Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,

Ülésnapok - 1869-57

57. országos ütés október 25. 1869. 33 ra egyéb hátra, mint az eddigi törvényes gya- , korlat alapján királyi biztost küldeni ki, hogy a törvénytelen határozatot megsemmisitse, minek folytán a szükségessé vált vizsgálat is megindittatott, és hogy egyidőre kivegye az administratiót azon bizottmány kezeiből, a mely törvényes hatalmával visszaélt (Éljenzés jobb felöl, bál felöl zaj), visszaélt először az által, hogy föléje akart emelkedni az országgyűlésnek, másodszor visszaélt azáltal, hogy a tiszteletlenség magvát szórta el azon törvények iránt, a melyeket végrehajtani lett volna köteles. Már most, ha kérdi a t. képviselő ur, hogy mely törvények alapján tettük ezt: (HaUjuk!) azt felelem rá, tettük ezt összes törvényeink, tettük összes alkotmányunk érdekében és szellemében, (Jobb felöl éljenzés, bal felöl derültség) tettük azért, mert felügyeleti jogunknál és kötelességeinknél fogva nem tűrhettük, hogy a törvényhozás souverainitását a megyék lassankint absorbeálják: (Helyeslés jobb felöl; ellenzés bal felöl.) tettük azért, mert semmi biztosítékot nem találtunk a törvények hű, pontos "végrehajtására nézve egy oly bizottmány kezeiben, mely ezen törvényeket gyászos vívmányoknak bélyegezte ; (Helyeslés jobb felöl) tettük azért, mert a törvények tekintélyének komoly érdeke párancsolólag követelte tőlünk, hogy felfüggesztessék egy oly törvényhatóság, mely az ő törvényes hatalmát a törvények iránti tisztelet megrenditésére használta föl; tettük azért, mert nem is tehettünk mást, miután Heves megye a neki saját hibájának helyrehozására nyújtott alkalmat konokul visszautasította; tettük elvégre azért, mert nem akartuk, és józanul nem akarhattuk, hogy az 1848-ikiIII. tcz. 32. §. c) pontja értelmében vétkes mulasztásnak vádja alá essünk. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Ez a kormány felelete az interpellatio első részére nézve. A mi második részét illeti: vajon meddig szándékozik a kormány ezen kivételes állapotot a megye területén továbbra is fentartani? erre nézve van szerencsém a kormány nevében kijelenteni, hogy, miután a kiküldött királyi biztos a törvénytelen határozat megsemmisítését végrehajtotta, miután időközben a megindított vizsgálat is befejeztetett, a kormány azon reményben, hogy Heves megye jövőre óvakodni fog hasonló visszaélésektől, ő felsége legmagasabb beleegyezésével a kir. biztos visszahívását elrendelte és ezen rendeletet a legközelebbi jövőben végre is hajtandja. (Élénk helyeslés jobb felöl, felkiáltások bal felöl: Mikor?) Ezek után nem kellene egyebet felelnem t. ház, ha a tisztelt képviselő ur interpellatiójába egyúttal nem kevert volna oly állításokat, melyek a tényállással merőben ellenkezők, és réKÍPV, H ÍUPLÓ 1814 ni. szint a kormány, részint a királyi biztos eljárása ellen alaptalan gyanút volnának képesek gerjeszteni. Ilyen például, midőn a t. interpelláló ur a kormányhoz kérdést intéz azon titkos utasításaira nézve, melyekkel, állítólag, a királyi biztost ellátta. Noha a kormányt nem lehetne vád alá helyezni, ha saját orgánumával akár nyilvános, akár titkos utón érintkezik, mindazáltal kijelenthetem, hogy azon legkegyelmesebb királyi leiraton kivül, mely Hevesmegye nyilvános ülésében felolvastatott, s melyben a királyi biztos hatásköre körvonalozva lőn, igen, ezen nyilvános okiraton kivül semmi más akár nyilvános, akár titkos utasítás a biztosnak nem adatott. Felhozta vádul a t. képviselő ur, hogy a központi bizottmánynak azon kérelmére, melyben az a királyi biztos viszzahivatását kérte, a belügyminiszter nem is válaszolt. A belügyminiszter a központi bizottság ezen kérvényét elintézetlenül hagyta azért, mert a választások vezetésére kiküldött központi bizottmányok hatáskörét az 1848-iki V. tcz. szigorúan körvonalozza és királyi biztos kiküldése, vagy visszahívásának kérdése a központi bizottmányok teendőihez nem tartozik; tehát azt, mint illetéktelent a belügyminiszter tárgyalás alá nem is vehette. Azonban vette és megsemmisítette a központi bizottmánynak egy másik határozatát, tudniillik azt, a melyben a kápolnai képviselő választásnál történt véres összeütközés ellen a bizottmány nem csak vizsgálatot rendelt, hanem egyúttal elhatározta, hogy a vizsgáló biró a vizsgálati iratokat a központi bizottmány elé terjeszsze, egyúttal pedig meghagyta az alispánnak, hogy Sík Ignácz nevezetű egyént azonnal fogasson be. Ezen határozatot a belügyminiszter megsemmisítette, és a központi bizottságot oda utasította, hogy a vizsgálati iratokat, melyek hatáskörén kivül esnek, további illetékes eljárás végett a bünfenyitő hatósághoz tegye át. Továbbá azt mondja a t. képvistlő ur: „a központi bizottság és illetőleg a választások vezetésére általa kinevezett elnökök törvényszabta hatáskörébe beleavatkozott a királyi biztos — jelesen a katonai dislocatiot változtatta, menynyiségre és számarányra nézve leszállította; a szolgabirákat, csendbiztosokat, sőt a fegyveres hadnagyokat is oly visszásán helyezte el, hogy mindenik saját járásán és hatáskörén messze kivül essék. A. megyei tisztviselők a választási mozgalmakban való részvételtől, sőt még a jelvegviseléstől is hivataluktól való felfüggesztés terhe alatt eltiltattak. Ugyanez történt Eger városában is." Hogy a k. biztos a központi bizottság és választási elnökök teendőibe nem avatkozott, ennek eclatánsabb bizonyítéka alig le5