Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,
Ülésnapok - 1869-73
346 73. országos ülés november 25. 1869. hatalom teljesítésében, és hogy ez által az illető miniszterek közvetett felelőssége is illusorius ; „Tekintettel arra, hogy a közös hadügyminiszter ekkénti felhatalmazása ellenkezik az 1867. évi XII. t.-cz. szavaival, értelmével és szellemével , miután hatásköre csakis a közös hadi ügyekre van szorítva, és semmikép sem terjeszthető ki bel, akármikép kivételes ügyekre; „Tekintettel arra, hogy egy ily lépés képes a katonai vandalismust autorizálni, a mint ez az ausztriai sereg gyalázatára valóban mutatkozik is, a mennyiben a falvak felgyújtatnak és kizsákmányoltatnak, ártatlan fegyvertelen nők és férfiak gyilkoltatnak, és a bureaucratia kihágásai által kihívott áldozatok akasztófára vitetnek ; „ Tekintettel arra, hogy a közös hadügyminiszter és egy parancsnoktábornok ilynemű felhatalmazása által, ha nem is szándékosan, de legalább tényleg illudáltatik a katonai kihágások és büntényekérti felelősség, miután a közös hadügyminiszter katonai ügyek miatt felelős az illető törvényhozótestüleknek, saját és tábornokainak politikai és bírósági bűntényekért, pedig nem felelős a delegáti ók előtt, és hogy e szerint mind a két fél felelős miniszterei az események színpadára emelhetnék a közös hadiminisztert és nem felelős miniszteri hatalmát, a midőn legnagyobb felelősség kívántatnék meg a rendkívüli eszközök fölhasználása miatt; „Tekintettel arra, hogy ez által a korona tekintélye compromittáltatik, és a melyet a miniszteri zsarnokság védfalául tekinti és a koronát ily meghatalmazások kibocsátására elámítja, melyre a nem igazolható ügyek árnya esik; „Tekintettel végre arra, hogy ily meghatalmazás által a miniszteri bakóság a jövőben is szentesittetik, és hogy a közös hadiminiszter és a működő tábornokok és átalában a katonai hatóságok praecedense és ilynemű meghatalmazása mind az önállóság és alkotmányra nézve praejudicaris és legnagyobb veszedelmü: „bátor vagyok a m. k. miniszterelnök úrhoz következő interpellátiót intézni: „1. Van-e tudomása arról, vagy tán tudtával és résztvevésóvel is történt, hogy ő felsége felhatalmazta a közös hadiminiszter, Kuhn urat, hogy ő felsége távolléte alatt Dalmátiában, és nevezetesen a föltámadt cattarói Boecában ne csak a katonai, hanem a kivételes politikai és bírósági szereket használhassa, és hogy ennek folytán nem csak a katonai, de még a kivételes politikai és bírósági hatalom teljesítése is a mindenkori működő tábornokra bízatott? „2. Tekintve a miniszterelnök ezen lépését, mint az 1867-ki XII. t. ez., alkotmány és alkotmányi szellemnek megsértését és mintegy a Magyarország alkotmányára ós önállóságára nézve veszedelmes praecedensót ós praejudiciumát: tett-e, vagy szándékozik-e a m. kir. miniszterelnök ur tenni az ellen egj, az 1867-iki XII. törvényczikknek, az alkotmánynak megfelelő lépést? „3. Yagy ha e lépésről volt tudomása és helyben is hagyta azt, mivel igazolja e lépéseket, melyeket majd hasonló esetekben ép oly jognál fogva Magyarországon is lehetne alkalmazni?" (Olvassa továbbá Miletics Szvetozár interpettátióját a vallás- s közoktatásügyi miniszterhez a szerb nemzeti egyházi congressus ügyében): „Tekintettel arra, hogy a szerb metropolia hitvallásosainak számára ez országokban egyház-nemzeti autonomiájok az 1868. évi IX. törvényezikkben biztosítva van, és joedig oly módon, hogy ő felsége az őt illető legfőbb felügyeleti jogát alkotmányos utón gyakorolja; „tekintettel arra, hogy e törvény által az 1791 -dik évi XXVII. törvényezikk, melyben ő felségének a keleti egyház cirea sacra tekintetében felségi joga reselválva van, annyiban cseréltetett fel jobbal, a mennyiben most a főfelügyeleti felségi jognak alkotmányosan, t. i. felelős miniszter által kell gyakoroltatni, kit minden országgyűlési tag a koronának adott tanácsáért, vagy saját tettéért feleletre hivhat föl: „én fölhasználva ezen, az országgyűlés és minden tagjának ellenőrködési jogát az államhatalom jogának alkotmányos utón való gyakorlására, a vallás- s közoktatásügyi miniszter úrhoz következő indokolt interpellátiót intézek: „Az 1868. évi IX. törvényezikk 5. §-a következtében egybehivatott volt a szerb egyháznemzeti congressus, mint a szerb egyház-nemzeti autonómiának régi közege, f. é. június 2-ára Karloviczra, a szerb patriarcha által, s miután a megürült helyeket uj választások által betöltötte és megalakult, még a kétes tagok hitelesítése előtt a szerb patriarcha által egyszerre s ülésen kívül szét lőn oszlatva, azon- ürügy alatt, hogy a többség ülésen kívül letette mandátumát. „A kisebbség 29 tagból nyilván a nép előtt protestált ez önkényes tett ellen, fölkereste küldöttsége által a vallás- s közoktatásügyi magyar minisztert, ki által ő felsége a congressust egj^behivatni rendelte el: utasítaná oda a szerb patriarchát, hogy ugyanezen congressust újból és minél hamarább hiyja egybe. „A majd mind a nép által választott képviselőkből álló kisebbség eme kijelentését és követelését több mint 100 egyházi község gyámolította, melyek között nevezetesen az újvidéki, zombori, szabadkai, temesvári, kikindai, verseczi, fehértemplomi, mind a két tiszáninneni és tiszántúli kiváltságolt kerület és a titelzászlóaljnak
