Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,

Ülésnapok - 1869-73

350 73. országos ülés november 25. 1869. hogy az esemény fejlődését folytonosan szemmel tartsam. Ezen törekvésem folytán érdekes adatok is jutottak tudomásomra. Legyen szabad azok kö­zül egyet elmondanom. A csendőrség jelentése szerint november l-jén bizonyos egyén által a tófalusiak közt 200 darab Nápoleond'or osztatott szét, minek folytán minden egyes lakosra 70 osztrák forint jutott. Ez alkalommal ama bizonyos egyén figyelmez­tette őket, hogy jegyezzék meg jól magoknak, hogy ezen segély nekik egy idegen kormány ál­tal nyujtatik, mely idegen kormány továbbra is fog róluk gondoskodni. (Halljuk!) Minthogy pe­dig a magyar kormánynak biztos tudomása van, hogy ezen állítás merő valótlanság, és hogy a fenálló viszonyoknál fogva ezt egy idegen kor­mány nem is tehette, a kormány kötelességének tartotta ez iránt a vizsgálatot elrendelni. (He­lyeslés.) Ezek után a képviselőház nem fogja alap­talannak tartani azon föltevést, hogy a tófalusi lakosok ellenszegülésükben némi izgatás által erősíttettek meg, más részt pedig tekintve csak azon egy pénzosztogatást is, melyet szerencsém volt bejelenteni, az ő helyzetök — más csendes honpolgár anyagi körülményeit tekintve —kétség­beejtőnek e perczben nem mondható, (Derültség) s a kormány annál kevésbbé látja most szüksé­gesnek anyagi segélyezésében részesíteni őket, mert bizonyosan jelenthetem azt is, hogy mihelyt ki fognak józanodni, ők igen jutányos haszón­béri szerződés által bármikor visszanyerhetik tel­keiket. Ezek folytán bátorkodtam egész átalános­ságban tárgyilagosan a tény állását előadni, és nem követtem őt azon térre, melyen túlzás, osztály- és nemzetelemi vádak által oly könnyen megzavarható azon egyetértő béke, melyre mind­nyájunknak annyira szükségünk van. (Élénk he­lyeslés.) Remélem, a képviselőház ezen átalános előterjesztésemmel meg fog elégedni, és ma több részletet nem fog kívánni, mert a részletek és azok horderejének teljes előterjesztése csak ak­kor következhetik be alaposan, midőn a vizsgá­latok be lesznek fejezve. (Élénk helyeslés a jobb oldalon.) Horvát Boldizsár igazságügymi­niszter: T. ház! Román Sándor képviselő ur ugyanazon alkalommal ugyanazon tárgyban hoz­jzám is interpellátiót intézett. A tényállást eléggé földeritette igen tisztelt collegám a belügyminisz­ter ur. Az ő előadásához csak egy megjegyzést •csatolhatok, t. i. azt, hogy midőn ezen esemény­TŐI értesítést vettem, magán-uton és alakban azonnal a marosvásárhelyi királyi tábla elnöké­liez fordultam, különösen azon óhajtásomat fe­jezvén ki: hogy a jogerőre emelkedett Ítéletek végrehajtása a jövő tavaszig elhalasztassék. Erre báró Apor Károly ur egész készséggel kijelen­tette : hogy ez elhalasztásba beleegyezik s alpere­seknek eddigi lakaik használatát a jövő tava­szig dij nélkül megengedi. E szerint tehát a t. képviselő urnák azon aggodalma, hogy a kitele­pítettek a közelgő télen át hajlék nélkül fogná­nak maradni, meg van szüntetve. A rni már most a hozzám intézett inter­pellátiót illeti, azon kérdésben, hogy nem vol­nék-e hajlandó olykép intézkedni, hogy azon ren­deletek, a melyeket a haereditas siculica tárgyá­ban 1868. évi márczius és augusztus hóban kibo­csátottam, a már befejezett perekre is kiterjesz­tessenek, azaz, hogy a bevégzett perek ezen rendelet értelmében i easumáltathassanak ? egy­szerűen azon feleletet kell adnom — mert más feleletet nem is adhatok — hogy semmiféle tör­vénynek, semmi rendeletnek visszaható ereje nem levén : a képviselő ur ezen kívánságát nem tel­jesíthetem: mert ha akár a törvényhozás, akár pedig annak megbízásából a kormány, a maga intézkedéseinek visszaható erőt akarna tulajdo­nítani: akkor minden birtokállapot nem csak Erdélyben, hanem Magyarországon is gyökeres­től felforgattatnék -és olyan ehaos állna be, a melynél nagyobbat a legvégsőbb forradalom sem lenne képes előidézni. (Élénk helyeslés.) Elnök : Tudomásul veszi-e a t. ház a mi­niszter urak nyilatkozatát? (Bal felől fölkiáltások: Tá/rggalás ! jobb felől: Tudomásul veszszük!) Kérem azon képviselő urakat, a kik a miniszter urak válaszát ezen interpellátióra tudomásul veszik, fölkelni. (Megtörténik. Zaj a bal oldalon.) Irányi Dániel: T. ház! (Nagy zaj.Föl­kiáltások a jobb oldalon: Nem lehet szólani!) En a kérdéshez akarok szólani. (Nagy zaj. Fölkiáltások a jobb oldalon : Már megtörtént a szavazás! Nem le­het szólani!) Elnök: A többség a miniszter urak nyi­latkozatát tudomásul vette. (Fölkiáltás .a jobb ol­dalon : Ugy van! Igaz!) Babes Vincze (az elnökhöz): Csak rajta ! Csak igy tovább! Elnök: Román Sándor nincs itt, tehát nem nyilatkozott; én pedig a szabályok értel­mében a t. ház elé egyéb kérdést nem tehettem, mint azt, hogy a t. ház a miniszter urak nyi­latkozatait tudomásul veszi-e, vagy nem % A több­ség a tudomásulvétel mellett szavazott s én a határozatot kimondtam; ennélfogva kérem az illető képviselő urat, hogy az elnökséget kímélje meg ilynemű fenyegetésektől, hogy: „Csakrajta! igy tovább!" Ezt kénytelen vagyok roszalni. (Élénk helyeslés a jobb oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents