Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,

Ülésnapok - 1869-73

73. országos ülés november 25. 1869. 34.^ községei, továbbá a zimonyi, mitroviezai, rumi, iségi, vukovári, eszéki, zágrábi, felső-karloviczi, kivéve a beeskerekit és alsó-karloviczit, mind ezek a néppártiaknak bizalomkijelentést tőnek és a kormányt kérték, hogy a nemzeti congressust minél hamarább hivassa össze. „Később a „Budapesti Közlöny "-bői tudtuk meg, hogy a kormány a congressust nem tekinti megoszlottnak, hanem csak elhalasztottnak, és hogy az újbóli összejövetel határnapjául október 15-ike van kijelölve. „E határnap elmúlt s a eongressus mindeddig sincs összehiva, de e közben azt hirlik, hogy a patriareha, a bécsi hadügyminiszter ur befolyása folytán, ő felségénél uj határozatot eszközölt ki, mely szerint a szerb patriarchának azon jog tulajdonittatnék vagy adatnék, hogy a szóban levő congressust kénye-kedve szerint eloszlottnak vagy elhalasztottnak tekintheti; „tekintettel arra, hogy a külegyházi autonómia a görög-keleti vallású szerb nemzetnek mind az állam, mind pedig az egyházhatalom irányábani jogát képezi; „tekintettel arra, hogy ez autonómiának a közege a régi szokások által szentesitett, s valamint régi időben fejedelmi kiváltságok, ugy az ujabb időkben országos törvények által biztosított egyházi szerb nemzeti eongressus; „tekintettel arra, hogy az egyház hierarchiai elöljáróját semmi törvény vagy jog szerint nem illeti a hatalom, a congressust, mint ama autonómiának közegét önkényleg még csak el sem halaszthatni, annál kevésbbé egészen eloszlatni, és hogy e hatalmat az államhatalom sem ismerheti el vagy adhatja meg, miután az, az országos törvények és a közbéke megsértése esetein kivül, magának a kormánynak sincs hatalmában ; „tekintettel arra, hogy a nemzet autonómiájának joga illusorius, semmis lenne, ha a congressust — különösen ha ez, mint a kérdéses constituálónak kell lenni—akár az államhatalom, akár a hierarchia, akár mindakettő, addig elnapolná vagy oszlathatná, mig meg nem hajlitaná, vagy pedig egy ujat nem teremtene elő: „azon véleményben, hogy talán csak elmultak már azon idők, midőn az állam- és egyházhatalmak a nép joga és érdeke ellen egyesültek, a mi azt eszközölte, hogy az 1790-diki szerb congressusi határozatok egyházoktatási felükben sem léptek életbe, és hogy azon idő óta egész 1865-ig a nemzet minden kivánata mellett, tárgyalási eongressus soha nem is volt; „végre tekintettel arra, hogy az egyháznemzeti ügyekben nagy a bomladék, és hogy nem csak a nép, hanem a papság és tanítóság is a még nem is, vagy csak roszul rendezett viszonyok között szenvednek és a nemzeti eongressustól segedelmet várnak, és hogy ennek folytán a következmények miatt az állami és egyházi hatalmat nagy felelősség terheli : „a vallás- és közoktatásügyi magyar miniszter úrhoz következő interpellátiói pontokat intézek: „ 1-ör. Jóváhagyta-e miniszter ur a szerb patriareha azon tettét, hogy a congressust f. évi Julius 1-ső napján szétoszlatta és mily alapon? „2-or. Vajon adott-e ki a miniszter ur oly határozatot, melynek folytán a eongressusnak csak elhalasztottnak kellene tekintetnie, s melynek következtében a szerb patriareha a congressust újból és minél hamarább, s ugyan a „Budapesti Közlöny" szerint f. évi október 15-kére egybehívni tartozott volna ? „3-or. Van-e tudomása miniszter urnák, hogy későbben egy más legfelsőbb határozat valakinek befolyása folytán adatott volna ki, mely szerint a szerb patriarchának azon jog tulajdoníttatnék vagy adatnék, hogy a congressust kedve szerint eloszlathatja, s uj választásokat más congressusra rendelhet meg, és mily egyházi vagy állami törvényen alapul ezen hatalom elismerése vagy adása? „4-er. Tudja-e miniszter ur, miért nem hivatott egybe a eongressus október 15-kére, miért nem hivatik egybe jelenleg sem, és tett-e ennek folytán, az állam föfelügveleti jogánál fogva, a szerb egyházi községek oly számos izben nyilvánított kívánatára bizonyos lépéseket, hogy a nép szükségének és kivánatának elég tétessék és a eongressus halasztás nélkül egybehívassák?" (Olvassa végül Miletics Szvetozár határozati jar vaslatát a magyar hadseregnek békés időben országon kivüli használata és tartózkodása tekintetéből): „Azon okból, hogy az 1867-ki XH. törvényezikk 2-ik §-nak értelme az, hogy a közös haderő csak a közös biztosság védelme és föntartása czéljából áll fön ; „azon okból, hogy a közös biztosság csak akkor forog veszélyben, midőn a birodalom külellenség ellen áll szemben, azon okból, hogy Bocca di Cattaróban magyar seregek használtatnak a fölkelés ellen, mely a viszonyok tényleges állapota szerint, ő felsége többi királyságainak és országainak ügye, és melyért lehet és kell hogy elégséges legyen az ottani haderő, ha képes lenne óvatosan, békülékenyen és emberségesen eljárni, az ingerülteket jó, békés utón lecsillapítani és kibékíteni; „továbbá azon okból, hogy az 1867-ki XII. törvényezikk 12-ik §-a azt határozza, hogy a magyar haderőnek áthelyezése a magyar törvénytestület ügye, illetőleg a kormányé : „méltóztassék hozni következő határozatot: 44*