Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,

Ülésnapok - 1869-75

75. országos Illés november 27. 1869. 371 „tekintetbe véve azt, hogy a török járom a keresztyén népeknek keleten oly annyira elviselhetlenné, sőt mi több, oly annyira gyalázatossá vált, hogy azoknak első föladatuk, szent joguk és legszentebb kötelességük, ezen jármot egyesitett erővel és fegyveres kézzel minél előbb, első jóravaló alkalommal lerázni; „tekintetbe véve, hogy a keresztyén népeknek föllázadása az Osztrák-magyar monarchiában élő szláv népeknél hatalmas viszhangra fog találni, és hogy ezek a töröknek minden barátját saját ellenségőknek fogják tekinteni, mi több, hogy az ezen monarchiában levő szerb nemzettől maguk a diplomák és kiváltságok értelmében, melyekre ide költözködött át, nem lehet megtagadni a jogot, hogy testvéreiknek régi hazájukat a törököktől felszabadítani segíthetnek; „tekintetbe véve, hogy a keresztyén és más keleti népek föllázadása elleni osztrák-magyar beavatkozás, más hatalmak beavatkozását, és oly európai conflagratiót vonna maga után, melyben ezen monarchia, de főkép Magyarország volna az iszonyú háború főfő csataszinhelye; „megfontolván, hogy egy ilyen összeütközésben, melynél a németek és magyarok az osztrák-magj^ar monarchiában Törökország részén volnának, lehetséges lenne végre a németeknek kik az Adriai és Fekete-tenger felé gravitálnak, hogy ha mindjárt az osztrák monarchia romjain is, egy bizonyos, tán csak ideiglenes kárpótlást nyerjenek, de hogy Magj-arország a magyar nemzettel tönkre jutna, mitől sem akarva, sem erőködve a demokratia keze sem szabadítaná meg; „fontolóra vévén végre, hogy Magyarország megmentése, mely ugy is a keleti népek államainak rendszeréhez tartozik, csak a keleti keresztyén államokkal való egyetértés és barátság folytán lehetséges; „végre is megfontolván, hogy bekövetkezett már az utolsó óra, mikoron a nagy események és változások küszöbén Európában, de főkép Európa keletén a keresztyén államoknak és népeknek keleten Magyarországnak hozzájuk való viszonyával tisztában kell lenniök, hogy szövetkezésükben e szerint tájékozhassák magokat; „méltóztassék a t. ház az alkotmányos szabadság és a keleti népek mindnyája önállóságának, de még magának Magyarországnak érclekében is hozni következő határozatot: „A magyar korona országainak országgyűlése ünnepélyesen jelenti ki: hogy Magyarországminden körülmények között, a porta és keleti keresztyén államok s népek közötti összeütközése esetében is, a be nem avatkozás politikájához fog ragaszkodni, melynek föltételét és határát csak más hatalmak beavatkozása képezi, mely a keleti keresztyén államok és népek közvetet- | ten egyszersmind szabadságára és önállóságára nézve veszélyes vagy praejudiciosus volna. „A keresztyén államok és népek keleten a szabadság, civilisátió és önállóságnak utján és irányában számithatnak Magyarország és a magyar koronaországok népeinek rokonszenvére." Elnök: Ki fog nyomatni s annak idején napirendre tűzetni. Miletics Szvetozár: T. ház! Még egy határozati javaslatom van a határőrvidéki s ezzel kapcsolatban levő horvát és szerb ügyben. Majláth István jegyző (olvassa Miletics Szvetozár határozati javaslatát.) „Miután már végső ideje, hogy a határőrvidék, mint olyan, valamint az összeség, ugy az alkotmányosság érdekében megszüntettessek, és hogy annak lakói az alkotmányos életnek részeseivé legyenek, annyival inkább, mivel a határőrvidéknek, mint az egykoron iszonyú, de most már elsatnyult török hatalom elleni védfalnak czélja megszűnt; „de tekintettel arra, hogy a határőrvidék többkevesebb század óta a többi királyságoktól és országoktól el van különítve, és hogy e közben benne jogi és társadalmi viszonyok fejlődtek ki, melyek átalakítása alkalmával tekintetbe veendők, hogy tehát az átalános elv, mint minden alkotmányosság kútforrása szerint: „nil de me, sine me" kell, hogy a határőrvidéki nép saját sorsa fölötti határozás alkalmával részt vegyen, nevezetesen a határőrvidék feloldása módjáróli kérdésnek tárgyalása és határozása alkalmával, valamint az alkotmányos és polgári életbe átmenetelének módozatai és más országokkali kapcsoltatása módjának kérdésében; „tekintettel arra, hogy a határőrvidék nagyobb területe a dalmát-, horvát- és szlavón-királyságnak egy része, a melyik határőrvidékesitóse által elvileg nem veszítette és nem is veszthette el ugyanazon állami és országos jogot, tehát az államjogi viszonyoknak, melyekbe az is lép, átalakítása alkalmávali részvevősének jogát sem, annyival kevésbbé, mivel a horvát-szlavón végvidék a dalmát-, horvát- és szlavón-királyságnak nevezetesebb és nem csak a föld területe, de a lakosságnak száma szerint is nagyobb részét képezi, hogy tehát már e szerint is nem lehet tőle megtagadni a jogot, hogy ama királyságok államjogi és szervezkedési viszonyainak elrendezéséhez járuljon, a mint erre 1861. és 1865. évben ő felsége és az illető alkudozó felek részéről minden kétkedés és ellenállás nélkül meg is hivatott, de később, e viszonyok meghatározásakor, a határvidék kívánsága, akarata, joga és érdeke ellen ki lőn zárva; „tekintettel arra, hogy a határőrvidéknek részenkinti tartományositása, lakosainak, valamint államjogi és országos viszonyai rendezésére