Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,

Ülésnapok - 1869-57

32 57. országos ülés október 25. 1869. pintat kifejlesztéséhez s növeléséhez idő, gyakorlat és tapasztalás kell; azért türelemmel akarunk viseltetni a szabad diseussió jogával való visszaélések iránt, akár a sajtó, akár a közvagy magán-gyülekezetek terén követtessenek el azok egyesek által; mert nézetünk szerint, valamint mindennek, a mi emberi, ugy a szabadságnak is meg vannak ballépései és meggyőződésünk az, hogy épen ezen tévedések, botlások vezetnek legbiztosabban az okuláshoz, az óvatossághoz jövőre nézve. Nem is tartjuk mi ezen visszaéléseket mindig veszélyeseknek, addig , mig azok egyéni nézet jellegével, s a magán egyén erkölcsi értékével és súlyával birnak; de egészen más dolog, ha azok törvényhatósági határozat alakjában jelennek meg, ha ily visszaéléseknek egy törvényhatóság kölcsönzi oda a maga hivatalos tekintélyét és súlyát. Ez megzavarja a nép erkölcsi érzékét és jogfogalmát, ha látja, hogy a törvények iránti tiszteletlenségben maga a törvényhatóság megy példával elől. Ezen pontnál kell, hogy a kormáiry türelme megszakadjon; ezen határvonalon túl minden elnézés a kormány részéről vétkes mulasztás jellegét öltene magára! (Helyeslés jobb felölj A kormány tehát egy pillanatig sem habozott az iránt, hogy ezen határozatot meg kell semmisítenie, mint a mely nem csak alakja s modoránál, hanem tartalmánál fogva is legflagransabb visszaélést képez a szabad diseussió jogával. Mert hát, kérdem tisztelt ház : mint várhatjuk a néptől, hogy hódolattal, tisztelettel viseltessék a hozott törvények iránt, midőn maga egy törvényhatóság, melynek első feladata épen a törvény és törvénytisztelet felett őrködni, egy törvényhozás összes működését mint a hazaárulás undok müvét mutatja fel a népnek, midőn maga a törvényhatóság sárral dobálja azt, aminek tekintélyét megóvnia, fentartania kellene?! (Zajos tetszés jobb felöl.) Továbbá kérdem önöket uraim: vajon mióta lett a törvényhozás a megyék souverainitása alá helyezve, hogy egy megyének joga legyen a törvényhozás összes működését elitélni? (Helyeslés jobb felöl.) Vajon mióta lett a megye felebbviteli fóruma a törvényhozásnak, hogy vádakkal halmozza azt el, és a recriminatiók özönével elborítsa ? Vajon hogyha ily vétkes visszaélést eltűrnénk, nem jutna-e lassankint a törvényhozás a megyék felsősége, souverainitása alá? Vajon ezt eltűrve nem fogna-e az 1848-iki alkotmány egész szelleméből, egész lényegéből kiforgattatni ? Vajon, a törvényhozás súlypontja nem fogna-e e teremből fokonkint a vármegyék házába átvándorolni? (Mozgás.) Mindig szeretnek a régi megyékre hivatkozni; pillantsunk tehát vissza a múltba. (Halljuk!) 1848 előtt tagadhatatlanul a megyék nagyobb hatáskörrel birtak mint most, mert részesei voltak a törvényhozásnak, és mégis, mit látunk a múltban ? Feleletre vonták saját küldöttjeiket a megyék, ha azok utasításaik korlátját netalán túllépték volna; de arra nem fordul elő eset a múltban, hogy recriminatiót, vádat emeltek volna a törvényhozás ellen, még akkor sem, hogy ha az alkotott törvények adott utasításaikkal merőben ellenkező eredményt tartalmaztak is; különösen pedig óvakodtak ettől azon pillanatban, midőn képviselőik országgyűlési eljárásukról számot adtak, mely alkalommal egyúttal a hozott törvények ki is hirdettettek; hanem ezen törvényeket azon tiszteletteljes hódolattal fogadták, melylyel azoknak a haza minden polgára tartozik. És ha voltak a törvényeknek hiányaik, nem vették azokat bonczkés alá akkor, midőn azon első kötelesség állott előttük: hogy a hozott törvényeknek tiszteletet és gyakorlati érvényt szerezzenek; de tették ezt későbben, azon alkalommal, midőn a jövő törvényhozásra adandó utasítások felett tanácskoztak. íme, t. ház, ily korlátok között mozogtak a régi megyék, és épen mert kényesen őrködtek e korlátok épsége fölött — épen azért érdemelték meg a törvény őreinek és az alkotmány védbástyáinak szép nevét. (Tetszés.) Hevesmegye folyton hivatkozik a 48-iki törvényekre, és feledi, hogy a 48-ki törvények épen azok , a melyek a megyék hatáskörét nemhogy tágították volna, hanem inkább szűkebb korlátok közé szorították; és épen. azon Hevesmegye, a mely annyira hangsúlyozza a 48-iki tőrvényeket, tulcsapongott még azon korlátokon is, a melyeken a sokkal nagyobb hatáskörrel felruházott régi megyék sem mertek túllépni soha. De mindamellett, t. ház, hogy a kormány határozottan törvénytelennek tartotta Hevesmegyének ezen eljárását, nem ment a végletekig, hanem alkalmat akart nyújtani Hevesmegye bizottmányának arra, hogy a maga tévedését belássa és azt jóvá tegye. Egy rendeletet intézett tehát az összes kormány Heves megyéhez, a melyben felszólítja a megye közönségét az érintett törvénytelen határozat visszavonására; azonban Heves megye bizottsága e rendeletnek ellenszegülvén, korábbi törvénytelen határozatához továbbra is konokul ragaszkodott. Ily körülmények közt nem maradt számunk-