Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,

Ülésnapok - 1869-73

73. országos Illés november 25. 1869. 345 nék a dolgot megbírálni és az orvoslás eszközeiről gondoskodni; de mindez nem történt. Még csak egy rövid körülményt akarok megemlíteni, mely nem tartozik az alkotmányos és törvényes tekintetek közé, de mely előttem még is nagy nyomatókkal bir: az, hogy mi elállottunk ugyan attól, hogy a magyar nemzetiséget mint valaha buzgó kívánságunk volt, ezélszerü eszközökkel terjeszszük; de mégis kötelességünknek ismerem azt, hogy ne nézzünk közönyösséggel oly lépéseket és oly tetteket, melyek a magyar nemzetiségre gyűlölséget árasztanak. (Igaz! bal felől.) Én tudom, hogy azon félrevezetett emberek, kik Dalmátiának délkeleti zugában fegyverre keitek, ugy vannak ellenünk az ott talán állandóan működő agitátorok által, azon körülménynél fogva, hogy ott magyar katonaság hadakozik, értesülve, hogy a magyar nemzet nyomja el őket. Es igy ezen agitátorok terjesztik a magyar nemzet elleni gyülöltséget, terjesztik mindenfelé, a végvidék hosszában Dalmátiától kezdve Erdélyig. Azt gondolom, t. ház, mindezek oly körülmények, melyek megérdemlik a ház gondoskodását, és ennek folytán bátor leszek fölolvasni interpellátiómat. (Olvassa:) „Azon eset, hogy jelenleg a dalmátiai zendülés fegyveres kézzel elnyomására magyarországi ezredek használtatnak •— miután Dalmátia tettleg ő felsége ausztriai császárságának területéhez tartozik — azon komoly aggályra nyújt alkalmat, miszerint a belső béke, rend és törvénytisztelet fentartása az ország önálló jogaiból kivonathatnék, ha az emiitett eset -hallgatással mellőztetik. „Ez okból az igen t. miniszterelnököt a következő pontok fölvilágositására kérem föl: „ 1. Miképen történt az, hogy a kérdés alatti zendülés elnyomására magyar ezredek fordíttattak, és volt-e e rendelkezésbe a magyar honvédelmi miniszternek befolyása? „2. Tétettek-e lépések az iránt, hogy a magyarországi ezredek a zendülés teréről, mihelyt az a folyamatban levő hadimüködések megkárosítása nélkül eszközöltethetik, visszavonassanak és a többi még kinn levő magyar ezredekkel együtt az ország határaiba behozassanak ? „3. Mik voltak a magyar kormány intézkedései az iránt, hogy hazánkat illető azon jog, a belső békét és rendet saját hatóságával fentartani s illetőleg saját erejével helyre állítani, épségben őriztessék meg, és a jelen eset, melybea magyar katonaság a belbéke helyreállítás magyar korona tényleges határain kivül alkalrnaztatik, a jövőben praeeedens gyanánt megfordítva ellenünk ne használtassák ? „Végre volna-e szíves a helyettes miniszterelnök ur a képviselőházzal azon okokat közölni, KÉPV. H. NAPLÓ 184* III. melyek miatt ezen háznak ama törvényes kivánata, hogy a magyar ezredek az országban tanyázzanak és viszont az ausztriaiak innen a magok hona felé indíttassanak — mely kívánat teljesítése a kormány részéről megígértetett — mindekkorig végrehajtva nincs?" Mihályi Péter jegyző (újra fölolvassa az interpeliátiót.) Elnök: Miniszter úrral közöltetni fog. Miletics Szvetozár T. ház! Bátor vagyok két interpellátiót az illető miniszter urakhoz intézni, és pedig: az elsőt a magyar k. miniszterelnök úrhoz, illetőleg helyetteséhez, a boeea-cattarói események következtében, a másodikat pedig a vallás- és közoktatási miniszterhez a szerb egyházi eongressus ügyében. Azonkívül két határozati javaslatot is nyújtok be: az első határozati javaslat a magyar hadseregnek békés időben országon kívüli tartózkodására és alkalmazására, a második indokolt határozati javaslat az 1867-iki közösügyi XII. törvényczikkre vonatkozik. Kérem elnök urat, hogy ezeket fölolvastatván, az interpellátiókat az illető miniszterekkel közöltetni, a határozati javaslatokat pedig kinyomatni, kiosztatni és napirendre tűzetni méltóztassék. Mihályi Péter jegyző (olvassa Miletics Szvetozár interpellátióját a in. hir. miniszterelnökhöz, illetőleg helyetteséhez, a bocca-cattarói események következtéién): „Miután október hó utolsó napjaiban a nyilvános lapokban azon hir terjedt el, miszermt ő felsége a cattarói-bocea lakóinak fegyveres ellentállása folytán, követve az ausztriai miniszterek tanácsát, ós, a mint hírlik, a magyar miniszterelnök tudtával és részvevósével, a közös hadügyi minisztert, távolléte alatt, oly teljhatalommal ruházta fel, hogy a fegyveres ellenállás elfojtására minden mértéket használjon föl, és miszerint egyszersmind a cattarói-boecában működő csapatok rendes parancsnok-tábornoka fölruháztatott azon joggal, hogy az illető kerületben mind a politikai, mind pedig az igazságszolgáltatási hatalmat vegye kezébe és magát a kihirdetett rögtönbiróságot is kezelje ; „Tekintettel arra, hogy átalán véve igen veszedelmes az alkotmányra, hogy ha kivételes állapotban is, de különösen, midőn valamely külellenség át sem lépte az állam határait, a katonai és polgári hatalom egy és még katonai kezekben központosul, nevezetesen, hogy a hadiminiszternek az egész teljhatalom engedtessék át, és hogy még veszedelmesebb, ha a kivételes polgári hatalom közvetlen teljesítése egy parancsnoki és működő tábornoknak adatik át; „Tekintettel arra, hogy ily körülmények közt igen nehéz, tulajdonkép lehetetlen, ellenőrzeni a katonai hatalmat, a kivételes polgári és bírósági U