Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,

Ülésnapok - 1869-57

57. országos Dlés október 25. 1869. SÍ niszter: ... és hogy ezen tények által Magyarország elvesztvén nemzeti létének legfontosabb és legpraktikusabb biztosítékait, képtelenné vált arra, hogy nemzeti önállóságáról, sőt anyagi fölvirágzásáról is valaha szabadon rendelkezhessék (Ugy van! a szélső hal oldalon); hanem az osztrák örökös tartományok érdekeinek rendeltetvén alá, az öszbirodalom gyarmatává sülyedt le. (Felkiáltások a szélső hal oldalon: Ez is igaz! Elnök csenget); hogy nem csak a hadsereg létszáma és az adó le nem szállíttatott (Felkiáltások a szélső bal oldalon: Az is igaz!) sőt inkább az osztrák státusadósság egy részének elvállalása által a nemzet vállaira elviselhetlen teher lőn rakva; (Felkiáltások a szélső hal oldalon: Igaz!) hogy az absolut hatalom alatt behozott adók törvényesíttettek (Ugy van! a szélső hal oldalon) és az ezek behajtására szolgáló közegek a nemzet boszantására és lealáztatásával állandósittattak; (Ez is igaz! a szélső hal oldalon) sőt még a késedelmes adófizetők késedelmi kamatok fizetésére is köteleztettek ! (Felkiáltások a szélső hal oldalon: Ez mind igaz! Zaj. Halljuk!) A bizottság mindezeket gyászos vívmányoknak bélyegzi és egyúttal a határozatot körirat alakjában a többi megyékkel közöltetni rendeli. Patay István: Nagyon helyesen tette! Horvát Boldizsár igazságügyniiniszter: A mint ezekből méltóztatnak látni, Hevesmegye bizottsága elitélte az 1865/8-diki országgyűlés összes működését; (Felkiáltások a szélső hal oldalon: Igaza volt! Zaj. Halljuk!) azon súlyos vádat emelte a törvényhozás ellen, hogy az föladta a nemzet önállóságát és függetlenségét, mi egyértelmű a hazaárulás vádjával; (Ugy van! johh felől) arról vádolja a törvényhozást, hogy aláásta a nemzet jólétét, és anyagi felvirágzását lehetetlenné tette; arról, hogy elviselhetlen terheket rakott a nemzet vállaira; arról, hogy oly adókat hozott be, melyek a nemzetet meggyalázzák ; sőt belevonta még a vitába ő felsége legmagasabb személyét is, feledve, hogy az 1848. IH.törvényezikkelső szakasza értelmében — pedig ezen törvényre igen szeret hivatkozni Hevesmegye bizottsága — ő felségének személye szent és sérthetetlen, és hogy a parlamentarismus egyik alapelve az, hogy a fejedelemnek minden cselekvényeért a kormány felelős; szóval, Hevesmegye bizottsága ugy állította oda a törvényhozó testületet, mintha az csupa hazaárulók gyülevész csoportja lett volna ; ugy nyilatkozik a megalkotott törvényekről, mintha czélja nem volna egyéb, mint azok iránt megvetést, gyűlöletet gerjeszteni. (Ugy van! a johh oldalon.) A kormány értesülvén ezen határozatról, | abban veszélyes és vétkes túllépését látta azon j korlátoknak, melyeket a törvény és alkotmány ! a törvényhatóságok számára kijelölt, sőt hangjára s modorára nézve azt olyannak találta, a mely egy törvényhatóság nemes méltóságával ós komoly feladatával a legnagyobb ellentétben áll. Távol van tőlünk, hogy kétségbe akarjuk . vonni a discussio szabadságát még az országgyűlés törvényei fölött is; e jog alkotmányos országban megület minden polgárt; annál kevésbbó lehetne e jogtól a törvényhatóságokat megfosztani. Mint minden emberi mű, ugy a törvények sem lehetnek tökéletesek, vagy örök időkre szánvák; a dolog természetében fekszik tehát, hogy azokon nem csak lehet, hanem kell is módosítani a kor igényeihez és a fejlődő és változó viszonyok szükségeihez képest: és tudjuk azt is, hogy e szükségeket épen a szabad discussio tünteti föl. Minél tágabb körű, minél szabadabb a discussio joga valamely országban, annál nagyobb biztositéka van a törvényhozásnak is arra nézve; hogy nem fog ellenkezésbe jönni a nemzet vágyaival, érdekeivel, szükségeivel. Ámde a legszabadabb discussiónak is megvannak a maga határai, annak soha nem szabad oly irányba tévedni , oly módon, oly hangon nyilatkozni, mely a törvény iránti tiszteletet, a törvényhozás iránti kegyeletet és bizalmat alapjaiban megrendítené, a mely az alkotmányos tényezők ellen boszút, megvetést és gyűlöletet volna képes gerjeszteni. (Élénk helyeslés a johh oldalon.) Soha sem szabad felednünk uraim, hogy alkotmányos országban a közcsend és közrend biztositéka nem a szuronyokban, hanem a polgároknak a törvény iránti tiszteletében áll, és hogy a ki e tiszteletet megtámadja, magát az alkotmányos szabadságot támadja meg, (Élénk tetszés és helyeslés jobb felől) sőt lehetetlenné teszi az által, hogy a közbiztonságot a jogtisztelő polgárok karjaiból erőnek erejével a szuronyok oltalma alá kergeti. (Ugy van! johh felől.) Más dolog az, t. ház, szerény felfogásom szerint, valamely létező törvény hiányait kijelölni, más ismét a törvényhozás összes működését oly színben tüntetni fel, hogy attól mindenki undorral forduljon el; más dolog higgadt discussio utján a capacitálás hatalmát igénybe venni, és más a szenvedélyeket kíméletlenül felkorbácsolni; más, a jövőre nézve talán helyesebb, talán jobb irányt kijelölni; és más ismét reeriminatiók által tiszteletlenségre, megvetésre, gyűlöletre izgatni. (Élénk tetszés.) Tudjuk, t. ház, hogy ezen finom határvonalat törvény által nehéz kijelölni, a helyes érzék és tapintat dolga eltalálni azt. Tudjuk azt is, hogy ezen helyes érzék s ta-