Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,
Ülésnapok - 1869-76
76. országos Ülés november 29. 1869. 395 a kezdet nehézségeivel, most, midőn a budget zárszámadásának megvizsgálásáról van szó, most a kezdet nehézségeivel megalkudni nem akarunk, pedig, az én felfogásom szerint, a dolog egészen hasonló. Midőn a múlt országgyűlés a budgetet tárgyalta, mi módon történt az? ugy, hogy az 1867-ki budgetre csak átalános meghatalmazást adott. Miért? Mert a kezdet nehézségei állottak útban. Az 1868-ki budgetet csak fővonalaiban szavazta meg, miért ? mert a kezdet nehézségei még szintén ott voltak. Az 1869-diki budgetet már részletesen állapította meg, de még sem ugy, hogy minden kelléknek megfelelt volna. Miért? mert a kezdet nehézségei teljesen elhárítva még akkor nem voltak. (Derültség a bal oldalon.) Ily körülmények között találjuk, t. ház, a kérdést, s ily körülmények között két határozati javaslat áll előttünk; mindkettő segíteni akar a dolgon, mindkettő olyan, melynek végezéljára nézve köztünk, azt hiszem, különbség nincs. Az egyik Ghyczy Kálmán t. képviselőtársunk határozati javaslata, a másik Justh képviselőtársunké. Vajon, t. ház, Ghyczy Kálmán képviselő ur javaslata megoldja-e a kérdést ? Véleményem szerint, nem. Mert hiszen nem mond egyebet, csak azt, mit a pénzügyi bizottság már elmondott, t. i. hogy állíttassák föl a legfőbb számszék. Hiszen ezt mindnyájan kívánjuk, tisztelt ház. Dé kérdem a képviselő urat : ha ma már oda fejlődött volna a dolog, hogy a főszámszék már ma föl lenne állitható, vajon képzelhető-e, hogy ezen ülésszak alatt annyira mehetett volna a számvevőszék, hogy jelentését még ezen ülésszak alatt beterjeszthesse? Az én véleményem szerint nem, és nem látom át okát, t. ház, hogy az országgyűlés ezen eminens jogát miért áldozná föl épen most. (Derültség a bal oldalon.) Az én véleményem szerint tehát ez a kérdést nem oldja meg, és semmi ujat nem mond ; mondja csupán azt, mit már a pénzügyi bizottság is kimondott. A másik határozati javaslat Justh képviselőtársamé. Ez gyakorlati megoldást ajánl a tiszt. háznak. (Nevetés bal felől.) Igen is, gyakorlati megoldást. Mert hogy áll a dolog? A pénzügyi bizottság nem találja kötelességszerűnek, hogy e munkát bevégezze. Ghyczy képviselő ur azt mondja, hogy ez nem is tartozik az ő feladatai közé, sőt Zsedényi képviselő ur azt teszi hozzá, hogy nem csak feladatai közé nem tartozik, hanem egyenesen csak arra lett utasítva, hogy véleményt adjon s a számadás megvizsgálásával nem is lett megbízva. En, t. ház, ezen tárgy fölött, megvallom, nem akartam ítéletet mondani: mert az nézet dolga, ha a pénzügyi bizottság talán azért, mert igen sok a teendője , nem akarta ezen nehéz munkát magára vállalni. Miután azonban fölvettetett a kérdés, bocsánatot kérek, ha kénytelen vagyok kinyilatkoztatni, hogy, véleményem szerint, talán mégis csak kötelessége lett volna a pénzügyi bizottságnak, legalább a számvizsgálást megkísérteni. Mert hogy áll a dolog? Mi indította a képviselőházat arra, hogy a pénzügyi bizottságot átalában megalkossa? Méltóztassanak visszatekinteni a múlt országgyűlés ezen mozzanatára. A pénzügyminiszter volt az, ki az eszmét megpendítette és indokolta, és ezen indokolást a t. ház közakarattal elfogadta. Az 1867. deczember 7-én tartott 183-ik országos ülés naplója ezt egészen felvilágosítja. Lónyay Menyhért pénzügyminiszter az indítványt megtette, és ily módon indokolta. Az egészet nem olvasom fel, bár az egész nem hoszszu, hanem csak az erre vonatkozó pontot: „Nem kevésbbé fontos az évi költségvetés megállapítása és a bezárt számadások megvizsgálása, miután az egész adórendszer egymással szoros öszszefüggésben van; miután az elmúlt év zárszámadásainak megvizsgálásában rendszeres eljárás csak azok által eszközölhető ezélszerüen, kik az államköltségvetés megállapításában részt vettek, annak minden tételét ismerik: mindezeket pedig más alkotmányos országok példája szerint sokkal czélszerübben, lelkiismeretesebben lehet végrehajtani , ha állandó pénzügyi bizottság létezik." Ezt mondotta Lónyay miniszter ur, az elnök föltette a kérdést: „méltóztatnak elfogadni? 1s a ház egyhangúlag minden ellenmondás nélkül azt felelte: „elfogadjuk!" Zsedényi Ede: Jegyzőkönyvet kellene felmutatni, nem a miniszter beszédét! Bánó József: Véleményem szerint tehát azt hiszem, hogy e felett semmi kétség nem lehet. Igen különös, t. ház, hogy Várady Gábor t. képviselőtársam épen oly oldalról támadja meg Justh József képviselőtársunk határozati javaslatát, a mely oldalról, én legalább, azt pártolhatni vélem. (Halljuk!) Ugyanis azt mondja Várady Gábor t. képviselő ur, hogy azon határozati javaslat ellenkezik önmagával a törvénynyel és a ház határozatával. Hogy önmagával mi módon ellenkezhetik oly határozati javaslat, mely épen a törvényre hivatkozik? ezt én felfogni nem tudom; (Derültség a bal oldalon) hogy mi módon ellenkezhetik a törvénynyel akkor, mikor épen a törvényre hivatkozik, és a törvény e részben oly világos? azt szintén felfogni nem tudom. (Ellenmondás bal, helyeslés jobb felől.) Azt monda továbbá Várady Gábor t. képviselő ur, hogy a 50*
