van mondva, hogy ő felsége a magyar király legújabb intézkedése által édes hazánk a czimkérdésben, az osztrák-magyar monarchia elnevezésben bekebeleztetik és igy állami önállósága az öszbirodalmi czimben absorbeáltatik. Ezt is a törvényhozás cselekedte: mert hiszen ő felségének a közősügyi törvények által a külügyekre nézve oly rendelkezést biztosított, melyért a közös külügyminisztert feleletre vonni nem is lehet. Ha tehát ő felsége a koronás király letett esküje szerint e törvényeket alkalmazásba veszi, és ezt, mint tudjuk, a miniszterelnök ellenjegyzése mellett is tette: hol van ennek felemlitésében sértés a királyi személy ellen? Azt tehát, hogy egy törvényhatóság e tények felett sajnálkozását s fájdalmát kijelenti, én felségsértésül el nem ismerem, de fel sem foghatom. (Helyeslés a bal oldalon.) A következő pontban pedig az mondatik : e három tétel tagadhatlan bizonyítékai annak etb., és e szerint e három sajgó sérelme a gyászos vívmányoknak egyedül a törvényhozásnak, és nem ő felsége önkényének tulajdonittatik. október 25. 1869. 37 De lejebb is szállítja azután az igazságügyminiszter a felségsértési vádat arra: hogy a parlamentalis illem s azon alapelvbe ütköző a jelzett megyei határozat, mely a fejedelem személyét a politikai párttusák fölé emeli. Hiszen e szerint ő felsége személyét megsértette maga a miniszterelnök és megsértette Simonyi Ernő barátom is, mikor a válaszfelirati vita alkalmával mindketten felemlítették, az első cselekvőleg beszélve ő felsége személyében, az utóbbi pedig az által, hogy figyelmeztette a miniszterelnököt ezen téves modorára; azonban mind a ketten az igazságügyminiszter szerint hibásak azért, hogy a fejedelem személye felett vitára kelni merészkedtek. Lehet, hogy Heves megye e részben megsértette a parlamentalis illemet; de hiszen tudtommal erről szabályok a megyei gyűlésen még ily snsceptibilitással nem is léteznek, és azok felett nem is a királyi fiscus, hanem az elnök kötelessége őrködni. A mi a miniszteri tanács által kibocsátott azon rendeletet illeti, hogy a decz. 14-diki határozatát Heves megye feltétlenül és azonnal vonja vissza és semmisítse meg: arra nézve világosan szól az 1723. LVIII-dik törvényczikk, mely azt rendeli: Comitatuum congregationum conclusa nec per supremos aut vicecomites, nec per alios quoscunque immutabuntur. Csodálom , hogyan lehet épen Horvát Boldizsár igazságügyminiszter urnák épen magának e rendeletet védelmezni, sőt azt mondani, hogy a megye ennél még tovább ment a makacsság és ellenszegülés terén, mert a kormány rendelete ellenére, a törvénytelen végzést továbbá is feltartotta, és a kormány intézkedését félredobta. Tessék megengedni, de most ismételnem kell, hogy tévesen méltóztatik informálva lenni. Mert a megyei bizottmány egy tiszteletteljes feliratban felvilágosítani rendelte a magas kormányt az annyiszor emiitett határozat téves magyarázatáról, és ennek indokait alaposan egy feliratban elősorolta; de már akkor ott volt ám a főispáni helytartónál — valamint a római pápánál in petto a kardinalis-süveg — a királyi biztos kucsmája is készen, és másnap reggelén a királyi biztost kinevező rescriptumot fel is olvastatta és a gyűlést feloszlatta. Ezen állitásom valóságát bizonyítja azon körülmény, hogy a minisztertanács emiitett leirata deczember 30-ról kelt, a kir. rescriptum pedig Bécsben decz. 31-én íratott alá; már pedig Egerből Bécsbe telegrafirozni lehet, de 24 óra alatt az aktákat Bécsből Egerbe lehozatni teljes lehetetlen volt. Hogy mennyiben engedelmeskedett tehát a megye a kormánynak vagy menynyiben nem, annak a kir. biztos kinevezésére